A számítógépes virtuális rekonstrukciók elterjedése alaposan kitágította a műemlékvédelem horizontját. A technikai fejlődés villámgyors – csak nyerhetünk, vagy kockáztatunk is vele? A műemlékem.hu magazin cikke.

Az első számítógépes virtuális rekonstrukció a kilencvenes évek elején született meg. Akkor még több hónapos munkára és az IBM aktív közreműködésére volt szükség ahhoz, hogy elkészülhessen a Cluny apátság úgynevezett harmadik templomának virtuális makettje, hiszen a vélhetően legnagyobb román stílusú egyházi épület jó részét a francia forradalom során, majd az azt követő években elbontották.
Ám ez csupán a CAD-technológia, vagyis a komputerrel segített tervezés hajnala volt. A virtuális rekonstrukció sokkal régebbi hagyományokra tekint vissza. A Cluny apátsági templomnál maradva: már a nagyrészt elpusztult épület egyik legjelentősebb huszadik századi kutatója, Kenneth J. Conant régész is készített a század derekán olyan fotómontázst, amelyen rekonstruálta a harmadik templom már nem látható részeit (napjainkban csak egy kereszthajó, a szentély egy része és egy nyugati torony látható a csaknem százkilencven méter hosszú harmadik templomból, a többi részét, így a főhajót és mellékhajókat is elbontották). A képzőművészetben pedig már a reneszánsz óta találhatunk olyan alkotásokat, amelyek részben a rekonstrukció, részben a pontos felmérés igényével készültek.

Erről is szó esett a Magyar Nemzeti Múzeumban rendezett Virtuális középkor – Virtuális rekonstrukciók a középkori épületek kutatásában és bemutatásában című konferencián. A rendezvényt szervező Visegrádi Mátyás Király Múzeum igazgatója, Buzás Gergely a műemlékem.hu magazinnak elmondta: az utóbbi években Magyarországon is mind népszerűbb a virtuális rekonstrukció, ráadásul többcélú a felhasználása, ezért volt időszerű, hogy a – középkorral foglalkozó – szakemberek egymás eredményeit, a lehetőségeket megismerjék és a kétségeket is megosszák egymással.

Mivel az animációs lehetőségek egyre fejlődnek, kétségben sincs hiány. A konferencia egyik előadója, Vasáros Zsolt Hollywooddal vont párhuzamot, ahol a történelmi keretbe ágyazott játékfilmekben gyakran teremtenek látványvilág szempontjából hamis múltat. Példaként a többi között a Gladiátort hozta fel, amelyben Róma városa leginkább egy Albert Speer által tervezett ideális harmadik birodalmi városra hasonlított (azt leszámítva, hogy a háttérben néhány barokk kupola is felbukkant a tökéletes időzavar kedvéért). A filmnézőben így persze hamis kép alakul ki az ókori Rómáról. Kérdés persze, meddig kell tartania a történelmi hűségnek és mekkora szerepet kaphat a rendezői szabadság, hiszen a mai metropoliszokhoz szokott szemet nem biztos, hogy maradéktalanul lenyűgözné az ókor legnagyobb városának hiteles képe. Szintén kétségeket ébreszthet az épületet körülölelő környezet bemutatása a virtuális rekonstrukció esetén, hiszen ennek hitelességéhez további, például archeobotanikai vizsgálatok lennének szükségesek.