Történelemportál

Besztercebányai honvédek a limanovai ütközetben

Milyen volt a szlovákok megítélése a háború kezdetén és a limanovai csatában? Ez is kiderül Peter Chorvát szlovák történész alábbi írásából, aki a 16. honvéd gyalogezred történetét kutatva ismerte meg a jelentős részben szlovákokból álló alakulat Limanovánál játszott szerepét, s kutatási eredményeit elküldte a Nagy Háború blog számára magyarul.

16-osok kitüntetése az orosz harctéren, 1915. szeptember (Peter Chorvát gyűjteményéből)

A besztercebányai 16. honvéd gyalogezredet 1914. december 1-jén – Krakkótól, Nyugat-Galícia fővárosától északnyugatra – Czajowice község térségébe helyezték át.

Az alakulat Komarów mellett esett át a tűzkeresztségen. Az ezred parancsnoka, Franz Hill ezredes ekkor, augusztus 29-én esett el. A gyalogezred katonái korábban több megpróbáltatáson estek keresztül. Szeptember második felében, a visszavonuláskor vívott védekező harcok során, sokan az ivóvízhiány következtében megőrültek vagy meghaltak.

A gyalogezred állományát 1914. december 1-jén 2550 katona és 56 tiszt alkotta. 2350 puska állt a rendelkezésükre. Ezt az állományt néhány friss, csak pár napja a frontra érkezett, kb. 500 fős menetszázaddal töltötték fel. Tájékoztatásul megemlíthetjük, hogy a 16. honvéd gyalogezred legkevesebb 40%-át, a kiegészítő területekről származó, Gömör-Kishont, Zólyom és Nógrád megyebeli szlovák nemzetiségű katonák alkották.

Az orosz hadseregnek Krakkó ellen intézett folyamatos támadásai azt eredményezték, hogy a 16. gyalogezredet 1914. december 7-én az éjszakai órákban átvezényelték a Krakkótól délkeletre elhelyezkedő Limanova község térségébe, ahol már az osztrák–magyar hadsereg – közel Magyarország határaihoz – súlyos védekező harcokat vívott. Az ezredtörzset az I., II. és III. zászlóaljakkal együtt fokozatosan átcsoportosították. Ez azonban nem valósult meg hiányosságok és zűrzavar nélkül. Például az I. zászlóaljat, miután a Limanova melletti Tymbarkban kivagonírozták, „tévedésből” gyorsított menetben Lososina Górna térségébe irányították, ahol már a Landwehr 45. hadosztálya állt harcban. Bár rájöttek arra, hogy rossz helyre érkeztek, nem maradt más hátra, mint a Tymbarkba való gyors visszatérés.

Az ezredet Limanovában összpontosították, és mindössze néhány órás pihenés után, 1914. december 9-én délelőtt 10 óra 15-kor a hadszíntérre küldték. Az alakulat katonáinak a Golców községhez közeli 756-os számú magaslatot kellett elfoglalniuk. A támadó parancsot az osztrák–magyar pozíciók kedvezőtlen alakulása váltotta ki, azonban a szemben álló fél erejéről nem álltak rendelkezésre megfelelő információk. A Golcówot védő 10. lovashadosztály huszárait az oroszok már korábban kiszorították, de erről a gyalogezred honvédei csak „helyben” értesültek.

Az ezred elővédjét az I. zászlóalj alkotta. A 629-es és 641-es magaslatokon keresztül felvonuló egység azonban váratlanul srapneltűz alá került, de veszteségeket nem szenvedett. Délután 14 óra 40-re elérte a 756-os magaslatot. Az előrenyomulást a kedvezőtlen terep, a hóakadályok és a sűrű növényzet nehezítette, sőt a huszárok helyett a magaslatról az oroszok váratlan össztüze „köszöntötte” őket. Az orosz katonák a védekezéskor jól kihasználták a terep természetes adottságait. Bár a zászlóalj néhány egysége néhány tíz méterre megközelítette az orosz pozíciókat, komolyabban azokat nem tudta veszélyeztetni, sőt az I. zászlóaljat középen közvetlen támadás érte, amelyet csak a gyorsan bevetett II. zászlóalj segítségével volt képes visszaverni. Mestitz János, a gyalogezred parancsnoka 16.45-kor a lehetőségeket mérlegelve elrendelte a visszavonulást. Az ezred veszteségei csak az I. zászlóaljnál ismertek. A levéltári adatok szerint 26-an elestek, 32-en megsebesültek és 96-an eltűntek. Az 1941-ben közzétett alakulattörténetben eltérő adatok szerepelnek (37 sebesült és 127 eltűnt).

A gyalogezred harcterületén, a 641-es és a 629-es magaslatok között a következő nap többé-kevésbé nyugodtan telt, amit csak a küzdő felek ágyúpárbaja zavart meg.

December 11-e a limanovai ütközet sorsdöntő napja volt. A 39. honvéd hadosztály parancsnokságának utasítására a 77. gyalogdandár átkaroló hadmozdulatot indított Golców irányába. A manőverhez a 16. honvéd gyalogezred is csatlakozott, amikor az orosz balszárnyat kezdte támadni. Ez a terv azonban harc közben fokozatosan módosult. Az erős ellenséges össztűz következtében a 77. gyalogdandár támadása későn bontakozott ki, emellett az orosz alakulatok a széleken elhelyezkedő honvédegységekkel szemben támadólag léptek fel. Az I. zászlóalj közben parancsot kapott új pozíciók felvételére és az alakulatot átirányították Stara Wieśen keresztül a Jabłoniectől nyugatra elhelyezkedő területre. Ide helyezték át a II. zászlóalj néhány századát is, így a korábbi állásokban Golców mellett csak a III. zászlóalj maradt.

Az I. és részben a II. zászlóalj az átcsoportosítás után harcalakzatban 18 órakor Jabłoniec mellett tartalékként foglalta el állásait.

Közben 15.30-kor Molnár tábornok 77. gyalogdandárjának átkaroló manőverrel sikerült Jeżowa Woda irányából visszavonulásra kényszeríteni az orosz csapatokat. Golcównál a III. zászlóalj is csatlakozottt az előrenyomuláshoz, melyet sötétedéskor megállítottak.

Ez a győzelem és Bártfa felmentése nagyban hozzájárult a limanovai ütközet sikeréhez. A 16. honvéd gyalogezred katonái december 12-én reggel megkezdték előrenyomulásukat Golcównál és Jabłoniecnél, de az orosz alakulatok már visszavonultak és a honvédek elhagyott lövészárkokat találtak.

Ajánlott cikk:

Pollmann Ferenc: Limanova – magyar győzelem

A limanovai harcokról több szlovák, illetve szlovákul megjelentett újság is beszámolt. Például a Budapesten megjelenő Slovenský týždenník 1914. december 18-án címlapján jelentetett meg egy rövid hírt az orosz katonai vereségről. A pozsonyi kiadású Robotnícke noviny is szűkszavú cikket közölt. A kassai 9. honvéd gyalogezred 1915. január 21-i sikereiről a limanovai harctéren a besztercebányai Krajan újság tájékoztatott, miközben a 39. honvéd hadosztály akkori parancsnokára Hadfy Imrére hivatkozott.

A 16. honvéd gyalogezred szlovák nemzetiségű katonái bátran harcoltak a limanovai csata embert próbáló körülményei között. A szlovákok harci teljesítményét a háború kezdeti szakaszában még az osztrák–magyar katonai hírszerző szolgálat is pozitívan értékelte. Az egyik 1915-ös értékelés szerint a szlovákok a legmegbízhatóbb nemzetiségnek voltak tekinthetők a hadszíntereken harcoló magyarországi nemzetiségek között.

2 hozzászólás »

Írja meg véleményét, észrevételét!

Hozzászólás küldéséhez az Ön böngészőjének fogadnia kell az ún. sütiket. A hozzászólásokért a honlap üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azok semmilyen módon nem tükrözik az üzemeltető véleményét, álláspontját.

css.php
FIGYELEM! Elavult, nem támogatott böngésző! Töltsön le egy újat!