Történelemportál

Politikai célra használt lista – interjú Fráter Olivérrel

Rendkívül szerencsétlen dolognak tartom azt, hogy egyesek az általunk tudományos céllal és igénnyel végzett kutatást és annak eredményeit politikai célok elérése érdekében kívánják felhasználni – nyilatkozta a Magyar Hírlapnak Fráter Olivér történész, aki részt vett a volt szigorúan titkos tisztek névsorának nyilvánosságra hozatalában. Elmondta azt is, a hódmezővásárhelyi Emlékpont Központ által támogatott szigoruantitkos.hu oldalt folyamatosan bővítik. A volt szt-tisztek múltjának feltárását minősítő kritikákról kifejtette: nagy bajban lennénk, ha például az 1848–49-es forradalom és szabadságharc történetét kizárólag csak Haynau visszaemlékezései alapján ismerhetnénk meg.

– Milyen célok motiválták önöket a szigorúan titkos állományú állambiztonsági tisztekre vonatkozó kutatás megindításában? Milyen források felhasználásával állították össze az interneten megjelent publikációjukat?

– Amikor a közbeszédben az állambiztonsági múltról esik szó, rendszerint az egykori hálózati személyekre, az ügynökökre gondolunk. Az állambiztonsági szolgálatok vonatkozásában kétségkívül az ügynökök voltak az információszerzés szinte legfontosabb eszközei. Kevesebb szó esik ugyanakkor a rendszer fenntartásában és működtetésében részt vevő operatív állományú tisztekről, a tartótisztekről, és meglehetősen keveset lehet hallani a megrendelői oldalon részt vevők politikai szerepéről és felelősségéről. Úgy gondoltam, mivel az szt-tisztekről a közelmúlt történelmében csupán adott ügyek kapcsán esett szó, indokolt, hogy a témát tudományosan dolgozzuk fel, és igyekezzünk az állambiztonság e rendkívül speciális helyzetben lévő tisztjeinek a rendszer működésében betöltött szerepéről minél pontosabb képet alkotni. Azok anyagainak feldolgozására vállalkoztunk, akiket az egykori Belügyminisztérium személyzeti osztálya szigorúan titkos állományú tisztként tartott nyilván, és akiknek az iratanyaga az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában található. Feldolgoztunk személyi okmánygyűjtőket, szt-kartonokat, az illetményügyek dossziéit, és jelentős számban dolgoztunk fel az egykori BM parancsgyűjteményeiben található adatokat. Az ezáltal rendelkezésünkre álló adatokat értékeltük, rendszereztük, és hogy az egyes személyek tevékenysége, működésének hatékonysága érdemben megítélhető legyen, a felvételi javaslatban, minősítésben és önéletrajzokban rendelkezésre álló idézeteket tettünk közzé, amelyek az szt-tiszt jellemét és szakmai alkalmasságát illetően tartalmaztak releváns információkat.

– Hogyan összegezne, kik voltak az állambiztonság egykori szigorúan titkos állományú tisztjei, és milyen területeken foglalkoztatták őket?

– Az szt-tisztek azok voltak, akik a BM tartalékos állományának tagjaiként hivatásos szolgálati jogviszonnyal rendelkeztek, amely mellett fedőmunkahelyen foglalkoztatták őket. Volt tehát egy civil életük és egy szakmai munkájuk, amelynek keretei között és lehetőségeit kihasználva állambiztonsági feladatokat is elláttak, mindezt pedig természetesen konspirált körülmények között. Megtalálhatók voltak minden minisztériumban, a Külkereskedelmi Vállalat Nemzetközi Kapcsolatok Osztályán, a nagyobb szállodákban és kempingekben, az Ibusz- és Express-irodákban, a fontosabb művelődési házakban, a Központi Statisztikai Hivatalban, a Mecseki Szénbányában, a paksi atomerőműben és a MÁV létesítményeiben. A postai küldemények ellenőrzését, tehát a levelek felbontását is szt-tisztek végezték 1975 után. Az szt-tisztek hálózatot, tehát ügynököket tarthattak, akik számára feladatokat határozhattak meg. Tevékenységük rendkívül sokrétű volt.

– Milyen társadalmi fogadtatása volt az adatbázis nyilvánosságra hozatalának?

– Nagyot tévedett az, aki azt gondolta, hogy huszonegy évvel a rendszerváltást követően a társadalom elvesztette a téma iránti érdeklődését és fogékonyságát. A honlap, a szigoruantitkos.hu március elseji bemutatkozása óta csaknem négyszázezer egyéni látogató mintegy tizennégymillió oldalletöltése azt igazolja, hogy a múlt tudományos igényű feltárására és feldolgozására óriási társadalmi igény mutatkozik.

– Befejeződött a kutatás, vagy folytatását tervezik?

– A mostani kutatásban eddig szinte kizárólag a volt III/II-es csoportfőnökség, tehát a kémelhárítás területén szolgálatot teljesítő szt-tisztekre gyűjtöttünk adatokat. Ezt most annyiban módosítottuk, hogy az 1960-as évektől 1990-ig rendelkezésünkre álló belügyminisztériu­mi parancsgyűjtemények alapján nemcsak a kémelhárítási csoportfőnökség szt-állományának adatait bővítjük, illetve pontosítjuk, hanem a BM külügyi osztály, a BM állambiztonsági miniszterhelyettesi titkárság, a BM operatív nyilvántartó osztály, a BM útlevélügyeket és „K”-ellenőrzéseket végző III/3. osztály, valamint az ORFK bűnügyi csoportfőnökségének szt-állományára vonatkozó adatait is feldolgozzuk. Eddigi tapasztalataink alapján úgy látom, minimum százas nagyságrendű lesz az újonnan beazonosított szt-tisztek létszáma. Az újonnan rendelkezésünkre álló adatokat a honlapra folyamatosan töltjük föl, és arról a hírek menüpont alatt rendszeresen tájékoztatást adunk.

– Hogyan értékeli azt, hogy Schmitt Pál köztársasági elnököt egyes szakmai körök kapcsolatba hozták szt-tisztekkel?

– Rendkívül szerencsétlen dolognak tartom azt, hogy egyesek az általunk tudományos céllal és igénnyel végzett kutatást és annak eredményeit politikai célokra kívánják felhasználni. Ez azért is zavarba ejtő, mivel a kutatás adatbázisának összeállítása és szempontrendszerének kidolgozása során sem egyéni, sem pedig politikai szempontokat nem érvényesítettünk. Aki tüzetesebben áttanulmányozza az általunk közzétett adatállományt, az minderről maga is meggyőződhet. A kutatás során arra törekedtünk, hogy a feltüntetett adatok alapján az értékítéletet az olvasóra bízzuk. E célt, azt gondolom, sikeresen valósítottuk meg. A kutatás megjelentetését követően sem én, sem pedig Boér Zoltán kollégám az egyéni ügyekkel kapcsolatosan egyetlen esetben sem foglaltunk állást. Ez a szakmai hitelesség megőrzéséhez elengedhetetlen. De hogy a kérdésére is válaszoljak, a kutatás során Schmitt Pálra vonatkozólag semmilyen adatunk nem keletkezett, így annak tartalmát sem állt módunkban megítélni. Minden további, a személyre vonatkozó állítás spekuláció, vagy ha úgy tetszik, szakmai hipotézis.

– Egy volt állambiztonsági alezredes az önök kutatását „szt-hajkurászók listázásának” nevezte a Magyar Hírlapban. Mi erről a véleménye?

– Azt gondolom, hogy a múlt feltárása a történettudomány feladata, amely a szakképzett történészek által és tudományos igénnyel elvégzett feldolgozások révén eredményes kísérletet tehet a valóság minden részletének kibontására. A konkrét észrevételről pedig azt a véleményem, hogy a modern kori történetírás gyakorlatában az oral history teljesen bevett és általánosan elterjedt módszer, illetve gyakorlat. Magam is számos esetben folytatok rendkívül értékes szakmai háttérbeszélgetéseket, amelyek a rendelkezésemre álló dokumentumok ismeretanyagát fontos elemekkel egészítik ki. Használata során ugyanakkor arra kell rendkívüli alapossággal figyelni, hogy az elhangzottakat a legnagyobb forráskritikával kezeljük. Nagy bajban lennénk tehát, ha például az 1848–49-es forradalom és szabadságharc történetét kizárólag Haynau – egyébként nem létező – visszaemlékezései alapján ismerhetnénk csak meg. Mindez mint forrás fontos és lényeges, önmagában véve azonban leginkább félrevezető.

Írja meg véleményét, észrevételét!

Hozzászólás küldéséhez az Ön böngészőjének fogadnia kell az ún. sütiket. A hozzászólásokért a honlap üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azok semmilyen módon nem tükrözik az üzemeltető véleményét, álláspontját.

css.php
FIGYELEM! Elavult, nem támogatott böngésző! Töltsön le egy újat!