A Magyar Hírlap főszerkesztő-helyettese, Szentesi Zöldi László különleges könyvet írt: részben családi emlékek, részben a történeti tények alapján szerkesztette meg a Vörösterror Szolnokon – 1919. május 3–4. című kötetét.
– Hogyan bukkantál a témára?
– Tavaly karácsonykor került a kezembe szolnoki születésű anyai nagyapám elveszettnek hitt naplója. Bíró Dezső 1919-ben, tizennégy éves kamaszként élte át a szolnoki vörösterrort: azt a két napot, amikor Szamuely Tibor és a Lenin-fiúk legalább negyvenkilenc polgárt felkoncoltak. S ha már a családban érintett akadt – és nem is akármilyen fontosságú történeti adatokkal –, gondoltam, megírom az egész históriát. Annál is inkább, mert a nagyapám 1969-ben meghalt: én néhány hónappal később születtem, és úgy éreztem, sorsszerű, hogy éppen nekem és éppen most akadt a kezembe ez az évtizedeken át a fiókok mélyén bujkáló napló.
– 1919-ben a vörösterrorra a fehérterror volt a válasz. Azt is belefoglaltad a könyvbe?
– Nem láttam értelmét, hiszen a marxista történetírás szolnoki és budapesti klasszikusai már régen elvégezték a munkát: a fehérterrorról, vagyis a megtorlásról szinte minden tudunk. 1945 után azonban Szolnokon és az ország többi részén pisszenni sem volt szabad a kiváltó okról, vagyis a vörösterrorról. Bár a tiltás kora már régen lejárt, Szamuelyről, Korvinról, Csernyről és a többi hóhérról mégsem beszélünk annyit, mint Francia Kiss Mihályról vagy Héjjas Ivánról. Remélem, a könyvem segít a helyes történelmi arányok helyrebillentésében.
– Levéltárban is kutattál, így feltehetőleg számos önálló következtetést vontál le az eseményekből.
– Valóban. Ezek sorában talán az a legfontosabb, hogy a Budapestről Szamuely „halálvonatán” Szolnokra betoppanó Lenin-fiúk nem csak úgy vaktában, találomra választották ki, majd lőtték főbe áldozataikat a helyi temetőben. A város lumpenproletariátusa, az illegális kommunisták, vagyis a helyi csőcselék is segítette őket: sorra feljelentették uraikat, a gyűlölt és irigyelt polgárokat. Tegyük hozzá, hogy a szolnokiak többsége ellenezte az erőszakot, a katonatiszt, az ügyvéd, a zsidó boltos, az egyszerű munkás egyaránt rettegett a gyilkosoktól. Néhány más félreértést is eloszlatok a könyvemben, de ahogy mondani szokás, ez egyelőre maradjon titok.
– Hol mutatjátok be a nagyközönségnek az új könyvet?
– Május 10-én, kedden este hat órakor a Polgárok Házába (Budapest VIII., Visi Imre u. 6.) várjuk az érdeklődőket. Könyvemet Szakács Árpád barátom Kárpátia Stúdió Kiadója jelentette meg a Nagy Magyarország Könyvek sorozatban, és azt tervezzük, hogy nemcsak a könyvről, de a korszakról is beszélgetünk vendégeinkkel. A helyszínen meg is lehet vásárolni a könyvet, és természetesen szívesen dedikálom bárkinek.