Köztudomású, hogy a világ minket, magyarokat – önelnevezésünkkel ellentétben – ungárnak, hungariannak, vengernek emleget. Időnként mi is más néven tartjuk számon az évszázadokon át velünk és szomszédságunkban élő népcsoportokat, nemzeteket. Most sorra vesszük őket.
„Vadrác”, Rózsa Sándor, a „rácok ostora” – ilyesfajta módon bukkan fel a szerbek régies elnevezése, ha például 1848-49 magyarországi sajtóját tanulmányozzuk. Településneveink őrzik az egykori szóhasználatot, elég csak Rácalmásra, Ráckeresztúrra, Ráckevére gondolnunk. Maga a rác szó eredetileg a szerbiai Raška területre, pontosabban a Ras városából származó emberre utal. Létezik egy olyan magyarázat is, amely szerint a ras a meghódított területek törzsi vezetőjét jelölte volna (és ebből eredne a különböző szláv nyelvekben gyakori Radoslav, Raslav, Rastislav személynév). A hazánkba több hullámban betelepülő szerbeket egészen a 19. századig rácnak nevezték, de az elnevezésen olykor egyszerűen ortodox hitű, délről érkezett telepeseket, például görögöket is értettek. A dualizmus korában már kissé pejoratív a rác elnevezés, a török alól felszabaduló Szerbia nevének elterjedésével pedig a szóhasználat gyakorlatilag kiszorult a magyar nyelvből. Megjegyzendő, hogy a magyarság a hazánk területén élő délszlávok között finom különbséget tett, hiszen egyes horvát csoportokat katolikus rác néven is emlegetett.
Hasonlóan kalandos a tót kifejezés története. A magyar középkorban nem a szlovákokat, hanem a latin sclavonius honosított formájaként a szlávokat nevezték így. Eredetileg a germánok „thuat” elnevezéséből származik: a 4-5. századi Kárpát-medencei gepidák is használták a tótot, de mindmáig fennmaradt – általában a germánokra értve –, például a teuton szóban. A középkori Magyarországon Tótországnak nem a Felvidéket, hanem a déli, szlavóniai területet nevezték, és hosszú időnek kellett eltelnie, mire a délszlávokról lekopott, és a szlovákokra „ráragadt” a tót jelző. Az elnevezést a mai Szlovákia magyarul tudó polgárainak egy része sérelmesnek érzi, míg a magyarországi szlovákság, például a Békés megyeiek büszkén vállalják a tót elnevezést, nem érzik megbélyegzőnek. (A politikai korrektség jegyében mindenesetre Tótkomlós hivatalos szlovák elnevezése, amelyet a település határában kétnyelvű táblán is olvashatunk: Slovenský Komlóš).
Minden bizonnyal a néma szóból származik a magyar nyelv német elnevezése, pontos kölcsönhatásban a környező szláv népekével (nemec), nyilvánvalóan olyan emberre értve, aki a „mi” nyelvünket nem beszéli. Hasonlóan a hazai szlovákság tót elnevezéséhez, a magyarországi németség sem tartja sérelmesnek a sváb kifejezést, amelyet egyébként pontatlanul alkalmazunk a dunai németekre, tekintve, hogy őseik Ausztriából és Németországból, különböző tartományokból érkeztek hozzánk, nem csak a svábok földjéről. A szintén magyar népnyelvi burkus poroszt jelent, és a nyelvészek gyanúja szerint a brandenburgi melléknév latinos alakjának, a brandenburgus-nak a rövidüléséből keletkezett. A burkus király népmeséink gyakori alakja, burkus gyereknek pedig a csintalan, rossz magaviseletű nebulót hívták még száz évvel ezelőtt is.
Az oláhról a Pallas Nagylexikonban ezt olvashatjuk: „Magyarország erdélyi, továbbá Máramaros, Szatmár, Bihar, Arad, Békés, Torontál, Temes és Krassó-Szörény vármegyéiben elterjedt népfaj neve.” Sokáig nem pejoratív kifejezés, és egészen a legutóbbi időkig szívósan tartotta magát a magyar köznyelvben, különösen Erdélyben. Az oláh szó kétségkívül a blak (vlach) néphez kapcsolódik, és történetileg pontosabb is, mint a román önelnevezés, amely a mindmáig be nem bizonyított, így felettébb kétséges római eredetre utal. Az oláh nyilvánvalóan a vlach szó mássalhangzó-torlódását feloldó magyaros változata. Érdekesség, hogy a kora középkorban hazánkba betelepülő vallon eredetű „olaszokat” is vlachnak nevezik az írott források, akárcsak a románokat, tehát az olasz és az oláh szó közös tőről, a vlachból fakad. Az olaszok magyar népi elnevezése, a talján, pedig kétségkívül a német Italien-italienisch-re vezethető vissza. Évtizedek óta használjuk a határozottan megbélyegző, gúnyos digót, ennek eredete az északolasz digo (irodalmi dico), vagyis ‘mondok, mondom’ jelentésű szóra vezethető vissza.
Szinte egyedülálló a magyarság ‘lengyel’ elnevezése, tekintve, hogy országukat maguk az érintettek is Polskának hívják, és a világban a Poland, Polen féle alakok terjedtek el. A magyar nyelv is ismeri a polyákot, mégis a lengyel szót használjuk, az egykori Lędzian törzsre utalva. Hogy mi lengyelnek hívjuk a baráti szláv nemzetet, pontosan megfelel annak, mintha honfoglalás kori „kétoldalú kapcsolataink” miatt a lengyelek mondjuk Nyéknek vagy Jenőnek hívnák a magyarságot, ha történetesen a szóban forgó magyar törzzsel érintkeztek volna.
Moszkva város nevét őrzi a magyarok muszka megjelölése. Az első világháború fronttudósításaiban még bőszen használták, de 1945 után – könnyen megfejthető okból – teljesen visszaszorult a népnyelvbe. Jassznyelvinek és pejoratívnak érezhetjük a zsidók biboldó elnevezését, pedig eredetileg ennek sincsen gúnyos felhangja. Cigány szó, és egyszerűen meg nem keresztelt embert jelent.
Az pedig, hogy a magyarságnak vannak-e a bevezetőben felsoroltak mellett más elnevezései a szomszédos népek nyelvén, szintén megérne egy részletesebb vizsgálódást.
Az én véleményem szerint ezt a "badzskir" névváltozatot vehették át a XII-XIII. században a Havasalföldre és Moldvába települő románok az akkor itt élő török népektől, és így alakulhatott ki a nyelvükön a "bozgor" név, ami aztán pejoratív jelentést kapott.
Sok a pontatlanság a cikkben, főleg oláh vonatkozásban nagyon elnagyolt.
Viszont egy nyelvi fórumban: forum.index.hu
A kinai termékek sokszor, nagyon sokszor rosszak. Ezért, amikor azt mondjuk valamire, hogy kinai, azzal nem csak a gyártóra utalunk, hanem a termék minőségére is. Így a kinai szó már eleve megbélyegző is. Na most a románok, romák, szlovákok, szerbek példájára változtassuk meg a kinaiak elnevezését is, hogy ne bántsuk őket? Nem. Elég, ha a kinai termékek minősége kifogástalan lesz, és akkor a kinai szó is jót fog jelenteni. Mint, ami német: az biztos jó, pontos, sőt tökéletes. Így nem vagyok a mesterséges névváltoztatások híve. Az embert kell megváltoztatni, nem a nevét.
Nekem tetszett a cikk és nagyon érdekesnek találom az Ön hozzászólásait. :) Szívesen foglalkoznék ilyesmivel, ha a szavak is és nem csak a számok számítanának - így azt hiszem mégis könyvelő leszek. Az etimológiát meghagyom furcsa hobbynak. Mindenesetre kényelmesebb olvasni egy kutatás eredményeit, mint magát a kutatást véghez vinni.
Valamint ezen népek keveredése.
Minden más csak legenda, sóvárgás, humbuk, skizofrén sarlatán hisztizés.
--
Cak az a gond ezzel, hogy sokmindent nem ismer. A magyar nyelv nem Önmagaban áldogál itt europa kozepen, hanem ha kicsit is erdeklodott volna a tema irant tudhatná, hogy a Környező országok vettek át mitőlünk sokat kezdve a latinnal. Persze most hiába jönne a honfoglalós humbukkal. Mert e nyelv már azelőtt itt volt. Ajánlom Csőke Sándor könyveit de ugy tényleg átolvasva és utánna szoljon hozzá.
A zsidokat nem raknam ide mert ők csak a 1800 végén telepedtek le igazából. addig kirekesztették magukat mint most is. csak most mink nem rekeszthetjuk ki őket. Emancipaltak őket.
Mit gondol ön a szlovák, horvát, OLÁH, na azok menyire egyfajúak hozzánk képest? szerintem ők kevertebbek mint mi.
Egy frászt, legfeljebb azoknak, akik nincsenek tisztában azzal, hogy ősöknek nem csak 1000 év távlatából lehet valakit tekinteni, de még az 1000 éven belül is számos más etnikum is őseink közé sorolhatóak, mint görögök, olaszok, jászok, ...stb., ..merthogy a KM-ben nem csak kulturális keveredés volt, hanem genetikai is a honfoglalás utáni századok során ideérkezettek népelemek révén. Etnikailag pedig a zsidóság 90%-a nem közel-keleti származású volt, hanem csak a vallást vették fel, s így lettek zsidók.
áthelyezni valamilyen nem létező mesébe, álmokba,
mert ismerik a saját rokonságukat, származásukat,
akik német-szláv-zsidó magyarok.
A tények: sok nagy nemzetnek nincs saját nemzeti nyelve.
Jellemzően ma sem érdekel senkit itthon a magyar nyelv, csak szajkóznak erről.
Egyetlen állami ünnepünk sem erről szól, inkább a gyászos identitás keresés.
Merthogy a germánok valóban erdőlakók voltak.
A "néma" magyarázat szerintem értelmetlenség.
Miért volna néma attól, hogy nem lehet érteni a szavát?
A Tarihi Üngürüszben a német területeket nimcse tartománynak hívják.
Ennek se sok köze lehet a némasághoz, viszont a latinhoz annál több.
Ez talán egy másik bolygón igaz lehet.
Ezzel egyetértve idéztem ezt a magyar irodalom történeti tankönyvből.
Akitől származik, nem érte meg a "szocializmus épitésének" korszakát sem.
Arra utalt, hogy bár latin és német nyelvi törekvések vannak itthon,
attól még nemzet vagyunk és maradunk.
Ismétlem, több kiváló nemzet is létezik saját nemzeti nyelv nélkül napjainkban is.
Majd ha egyszer a legnagyobb állami ünnepünk a magyar nyelv létrejöttéhez
fog kapcsolódni és nem valami "kardvoltazoldalán" idétlenséghez,
akkor lesz értelme újra elővenni ezt a témát.
A legnagyobb közös tulajdonsága az itthoni és világon szerte szóródott magyaroknak,
a közös nyelv, de ez már rég elfelejtődött, történelmietlen tulajdonság lett.
Íme:
Majd ha egyszer a legnagyobb zsidó ünnep a héber nyelv létrejöttéhez
fog kapcsolódni és nem valami "kardvoltazoldalán" idétlenséghez,
akkor lesz értelme újra elővenni ezt a témát.
A legnagyobb közös tulajdonsága az itthoni és világon szerte szóródott zsidóknak,
a közös vallás, de ez már rég elfelejtődött, történelmietlen tulajdonság lett.
Franciateszt:
Majd ha egyszer a legnagyobb francia állami ünnep a francia nyelv létrejöttéhez
fog kapcsolódni és nem valami "kardvoltazoldalán" idétlenséghez,
akkor lesz értelme újra elővenni ezt a témát.
A legnagyobb közös tulajdonsága az itthoni és világon szerte szóródott franciáknak,
a közös nyelv, de ez már rég elfelejtődött, történelmietlen tulajdonság lett.
Tetszés szerint be lehet helyettesíteni bármelyik nagy "kultúrnéppel".
Kazinczy milyen nemzetiségű volt és kiknek irta az ominózus jelmondatát ?
Kazinczy is zsidó volt, vagy netán francia, vagy magyar zsidó francia ?
És akkor milyen lehet vajon az ún. "magyarteszt" ? Mit kell hova behelyettesiteni ?
Vagyis oktondiság (finoman) az irományod, már csak azért is,
mert pl sok országot nem lehet "behelyettesiteni" a tesztedbe,
mivel nincs önálló nemzeti nyelvük, de azért derék emberek élnek ott.
(Úgy látom itt tendencia, hogy nem szeretnek
figyelmesen olvasni, csak reagálni)
Nem derék, vagy nem derék emberekről beszéltünk, hanem nemzetekről.
Egy nemzet önmegahtározásához nyelv is tartozik, amire egy kultúra épül.
Ha elveszíti a nemzet a nyelvét, az már csak egy ország, de nem nemzet. Egy haldokló kultúra.
Nem kell hozzá különödebb vájt fül, hogy meghalljuk, hogyan is kapcsolódik mindez a témához.
Látlelet a világról, nemzetről és eligazítás az embernek, hogy mi is volna a dolga.
Példa arra, hogyan lehet valaki egyszerre hazafi és ember:
(A Tekintély és a Pozitívum című írásokról van szó.)
mek.oszk.hu
Tehát: saját nemzeti nyelv nélkül
azok a derék emberek bizony egyben nemzetet is alkotnak,
nem is akármilyeneket, mi csak kullogunk, kullognánk utánuk.
Mellesleg, mint irtam, idéztem az irodalom tankönyvből,
amivel egyben egyet is értek.
Pechük van, mert aki irta, nem volt sem kommunista,
sem náci-nyilas, egyáltalán nem politizált, kiváló magyar iró volt,
kár rajta mindenáron "fogást" keresni. Savanyú a szőlő ugyebár :)
(akármilyen marhaságokat irnak le foggal-körömmel, vesződve sajátmagukkal)
A "nemzetnek" nem sok köze van az országhoz - ez abból is látszik amit mondott, hogy vannak országok - a Magyar királyság is ilyen volt - amelyeknek nincs saját nemzeti nyelve.
Az "ország" szét is szabdalhatja a "nemzetet" - lásd Gyurcsányt aki most újra elővette a "kettősállampolgárság" kártyát. Rögtön talált jónéhány "honfitársat" akik elkezdték sajnálni, azt az egyetlen mandátumot ( merthogy ennyiről dönt a szavazatuk) az országhatárainkon túl élő magyar nemzettársainktól.
Kedves verboci; a hiány az hiány, akárhogy is szépítgeti a dolgot. Az ember nyelven gondolkodik és nem mindegy, hogy az milyen. A nyelv olyan mint a gének, egy nép fejlődéstörténetét képezi le.
Ha egy nép idegen nyelvi géneket kap, ott előbb-utóbb elhal az eredeti kultúra.
Mit gondol, miért akartak a Habsburgok minket minden áron elnémetesíteni?
Miért nyomják el a magyar nyelvűséget minden eszközzel a kisantant országokban, ha nem azért, mert alapvetően fontos, hogy a saját anyanyelvemet beszélem-e, vagy a másét?
A végén még nekem kell elnézést kérnem azért, mert van saját nemzeti anyanyelvem?
"A végén még nekem kell elnézést kérnem azért, mert van saját nemzeti anyanyelvem?"
Ugye mondtam, hogy marhaságokat tetszik irni, buta netes-szófacsarás, minek ez ?
Javaslom a magyar irodalom és történelem figyelmesebb tanulmányozását,
netes link-kapkodás helyett. (Nyilván nem lesz ebből semmi, de le kellett irnom)
Más:
tessék egyszer átsétálni például akár az Irekhez is, de sok más ország-nemzet is létezik.
"sok más ország-nemzet is létezik."
Igen ezek a "nemzetállamok" azért nem olyan nagyon sok van belőlük.
A legtöbb ország - soknemzetiségű állam - a Magyar Királyság is ilyen volt 1000 éven keresztül. Aztán az osztrákok, olyan durván kezdték "nyomni" a németet, hogy az ellen minden nemzet fellázadt - és elkezdte önmaga felépítését, ami aztán szétfeszítette az addigi konszenzusos kereteket. Lehet, hogy Istvánnak még sem volt igaza a "befogadással" kapcsolatban - bár az is lehet, hogy nem is úgy gondolta - csak félremagyarázták.