Történelemportál

Délvidéki Magyar Golgota megemlékezés az Országházban

Rovatok: Emlékezet

A délvidéki magyarok tízezrei ellen elkövetett kommunista népirtás bűn volt, ennek kimondásához nem szükséges semmi más, csak józan ész és keresztény erkölcs – mondta Kövér László a délvidéki vérengzés áldozataira emlékezve a parlamentben.

Teleki Júlia és Cseresnyésné Kiss Magdolna

„A magyar és szerb politikusoktól már régen nem szavakat, hanem tetteket várnak azok, akik évtizedek óta hiába kérik, hogy legyilkolt családtagjaik, rokonaik, nemzettársaik végtisztességet kaphassanak” – fogalmazott Kövér László pénteken a Délvidéki Magyar Golgota mottójú országos megemlékezésen.

A házelnök a Vajdasági Autonóm Tartomány parlamentjének jelenlévő alelnökéhez és Dejan Sahovichoz, Szerbia budapesti nagykövetéhez fordulva azt kérte, tolmácsolják a felelős szerb politikai osztálynak, hogy nincs teljes értékű szerb-magyar jövő az 1944-45-ben ártatlanul lemészárolt délvidéki magyaroknak nyújtott végtisztesség nélkül. A kormánypárti politikus azt javasolta, Délvidékén jövőre közösen helyezzék el egy emlékmű alapkövét. A rendezvényen délvidéki magyarok Kövér Lászlótól emlékérmet vehettek át.

Levert keresztek

Kövér László felidézte a Csúrogon 1945-ben történteket, mintegy két és fél ezer magyar meggyilkolását, elűzetését és kifosztását. Megemlékezésében úgy fogalmazott: a kollektív bűnösség jegyében, etnikai elven, embertelen kegyetlenséggel lemészárolt ártatlan magyarok csontjai ma is dögtemetők és szeméttelepek alatt hevernek, a koponyáik fölött állított kereszteket sorra leverik.

Branimir Mitrovic, a VAT parlamentjének alelnöke arról beszélt, hogy egyetlen háború sem ér véget, amíg be nem gyógyul az összes seb, amit okozott. Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke kiemelte: büszke a vajdasági magyar közösségre, mert ilyen méltóságteljesen és katartikusan emlékezik. A vajdasági magyar közösség mindig az egyetemleges magyar nemzet részének vallotta magát, és erre azért volt folyamatosan joga, mert a 40-es évek közepén ilyen magas árat fizettek érte.

Pásztor felidézve az elmúlt időszak magyar kormányzati intézkedéseit, köszönetet mondott azért, hogy a nemzet közjogi értelemben befogadta őket. Hozzátette: a Közép-Európában élők sorsa összekapcsolódik, és a térségi stabilitás nem képzelhető el a közös múlt feltárása nélkül. Az eseményeket fel kell tárni, a tényekkel szembesülni és szembesíteni kell, és ennek lehet a végeredménye a megbocsátás, a megbékélés. A kutatás személyi és anyagi feltételei megteremtődtek, és reményét fejezte ki, hogy lendületet kap a jövőben.

Szólt arról is, hogy néhány napja megkezdődött a szerbiai rehabilitációs törvény általános vitája, és az kezeli azt, ami jelenleg elfogadhatatlan a vagyon-visszaszármaztatási törvényben, azaz a kollektív bűnösség elvét. Reményét fejezte ki, hogy a törvényt tíz napon belül elfogadhatják, és ezzel jogi értelemben is megteremtődik annak a feltétele, hogy a kollektív bűnösség bélyegét lemossák magukról.

Temetetlen múlt

1944-45-ben az egykori Jugoszláviában, a mai Bácska és Bánát, valamint a baranyai háromszög területén a bevonuló jugoszláv partizánalakulatokból létesült új katonai hatóság utasítására tömegesen kínozták meg és végezték ki a kollektív bűnösséggel vádolt magyar és német nemzetiségű lakosokat. Így álltak bosszút egyebek mellett az 1942. januári „hideg napokért”, amikor magyar katonák mintegy négyezer szerb és zsidó embert gyilkoltak meg. A délvidéki magyarok tízezreit gyilkolták meg 1944-ben és 1945 elején. A Vajdaságból elüldözött magyarok száma 85 ezerre tehető.

A rendezvényen, amelyen túlélők és leszármazottaik idézték fel az akkori történéseket, adta át Schmittné Makray Katalin az idei Arany Búzaszem díjakat. A köztársasági elnök felesége többek között arról szólt, hogy nincs veszélyesebb a gyógyulatlan sebnél, a temetetlen múltnál.

Az elismerésben az idén Cseresnyésné Kiss Magdolna, a Keskenyúton Délvidék 1944-45 Alapítvány képviselője és Teleki Júlia, a téma vajdasági kutatója részesült. A kitüntetést minden évben Szent Erzsébet napján egy olyan magyarországi és egy határon túli nőnek ítélik oda, aki példaadóan áldozatot hozott a közösségért, a nemzetért. Az Arany Búzaszem díjat 2008-ban hozták létre.

A kommentelés átemenetileg kikapcsolva. Az eddigi hozzászólások megvannak, csak nem látszanak.
FIGYELEM! Elavult, nem támogatott böngésző! Töltsön le egy újat!