Történelemportál

A Hunyadiak nyomában – Bán Mór-interjú a Nagy Magyarországban

2011 novemberében jelent meg a Hunyadiak történetét feldolgozó regénysorozat ötödik kötete. A lebilincselően izgalmas és korhű történelmi mű fehér hollónak számít a hazai könyvpiacon. Monumentalitása, stílusa a francia Robert Merle vagy a finn Mika Waltari műveinek szintjére emeli Bán János nagyszabású vállalkozását. A Bán Mór néven publikáló szerző a Nagy Magyarországnak adott interjújában arról is beszélt, hogy miért nem születnek nagyobb számban történelmi regények és filmek Magyarországon.

Bán János (írói nevén Bán Mór, fotó: Csalavári László, Nagy Magyarország)

– Önt az egyik legelismertebb fantasztikus regényíróként tartják számon, ezen a téren elnyerte a legrangosabb elismeréseket, díjakat is. Ezek után miért fordult a történelmi regények világa felé?

– Kiadói támogatás nélkül meglehetősen kockázatos belevágni ilyesmibe, hiszen a szerzőnek látatlanban kell megírni a könyvet, ez pedig a kiterjedt kutatómunka miatt jelentős energia és időbefektetést igényel. Ösztönző volt viszont, hogy a magyar történelmi regény igazi hiánycikknek számít a piacon. Amikor az ember szétnéz a boltokban, azt tapasztalja, hogy Jókai, Mikszáth, Gárdonyi óta a magyar történelmi regény mint műfaj háttérbe szorult, sőt szinte kihalt.

– Miközben azt sem mondhatjuk, hogy nincs olyan történelmünk, témánk, ami ne lehetne jó táptalaj az ilyen művekhez.

– Múltunk nagyon is alkalmas erre. Néhány kelet-európai nép bármit megadna, ha olyan nagyszerű hősei lennének, mint nekünk. Ha születnek is történelmi művek, azok elsősorban az utóbbi 100 évről szólnak, gyakran depresszívek, ráadásul a magyarságot nem ritkán negatív színben tüntetik fel. Holott a magyar középkor tökéletes alapanyag arra, hogy jobbnál jobb történelmi munkák szülessenek. Néhány üdítő kivételtől eltekintve mégsem látnak napvilágot a dicsőséges korokról szóló művek.

Lapozzon bele a Nagy Magyarország 2011/4., Hunyadi Jánosról szóló számába!

– Ha csak az utóbbi évtizedet nézzük, valóságos reneszánszukat élik a történelmi kiadványok. Számos új magazin, könyvsorozat került a boltokba. Ez a növekvő tendencia miért nem húzta maga után a történelmi regény műfaját is?

– Meggyőződésem, hogy e mögött szándékosság, rossz reflexek, félelmek rejlenek.

– Milyen félelmekre gondol?

– Bizonyos félelem rögződött ahhoz, hogy a magyar történelem úgynevezett dicsőséges korszakaival bárki is foglalkozzon, mintha csak attól tartottak volna, hogy az ilyesfajta könyvek nacionalista gondolatokat, érzelmeket kelthetnek az olvasóközönségben. Mindennapos, tetten érhető szándék továbbá történelmi hőseink deheroizálása. Néha úgy tűnik még ma is, mintha betegesen azt akarnák bizonyítani: nincs mire büszkének lennünk. Ahhoz hasonló jelenséggel állunk szemben, mint amilyen a hazai kommunizmus időszakában volt tapasztalható. Pedig nem kell mindentől félni, ami a nemzeti identitás erősödését segíti. Ha belegondolunk, az Egri csillagok kötelező olvasmányként sok nemzedékben alakította ki a viszonyulást a magyarságtudathoz, a történelmi múlthoz, annak dicsőséges és fájdalmas korszakaihoz.

– Külföldön mást tapasztalt?

– Szembetűnő a kontraszt. Ha bemegyünk a nyugati könyvesboltokba, elképzelhetetlen, hogy ne találnánk több polcra való történelmi regényt az adott nemzet múltjáról. Ezerféle stílusban, hangvételben nyúlnak a szerzők a nemzeti történelmük korszakaihoz: írnak kalandos, romantikus, véres, háborús könyveket, aztán írnak ifjúsági műveket, vagy éppen hihetetlenül aprólékos, dokumentarista történeteket. Minden normális kultúrállamban ez a tendencia erősödik. Közép- és Kelet-Európában is hasonló a tapasztalat: a csehek, lengyelek, románok büszkén dolgozzák fel történelmük fontosnak ítélt epizódjait.

– Magyarországon hasonlóan rossz a helyzet a filmek világában is.

– Sőt, rosszabb. Ismerünk vérbeli, látványos történelmi mozifilmet István királyról, Hunyadi Jánosról vagy Mátyás királyról? Ők minden felmérés szerint a legnépszerűbb történelmi személyiségeink, mégsem készült egyetlen nagyszabású mozi sem róluk. A szomszédos országokban az ötvenes-hatvanas évektől hollywoodi szintű szuperprodukciók özönét gyártották. Báthory Erzsébetről a csehek és szlovákok készítettek filmet, holott lett volna rá neves magyar rendező is, csak éppen ilyen projektre nem kapott pénzt. Szerintem ez szégyen. Biztos vagyok benne, hogy ha nem mi, magyarok forgatunk filmet Hunyadi Jánosról vagy Mátyás királyról, akkor hamarosan a románok fognak. De azok már bizony nem az általunk ismert Hunyadiakról szólnak majd, hanem a nagy román hősökről. Miért kell ezt megvárni?

– Drága műfaj, mondhatják a filmesek.

– Kulcsfontosságú kérdésről van szó. A saját nemzeti kultúráját mindenki kiemelt projektként kezeli. Szerintem itt lenne az ideje, hogy mi is elkészítsük a XXI. század első komoly történelmi mozifilmjeit. Várkonyi Zoltán adaptációit, az Egri csillagokat, A kőszívű ember fiait, az Egy magyar nábobot meg a Kárpáthy Zoltánt rongyosra játszották már a tévécsatornák. Ahogy a tévésorozatokat, A Tenkes kapitányát, a Vivát, Benyovszky!-t vagy a Fekete várost is. Újabb produkciókban is gondolkodni kellene végre.

– Történelmi könyvsorozatához miért a Hunyadiakat választotta témául?

– Idejét láttam annak, hogy olyan korszakot ismerjenek meg mélyebben az olvasók, amely dicsőséges, amelyre jó emlékezni, amely arról szól, hogy ha ez a nép akart valamit, akkor bámulatos eredményeket tudott elérni, például a szomszédos népekkel összefogva. Hunyadi János története kiválóan érzékelteti, hogy nem az elkülönülés, hanem az összefogás hozott eredményt. A Hunyadi család három generációjának története több szempontból is tanulságos. Hunyadi Jánosnak egyedülálló a karriertörténete, ahogyan egy lovagból az akkor nagyhatalomnak számító Magyarország kormányzója lesz, a fiából pedig a magyar történelem és a térség egyik legnagyobb királya. Corvin János herceggel pedig minden összeomlik, amit felépítettek. Ez tökéletesen illusztrálja a magyar sorstragédiát, azt, hogy ha van egyfajta összefogás, van egy erős akarat, amely egy irányba tudja terelni a nemzetet, akkor elképesztő eredményeket tud elérni az ország a legnagyobb külső és belső fenyegetettség dacára is.

– A Hunyadiakról már számos történelmi regényt írtak, miben mondanak újat az Ön könyvei?

– El kell fogadni azt, hogy a mai olvasóknak nem kizárólag az 50-70 évvel ezelőtt megírt történelmi regényekre van igénye. Sajnos az utóbbi évtizedekben a történelmi műfajt sokan megpróbálták az ifjúsági regény kategóriájába degradálni, mintha a nemzeti múlt megismerésének vágya csak valamiféle gyermekbetegség lenne, amit majd idővel kinő az ember. A legtöbb történelmi regény szemérmes, akár az erotika kérdését, akár egy ütközet agresszivitását tekintve. E történetek természetüknél fogva meseszerűek, holott a történelem nemcsak mese, sőt, elsősorban nem mese.

Bán János (írói nevén Bán Mór, fotó: Csalavári László, Nagy Magyarország)

– Miért választotta a Bán Mór írói nevet?

Újságíró vagyok, nem lenne szerencsés ugyanazon néven újságcikkeket és regényeket írni, a kettőt külön kell választani. A Kárpátia világa fantasztikus regénysorozatban hasonló módszerrel merítettem a magyar mondavilágból, mint Tolkien a germán, kelta legendákból, és ehhez a sorozathoz passzolt először a Bán Mór név. Ugyanakkor ez persze egyfajta tiszteletadás is Jókai felé.

– A kötetek végén komoly bibliográfia is mutatja a felhasznált források összességét. Az eddig megjelent kötetekben milyen arányban vannak jelen történelmileg hiteles és fantázia szülte események?

– Sok száz könyv és tanulmány foglalkozik a korszakkal, ennek ellenére mindmáig vannak feldolgozatlan részletek. Hunyadi ifjúkora jórészt ismeretlen a kutatók előtt. Például a vaskapui ütközet helyszínének meghatározása is fogós kérdésnek bizonyult. Erdélyi olvasóim egyike segített azzal, hogy eljuttatott hozzám itthon fel nem lelhető forrásokat. A jegyzetekből és a függelékből kiderül, hogy számos részlet pontos rekonstrukciója a megtörtént eseményeknek. Ugyanakkor mivel ez regény, és nem történelmi tanulmány, dramaturgiai szempontból fontos volt kitalált részletekkel kiegészíteni a történetfolyamot.

– Milyen az eddig megjelent kötetek utóélete?

– Túl azon az örvendetes tényen, hogy folyamatosan újra kell nyomni a korábbi köteteket (összesen immár csaknem húsz kiadás látott napvilágot az öt kötetből), elkészült az első könyv képregényváltozatának forgatókönyve. Fazekas Attila, a legjobb hazai képregényrajzoló, megkezdte a sorozat grafikai munkáit. Először folytatásokban fog megjelenni az egyik hetilapban januártól.

– Hány kötetesre tervezi a Hunyadiak történetét?

– Még három kötet vár megjelenésre, Nándorfehérvár ostromával és a törökverő hős halálával zárul a regényfolyam első szakasza. Ezt követnék a Hunyadi Mátyásról szóló kötetek. Az egyik legnagyobb magyar király életének sok pontja nehezen érthető, ha nem ismerjük az előzményeket. Csaknem valamennyi szereplője a Hunyadi Jánosról szóló könyvekből ismerhető meg igazán, ahogy az összefüggések is nyilvánvalóbban lesznek a teljes történet ismeretében. Végül, ha kitart az olvasók érdeklődése, Corvin János következik. Ezzel a magyar történelem mintegy 150 évét úgy sikerülne feldolgozni, hogy benne van a teljes út, ami a középkori nagyhatalom bukásához, Mohácshoz vezetett. Az olvasó megérti, hogyan lehet eljutni a dicsőség csúcsáról a bukás mélységébe, sok olyan állomáson keresztül, ami ma is jellemző a magyar hétköznapokra és történelemre. Mindezt úgy, hogy mindvégig a reményteli jövő maradjon a középpontban.

12 hozzászólás »

Írja meg véleményét, észrevételét!

Hozzászólás küldéséhez az Ön böngészőjének fogadnia kell az ún. sütiket. A hozzászólásokért a honlap üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azok semmilyen módon nem tükrözik az üzemeltető véleményét, álláspontját.

css.php
FIGYELEM! Elavult, nem támogatott böngésző! Töltsön le egy újat!