Történelemportál

A magyar érdek mindenekfölött – 150 éve született Tisza István

Rovatok: Portré

Ma 150 éve, 1861. április 22-én született Tisza István. Édesapja Tisza Kálmán, a magyar református nemesség jeles képviselője, aki 1875 és 1890 között miniszterelnök, korábban a kiegyezés-ellenes országgyűlési ellenzék vezetője. Amikor Tisza István megszületik, Magyarország még a Habsburg-önkényuralom éveit éli, a kiegyezéskor már elemi iskolás, s amikor apja miniszterelnök lesz, Tisza István 14 éves, s már képes elgondolkodni Magyarország sorsáról. A múltról történő gondolkodás a jövőről való gondolkodást jelenti: a kamasz fiú pedig elsőrangú forrásból, édesapjától, s annak barátaitól és minisztertársaitól ismeri meg a közelmúlt eseményeit.

gróf Tisza István (1861-1918) Benczúr Gyula festményénA kiegyezéskori évtizedek magyar politikai közgondolkodásának központi kérdése az, hogy Magyarország sorsa és helye megfelelő-e a kettős monarchiában? Kossuth szinte látnoki erővel írja Deáknak (Kasszandra-levél), hogy mivel az országot a Habsburg-dinasztiához kötötték, ennek esetleges bukásával Magyarország is elbukik. (Ha a trianoni döntéstől tekintünk vissza, látjuk igazán nagynak Kossuth mondatait, ez azonban történelmietlen fölfogás, ugyanis az 1867-es nemzedék személyei nem tudhatták előre a későbbi tragédiákat.) A kiegyezés nemzedéke annyit érzékelt, hogy a „Deáki tett” (Ady) teljes mértékben biztosítja a Magyar Királyság belső függetlenségét, a katonai és külpolitikai függetlenséget pedig pótolja a Monarchia nagyhatalmi állása, amely garantálja Magyarország határait is. Gondolkozzunk csak az akkoriak (Deák, Andrássy Gyula gróf, Eötvös József báró és társaik) fejével: néhány évvel korábban még a kilátástalan alávetettség helyzetében voltunk, 1867-től pedig hirtelen egy európai nagyhatalom alkotó részeként szólhattunk bele az európai nagypolitikába. Tisza István ezt a bonyolult hatalmi szövevényt megérti, és élete végéig a kettős monarchia fönnállásának híve marad.

Létezett még egy fontos szempont, ami a kiegyezéses Magyarország támogatását erősítette. Gróf Andrássy Gyula kormányának 1867. februári megalakulása után a magyar országgyűlés képviselőházában mind a kormánypárt, mind az ellenzék az akkori modern Európában szinte egyeduralmat élvező liberális ideológia híve volt. Liberális kormánypárt és liberális ellenzék: közöttük csak az ún. közjogi kérdésben voltak jelentősebb viták. Abban, hogy milyen legyen az Ausztriához való viszony, mennyire legyenek szorosak vagy lazábbak a kapcsolatok. Tisza István fiatalember korában lett a liberalizmus híve – ez akkor a polgári szabadságjogok elfogadását és érvényesítését jelentette. Több évtizednek kellett elmúlnia és sok-sok tapasztalatot kellett Tiszának megszereznie, amíg – már miniszterelnökként – belátta, hogy a liberalizmus, bár sok szép gondolatot és elvet tartalmaz, életveszélyt jelent Magyarország területi integritása és a magyar nemzet érdekei szempontjából.

A magyar politikai vezető réteg liberalizmusa tette ugyanis lehetővé az idegenek, főleg a zsidók egyre nagyobb tömegű bevándorlását az országba. Részben ez is hozzájárult a székesfőváros idegenné válásához, nemcsak etnikai értelemben, hanem például a liberális szabadkőműves sajtó tevékenységének köszönhetően a főváros szellemiségének a magyar hagyományoktól való eltávolodásával is. (Erről is részletesen ír Szekfű Gyula a Három nemzedék című korszakos művében.) Hiszen a magyarországi liberalizmus is átalakul: már nem Kossuth és Petőfi szelleme érvényesül, hanem a leginkább keresztény- és magyarellenes radikális („progresszív” vagy „polgári radikális”) szabadkőműves-szellem.

Tisza gróf, aki nemcsak a liberális eszméknek, hanem a saját szemének és tapasztalatának is hisz, Herczeg Ferenc szerkesztésével (éppen száz éve) megindítja a Magyar Figyelő című folyóiratot, hogy segítségével megtisztítsa a liberalizmust és fölvegye a küzdelmet a radikális liberálisok ellen. Tisza a 20. század elejétől fölismeri, hogy a radikális liberálisok (Jászi Oszkár és társai) a nemzetiségeket a magyar állam ellen uszítva akarják a hatalmat megkaparintani. Ezt ellensúlyozandó, már korábban, még Bihar vármegye közigazgatási bizottságának tagjaként jó kapcsolatokat épít ki a román nemzetiség főleg egyházi vezetőivel. 1910 után pedig – öt éven keresztül a képviselőház elnökeként, illetve 1913-tól miniszterelnökként – tárgyalásokat folytat a román főpapokkal és a román nemzetiségi párt három vezetőjével. Majd csak 1916 keserű augusztusa döbbenti rá, hogy az ellenséggel nem érdemes tárgyalni, hanem az ország földarabolását célul kitűzőket a hadsereg erejével kell legyőzni.

Miután Tisza gróf fölismeri ezeket az ideológiai küzdelmeket, amelyek viharaiban Magyarország elmerülni látszik, bár magánleveleiben továbbra is liberálisnak írja magát, miniszterelnökként kimondottan konzervatív döntéseket hoz. Itt és most ezek közül csak a szabadkőműves progresszívek által célul kitűzött általános, titkos, községenkénti választójog esetét említjük. A kor liberalizmusa ezt támogatta általában, Tisza azonban ebben a fontos politikai ügyben pontosan fölismerte, hogy az általános választójog Magyarország vesztét okozná, ezért az új választójogi törvény meghozatalakor sutba dobta a liberális elveket és korlátozott (konzervatív) törvényt hozatott a képviselőházban többségben lévő Nemzeti Munkapártjával. (Érdekességként írjuk, hogy a radikális szabadkőművesek a páholyok iratai szerint ezt a liberalizmus történelmi vereségeként értékelték.)

Gróf Tisza István személyében és politikai tevékenységében azt kell nagyra tartanunk, hogy képes volt a hazai liberális eszmevilág 1890 utáni elfajulásakor, kiüresedésekor a leghatározottabban fölismerni a magyar érdeket, s tenni is annak érdekében.

Tevékenységének meg is lett az eredménye. Miután a fővárosi sajtó Tiszát gyűlölt céltáblaként állította be, több merényletkísérlet után 1918. október 31-én meggyilkolták. A fönnmaradt bírósági és nyomozati anyagok szerint megölését Károlyi Mihályhoz közel álló emberek tervezték a nemzeti tanácsban és a katonatanácsban, s önként vállalkozó terroristák hajtották végre e nap délutánján. A három gyilkos között az egyik Pogány (Schwartz) József, Jászi Oszkár hírhedt Martinovics szabadkőműves páholyának egykori tagja. Magyarország a belső és külső ellenség ostromának eredményeképpen összeomlott, s majd Horthy Miklósnak és társainak kellett jönniük az új életre keltéséhez.

Vajon miért számít kivételnek még ma is Budapesten a róla elnevezett utca? Tervezett szobrát miért a képviselői irodaház oldalához, az egykori Marx és Engels-szobor helyére, e jelentéktelen helyre teszik? Miért nem a Parlament mellett álló Károlyi-szobor helyére? Hiszen itt állt 1934 és 1945 között a gróf Tisza István emlékmű! Várom az illetékesek írásos válaszát.

A többségi akarat princípiuma

„Mi is azzal a meggyőződéssel látjuk kialudni az a liberálizmus oltárán, hogy az még ki fog gyúlni egy napon s tiszta fényében gyönyörködni és látni fognak azok is, kik azt eloltani igyekeztek. Hogy miért kellett a hatalom polczáról távoznia éppen neki, kinél rátermettebb ember sohasem tartotta a vezető gyeplőket Magyarországon, erre a kérdésre csak más kérdésekkel lehet felelni. (…) vele e pillanatban a legalkotmányosabb és legmagyarabb miniszterelnök vonul el a történelem árkádjai alatt, vesztett csata után fényes pajzzsal. (…) Fenhéjázónak látszik, mint Archimedes, aki a világnak sarkaiból való kiemelésére egy pontot keresett. Tisza István valamivel kevesebbre vállalkozott (de nem sokkal) – a parlamenti kisebbség észretérítésére. Archimedes a földgolyón kívül kereste azt a pontot, ahol tudta, hogy semmi sincs, vállalkozása hát kalandos volt. Tisza ellenben magában a parlamentárizmusban találta meg azt a pontot, ráállván a legerősebb alapgerendára, a többségi akarat princzipiumára.”

Mikszáth Kálmán: A vakmerő geszti fiatalember – és a másik. Az Ujság 1905, 165. sz.

Heroikus gátépítő a kaotikus világban

„Veleszületett nemes lelki tulajdonai ősi frisseségben maradtak meg a romlott világgal érintkezése közben is: személyi bátorság, bátor szókimondás és szótartás, őszinte egyenesség, tiszta keresztény erkölcs és jellem tulajdonai még akkor is, midőn ezeket egy emberben egyesülve Budapest chaotikus világában lámpával sem lehet többé találni. (…) Tisza István bár férfias akarattal többször földresujtá az anarchia szertelen, fegyelmezetlen szörnyét, végül mégis elbukott, mert a parlamentbe kapaszkodva elmulasztá a nemzet belsejét reorganizálni. (…) Liberális elvekből, jól tudjuk, lehetetlenség tömör, vízálló, széllel és zivatarral dacoló töltést emelni. A gátakat is, melyeket Tisza István emelt, csakhamar áttörte az ár, mert anyaguk, melyet e nagy magyar hatalmas igyekezettel egymásra halmozott, omló homok: illúziókkal átitatott idegen liberalizmus volt.”

Szekfű Gyula: Három nemzedék. Budapest, 1920

Végső leheletéig védte a védhetetlent

„Tisza mint ember egyszerű, józan és hűséges volt. Keresztyén alázattal állott szemben az élet bús rejtélyével. Időközönként azonban valami titokzatos és félelmetes erő hatása alá került, ez kizárólag olyankor jelentkezett, mikor a politikai tűzvonalba lépett, és azt hitte, a nemzet léte veszedelemben van. (…) Én soha nem ismertem férfit, akinek minden gondolata és érzése annyira a magyarsághoz tapadt volna, mint az övé. Az volt a meggyőződése, hogy a magyar paraszt a világ legkülönb emberanyaga. Ő jobban látta, mint bárki más, a Szent István birodalma ellen felvonuló szörnyű istenítéletet, és mivel neki az volt a rendeltetése, hogy végső leheletéig megvédje a védhetetlen pozíciót, Nagy-Magyarország romjai alá fog temetkezni. Ez adta meg egyéniségének tragikus alaptónusát. (…) Vajon miért nem tettek a barátai semmit a megmentésére? Senki sem tudta volna megmenteni, mert ő nem volt az a férfi, aki testi épségéért hajlandó volna a legcsekélyebb erkölcsi áldozatot hozni.”

Herczeg Ferenc: Emlékezéseim – Hűvösvölgy. Budapest, 1944

A kommentelés átemenetileg kikapcsolva. Az eddigi hozzászólások megvannak, csak nem látszanak.
FIGYELEM! Elavult, nem támogatott böngésző! Töltsön le egy újat!