Történelemportál

Mindszenty és a nyilasok

A német megszállás és a nyilashatalom elleni egyházi küzdelem egyik legnagyobb hatású személyisége Mindszenty József, akit néhány nappal a megszállást követően, 1944. március 25-én az esztergomi bazilikában szenteltek fel veszprémi püspökké. A későbbi hercegprímás, akárcsak a Károlyi-rendszer, a tanácsköztársaság és a szovjet megszállás alatt, ekkor is tevékenyen állást foglalt a diktatórikus rendszer ellen: kész volt a mártíromságot is vállalni a keresztény hit védelme, Magyarország szuverenitása, a magyarság és a zsidóság megmaradása érdekében.

A nemzetiszocializmus eszméjével Mindszenty József (1942 augusztusáig Pehm József) zalaegerszegi plébánosként már az olasz fasiszta rendszer születése pillanatában szembehelyezkedett. Amikor pártja, az ifj. gr. Andrássy Gyula vezette Keresztény Nemzeti Földmíves és Polgári Párt, amelynek Zala megyei és zalaegerszegi elnöke volt, gyakorlatilag működésképtelenné vált a szélsőjobboldali frakció által 1922. december 17-én a budapesti városházán megalakult Magyar Fascista (Hungarista-Szittya) Táborral, Mindszenty ifj. Andrássyval együtt a keresztény értékek védelmében nem vállalt közösséget az új alakulattal.

„Bátorság!” helyett „Jézus!”

Mindszenty lapja, a Zalamegyei Újság rendszeresen bírálta az olasz fasizmust, a német nemzetiszocializmust, valamint az antiszemita és magyarellenes beállítottságú román Vasgárda-mozgalmat. Az 1933-ban német mintára alapított magyar náci párttal, a gr. Festetics Sándor (Károlyi Mihály nővérének a férje és Károlyi hadügyminisztere) és a későbbi nyilas földművelésügyi miniszter, gr. Pálffy Fidél vezette Magyar Nemzeti Szocialista Párttal a megalakulásakor konfliktusba került. A Zalamegyei Újság 1937. október 6-i számában így nyilatkozott gr. Festetics Sándorról: „Megnyugvással veszem, hogy Károlyi Mihály hadügyminisztere, Linder Béla utóda, Böhm Vilmos elődje, Jászi Oszkár és Kunfi Zsigmond minisztertársa nyilas alvezéreivel együtt nincs velem megelégedve.” A „Dicsértessék…” helyett használt „Bátorság!” nyilas köszönésről pedig a következő véleményt fogalmazta meg: „Nekünk inkább kell Hunyadi János táborának »Jézus« kiáltása, mint Festetics Sándor 1919-es bátorsága.”

A Szálasi Ferenc vezetésével rövid idő alatt megerősödő hungarista mozgalom ellensúlyozására a megyéjében hatékony ellenpropagandába, „liturgikus ellenoffenzívába” kezdett, Mindszenty két könyvet is írt a nemzetiszocializmus és a nyilasok ellen: 1940-ben a Zöld kommunizmust (összes példányát megsemmisítették a kommunizmus alatt!) és 1942-ben Az édesanya kétkötetes, bővített kiadásának több fejezetét.

Mindszenty a Muraköz visszafoglalása kapcsán került összeütközésbe a náci Harmadik Birodalommal: Jugoszlávia 1941. áprilisi német lerohanása után személyesen akadályozta meg, hogy a terület német megszállás és érdekeltség alá tartozzon. Nemcsak helyi szinten és a Zala megyei közgyűlésben állt a revíziós mozgalom élére, hanem 1941. július elején Horthy Miklós kormányzóval és Bárdossy László miniszterelnökkel is sikeres tárgyalásokat folytatott. Ennek eredményeképpen 1941. július 9-én bevezették a Muraközben a katonai, augusztus 21-én pedig a polgári közigazgatást is.

A pángermán propaganda ellenében 1942 februárjában változtatta meg német eredetű családnevét – szülőfaluja, Csehimindszent után Mindszentyre.

Segíteni az üldözötteken

A veszprémi püspökség 1944. március végétől az ellenállás egyik központjává vált. Mindszenty személyesen állt a zsidómentés élére, és országos szinten is felemelte a szavát a jogfosztás és a deportálások ellen. Az egyik udvari papja, Mészáros Tibor visszaemlékezésében tanúsítja, a főpap Veszprémben ekkor „minden tőle telhetőt megtett a zsidó életek megmentésére. Palotájába zsidókat fogadott be, megmentve őket az elhurcolástól.” A betiltott kisgazdapárt egyik vezetőjét, Varga Bélát a megszállás első hónapjában a püspöki palotában bújtatta Mindszenty, majd a Somogy megyei Homokkormárom plébániáján rejtette el. Az üldözöttek védelmében többször tárgyalt személyesen Sztójay Döme miniszterelnökkel a Sándor-palotában. Első találkozásukra 1944. április 13-án került sor, ahol követelte, „jogos bírói ítélettel megállapított bűntett nélkül senkinek emberi jogait ne sértsék… akármilyen származású vagy vallású legyen is valaki”. Szorgalmazta a zsidótörvények visszavonását és az átkeresztelkedett zsidók kereszténnyé nyilvánítását is.

Egyházmegyei papjainak 1944. április 27-i, VII. számú körlevelében rendelte el, segítsenek az üldözötteken: ne tagadják meg a keresztelést, és arra is felhatalmazást adott, hogy szabad bejárásuk legyen a gettóba. A deportálások leállításának céljából 1944. június 19-én levelet fogalmazott Horthy Miklósnak, amelyben kérte, legalább a gyermekek elhurcolását akadályozza meg a kormányzó. A veszprémi deportálás befejezésére, június 25-re a városi nyilas vezető, Schiberna Ferenc ügyvéd által meghirdetett hálaadó Te Deumot pedig letiltatta a ferences templomban. Az esztergomi érsek, Serédi Jusztinián 1944. július 4-i pásztorlevelének a zsidók védelmére vonatkozó kitételét Mindszenty az 1944. évi X. körlevelében vette át, és a Veszprémi Hírlap 1944. augusztus 13-i számának címoldalán tette közzé: „Serédi közli a hívekkel, hogy a zsidók, különösen a megkeresztelt zsidók védelmében tárgyalt a kormánnyal, és a tárgyalásait a továbbiakban is folytatni fogja.”

A nyilas hatalomátvételt követően Mindszenty megtagadta a Szálasira és a hungarista hatalomra az esküt, ennek dokumentuma a Juramentum non (vagyis Nincs eskü – A forradalmat és az egyházat egyszerre szolgálni nem lehet című kéziratos, befejezetlen manifesztumtervezet; az Esztergomi Prímási Levéltár anyagai között található). A püspök XI. Pius pápa 1937-es Mit brennender Sorge (Égető aggodalommal) kezdetű, a nácizmust elítélő enciklikájára hivatkozva a keresztény hit és a hungarizmus összeegyeztethetetlenségét hangsúlyozza: „A rendszer szemben áll a hittel. Hamis istenfogalmat (faji isten) hirdet, a keresztséget semmisnek, a házasságot, amit Isten egybekötött, felbontásra erőlteti. Új magyar vallást hirdet.”

Az 1944. október 31-i tiltakozó memorandumot, amelyet a nyilas diktatúra ellen fogalmazott meg három főpaptársával, Shvoy Lajos székesfehérvári püspökkel, boldog báró Apor Vilmos győri püspökkel és Kelemen Krizosztom pannonhalmi főapáttal, Mindszenty 1944. november 13-án Szöllősi Jenő miniszterelnök-helyettesnek nyújtotta át a Sándor-palotában, mivel nem kívánta Szálasit személyesen felkeresni.

Börtönből börtönbe

Mindszenty püspök letartóztatását 1944. november 27-én rendelte el a Veszprém megyei főispánnak és hadműveleti kormánybiztosnak kinevezett Schiberna Ferenc, azzal a váddal, hogy nem szállásolt el katonákat a püspöki palotában (a helyhiány ezt nem tette lehetővé). A nyilas rendszer elleni egyetlen nagyobb demonstrációként a megdöbbent lakosság tömegesen vonult ki, és az út mentén térden állva kérték Mindszenty áldását, akit papjaival együtt, kispapjaival körülvéve gyalogmenetben vittek a rendőr-főkapitányságra. December 5-én a letartóztatott papokat a helyi fogházba, majd december 22-én, két nappal Bajcsy-Zsilinszky Endre kivégzése előtt, a sopronkőhidai fegyházba szállították. A püspök „életének talán legszebb és legmeghatóbb karácsonyi beszédét” a raktárhelyiségben tartotta, több baloldali, köztük Rajk László részvételével: „Meghatott a foglyok éneke és imádsága. A halálos veszedelem közelebb hoz Istenhez! Csupa megindult lélek ünnepli az érte emberré lett Isten Fiát.”
1944 utolsó napjaiban Mindszenty és társai a soproni Isteni Megváltó Leányai anyaházba kerültek. Néhány nap múlva a letartóztatott Shvoy Lajos és fivére, Shvoy Kálmán tábornok is csatlakozott hozzájuk. Mindszenty szervezetét alaposan megviselte a rabság: lefogyott, elvesztette egészséges arcszínét, a magas hóban, lyukas cipőben havat lapátolva alaposan meghűlt. A fogságból 1945. április 1-jén szabadult, amikor a szovjet csapatok közeledtére az őrizetére kirendelt csendőrök a reggeli órákban eltűntek.

A szabadság helyett azonban a „felszabadító” szovjet hadsereg pusztítása fogadta, és újra börtönben érezte magát az országban. Miként emlékirataiban megfogalmazta: „1944-ben két elnyomó és embertelen rendszernek seregei, Hitleré és Sztáliné érkeztek meg maradék földünkre, hogy itt vívják meg végső csatáikat. … A magyar föld a világtörténelem két legvérengzőbb diktátorának hadszínterévé vált.”

1 hozzászólás »

Írja meg véleményét, észrevételét!

Hozzászólás küldéséhez az Ön böngészőjének fogadnia kell az ún. sütiket. A hozzászólásokért a honlap üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azok semmilyen módon nem tükrözik az üzemeltető véleményét, álláspontját.

css.php
FIGYELEM! Elavult, nem támogatott böngésző! Töltsön le egy újat!