Harcoló szabadkőművesség – megjelent Raffay Ernő új könyve
Harcoló szabadkőművesség – Küzdelem a katolikus egyház ellen címmel október 24-én megjelent Raffay Ernő történész új könyve, amely újabb egyedi információkat közöl a titkosan működő szervezetről.
Szabadkőműves témakörben és a monarchiabeli Magyarország századforduló környéki történelmét tekintve is kiemelkedő jelentőségű kiadvány látott napvilágot, a magyar történelem 19. század végi és 20. század elejei korszakából ismerteket átírják azok a dokumentumok, amelyek a gerincét adják Raffay Ernő könyvének. A tudományos munka zömében eddig soha nem publikált levéltári forrásokkal mutatja be azt, hogyan alakul át az 1890-es évektől 1908-ig a szabadkőműves szervezet. Ismerteti, hogy ezt követően a titkosan működő társaság saját szabályzatait és a legtöbb korabeli vonatkozó magyar törvényt megsértve politikai szerepvállalásba kezd, amelynek egyetlen fő célja: a keresztény magyar állam megdöntése, az ország társadalmának átformálása. Addig soha nem látott támadással próbálják ellehetetleníteni, lejáratni és megsemmisíteni a legnagyobb keresztény erőt, a katolikus egyházat. Megtudhatjuk, kik állnak a küzdelem élén és a hátterében, kik lesznek a szövetségeseik és azt, hogy a reformátusoknak és a zsidóságnak milyen szerepe van a sikeres stratégiában. A könyv a Szabadkőművesek Trianon előtt című munka folytatása, amelyben Raffay Ernő a hazai szabadkőművesség felépítését, célrendszerét, illetve annak átalakulását tekinti át 1867 és 1920 között.
Raffay Ernő: Harcoló szabadkőművesség (Kattintson a nagyobb képért!)
A 298 oldalas kiadvány a Nagy Magyarország Dokumentumok sorozat 3. részeként kerül forgalmazásba 3800 forintos ajánlott fogyasztói áron.
A könyv a kiadó Vármegyeház Könyvesbolt internetes áruházában rendelhető meg házhoz szállítással (10000 Ft rendelési összegig ez pluszköltséget jelent) vagy szerkesztőségünkben való átvétellel (1052 Budapest, Vármegye u. 15., nyitva: H–SZ 12–18, tel.: +36-20-346-8781).
Nagyon szeretném a Harcoló szabadkőművesség c. könyvét elolvasni; de nekünk nyugdíjasoknak valószínű nem adatik ez meg, mert mi nem nomenklaturás nyugdíjban részesülhetünk... Holott, mi vagyunk/lennénk az Ön legérdeklődőbb olvasói...
Raffay Ernő könyvei számos haza könyvtárban is hozzáférhetőek.
Üdvözlettel:
B.
És az adósságot csak kétféleképpen lehet rendezni - vagy visszafizetni, vagy leírni mint veszteséget. Mese nincs ... Szerintem még egy jó 10-15 évig ezt az adósságterhet fogja nyögni az ország. És itt talán még túl optimista is vagyok. Romániában Csaucseszku volt képes ennyi idő alatt visszafizetni mindent, hogy milyen következményekkel járt ez mind Románia mind Csaucse számára talán nem kell mondani...
Ami pedig a költségeket illeti, felháborító, hogy sokan milyen tudatlanok, de követelőzni, azt tudnak. Annak, aki sokalja egy (jó) könyvnek az árát, az vajon a jövedelméhez vagy az előállítási költségekhez viszonyít? Mert, ha az utóbbit nézzük, akkor kár síránkozni. Hisz két lehetőség között választhatunk. Vagy kinyomtatják a könyvet olyan áron, hogy az ne legyen veszteséges, és a Szerző is kapjon valamit - különben miből élne, és folytatná a munkáját? Vagy nem adják ki a könyvet, és akkor rendben van.
Kissé méltatlannak találom, hogy egy kiváló könyvvel kapcsolatban is a forintozás a fő téma, illetve a kiadó "meggazdagodása". De akkor néhány szót engedjen meg. Ön ugyan láthatóan jól ismeri a szakmát, de azok kedvéért, akik kevésbé járatosak benne, megemlítem, hogy az Annamária által említett nagyker árrés valós, és emellett nem ártana figyelembe venni, hogy bizony a szerzőtől nyomdáig, majd onnan a boltokba, vásárlókhoz vezető út sincs ingyen. Továbbá érdemes összevetni az ár/érték arányt egyéb forgalomban lévő, magyar kiadású történelmi könyvekkel is, és utánajárni, hogy azok nyomdaköltségét nem állam bácsi fizette-e véletlenül. Mielőtt sommás ítéletet mondanánk.
üdvözlettel: Virág István, felelős kiadó
Ezzel kapcsolatban két magyarázattal szolgálhatok arra, hogy a protestánsok részéről miért álltak be olyan nagy számban az antikrisztusi szabadkőművesség tagjai közé. Nem foglalkozom azzal, hogy voltak, akiket a jólhangzó, vagy jól hangzóan tálalt célkitűzések megtévesztettek, sem azokkal, akik rájöttek a szabadkőművesség igazi arcára, és kiléptek onnan.
1. A katolikus felekezet vezetői hosszú évszázadokon át nem láttak a protestáns felekezetekben semmilyen keresztyén egyházat. És ez így volt még 1945 előtt is leginkább. A katolikus részről érkező gyűlöletre, valamint a protestánsok kiirtására való törekvésre, a reformáció egyházaiban egy szüntelen túlélésért folytatott harc alakult ki. Nagyon sokan azért álltak be a szabadkőművességbe, mert így remélhették az ellenséges katolicizmus megtörését, és a protestáns felekezetek életbenmaradásának a biztosítását az "ellenség" visszaszorításával. A gond csak az volt, hogy a szabadkőművesség általában keresztyén ellenes válogatás nélkül, így a protestáns vezetők a katolicizmuson túl, maguk alatt is vágták a fát. Ez tehát az érdekvédelemnek egy rosszul értelmezett módja volt. Mindazonáltal a katolikus egyház megspórolhatta volna a szabadkőművességben részt vett protestáns vezetők bírálatait, és egyébb tetteit, ha nem törtek volna a Református Egyház létére minden lehetséges módon.
2. Még rosszabb a helyzet a racionalizmus terén. A protestáns egyházakban az első világháború előtt az un. teológiai liberalizmus határozta meg az értelmiséget, ami a vallásos dogmáktól való elszakadást eredményezte. Így a szabadkőművességbe állt protestáns vezetőket nem tartotta vissza semmilyen vallásos indoklás, mert azt - megtagadva protestáns egyházi voltát - a reformáció felkezetei, a racionalizmus és modernitás jegyében, elutasították. Ilyen kiüresedett, vallásosságtól mentes vezetői léptek be a szabadkőművességbe a protestáns felkezeteknek. Természetesen már akkor is léteztek - ha kisebb számban is - fundamentalisták a reformáció egyházaiban, akik a vallás dogmáit elfogadták, és megélték. Ilyenek voltak az un. belmissziós szervezetek vagy kegyességi irányzatok, akiktől mind a teológiai liberalizmus, mind a szabadkőművességben található vallásellenesség távol állott.
Végül református lelkipásztorként szeretném elmondani, hogy a szabadkőművességről írott első kötetben felsorolt katolikus álláspontok, főleg a pápa nyilatkozatai, megállják a helyüket, és lehet azt mondani, hogy Isten igéit olvassuk a szabadkőművesekről a katolikus egyház tolmácsolásában.