Történelemportál

Egy szarkofág maradt csak a legendás városból

A határhoz közeli romániai Csanádon szinte semmi nem emlékeztet a hajdan itt állt város ezer éves múltjára. Egy kőkoporsó és majd százötven éves leírások idézik meg a püspöki székhelyet – írja a műemlékem.hu magazin.

Csanád (románul Cenad) ma meglehetősen álmos hangulatú település a Maros bal partján, komoly átmenő forgalommal a határ közelsége miatt. 19. századinál régebbi emléket átutazva nem lát az ember, holott az egykor itt álló püspöki székhely a 11. század első felében már komoly szerepet kapott a magyar államiság kiépítésében. Hogy a majd egy évezredes történelemnek kézzel fogható nyomára bukkanjunk, a Szent Gellért tiszteletére szentelt, 1868-1870 között épült katolikus templomba kell bejutni. Itt található az oltár részeként az a kőszarkofág, amelyet Szent Gellért püspök temetkezési kellékeként tartanak számon, s amely csak a 19. század második felében, éppen az új templom építése során került elő.

„A szarkofág arányai alapján elképzelhető, hogy nem csupán Gellért püspökhöz köthető, de eredetileg annál is sokkal régebbi, az sem zárható ki, hogy a római korból származik. Erdélyből a Maroson könnyen ideszállíthattak egy ilyet, amit aztán átfaragtak, hogy méltó módon elhelyezhessék benne Gellért földi maradványait” – jelentette ki portálunknak Buzás Gergely régész-művészettörténész, a Magyar Nemzeti Múzeum középkori szakmúzeumának, a Visegrádi Mátyás Király Múzeumnak az igazgatója. „Bár eddig még nem került sor a magyar kora középkor előkelő temetkezéseinek együttes beható vizsgálatára és összehasonlítására, megkockáztatható, hogy a 11. században divat volt a római korból származó szarkofágok átfaragása és felhasználása. A székesfehérvári, Szent Istvánhoz kötődő kőkoporsó csak a legismertebb példa, de római kori szarkofágból készült Pulában a katedrális ereklyetartó-oltára is, amelyben Salamon király feltételezett csontjai nyugszanak. A csanádi szarkofág egyszerű keresztjei stílusuk alapján készülhettek egy 11. századi szarkofág-felújítás során.”

A korábbi csanádi templomok és a szarkofág történetét Dávid Katalin művészettörténész foglalta össze egy, a Művészettörténeti Füzetekben több évtizede megjelent tanulmányában. A tanulmány elkészítésekor az írott forrásokon kívül csupán Henszlmann Imre leírásaira támaszkodhatott, amelyeket a 19. századi műemlékvédő-művészettörténész az új templom 1868-1870 közötti építése előtt és közben vetett papírra. Klasszikus értelemben vett, tudományos igényű feltárás ugyanis még nem folyt a hajdani püspöki székhely területén.

Henszlmann megfigyelései így szinte az egyetlen régészeti nyomot jelentik a település középkori múltjával kapcsolatban. A művészettörténész a korábbi templom elbontása során és a jelenlegi templom építése előtt nagyjából a mai szentélynél keletelt, vagyis a jelenlegi épülethez képest derékszögben álló templom maradványait azonosította, amely román stílusban épült és a későbbiekben gótikus stílusban bővítettek és építettek át.

Dávid Katalin szerint ez volt Csanád első, még a 10. század legvégén, a püspökség megszervezése előtt épült, ortodox temploma, hiszen az akkor még Marosvárnak nevezett Csanád ura, Ajtony a bizánci rítusú kereszténységet követte. A művészettörténész szerint így a mai templom szentélye az első, Keresztelő Szent János templom szentélyének helyén van, amelynek a helyére a 13. század első felében építették a Szent Üdvözítő társaskáptalan egyházat.

A mai templom építésekor, attól nyugatra bukkantak a szarkofágra, ahol ekkor még romos középkori falak voltak láthatók.

2 hozzászólás »

Írja meg véleményét, észrevételét!

Hozzászólás küldéséhez az Ön böngészőjének fogadnia kell az ún. sütiket. A hozzászólásokért a honlap üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azok semmilyen módon nem tükrözik az üzemeltető véleményét, álláspontját.

css.php
FIGYELEM! Elavult, nem támogatott böngésző! Töltsön le egy újat!