Nem magyarázkodni akarok, nincs is szükség rá — szögezte le bevezetőként dr. Ratkai Miklós, az egykori Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat volt jogásza. — A lelkiismeretem ugyanis tiszta, semmi olyat nem tettem, amit most szégyellnem kellene. Ratkai doktor 1970-től 1998-ig dolgozott különböző beosztásokban az NKFV-nél, illetve a jogutód Mol Rt.-nél.
— Ezerkilencszázhetvenöttől a cég igazgatási osztályát vezettem — emlékezett. — Az osztályom egyik feladata volt a cég nemzetközi kapcsolatainak regisztrálása is. A vállalat belső szabályai szerint minden hivatalos külföldi útról szakmai jelentést kellett készíteniük az utazóknak, és azt az osztályomhoz kellett benyújtaniuk. Ezeket iktattuk, illetve megküldtük az akkori cégközponthoz, az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszthöz (OKGT). Ezerkilencszázhetvenhatban behívatott magához dr. Pápa Aladár vezérigazgató, akinél ott volt egy BM-főtiszt is.
A vezérigazgató közölte, hogy mostantól az úti jelentéseket a BM felé is el kell küldenünk. Ez pedig azt jelenti, tette hozzá, hogy az igazgatási osztály mindenkori vezetője, szigorúan titkos tisztként, hálózati emberré válik. Most én vagyok az osztályvezető, tehát én.
Visszakérdeztem, hogy mi történik, ha nem vállalom. Azt mondta a vezérigazgató, hogy akkor elveszi az osztályvezetői beosztást, engem pedig máshová kénytelen irányítani. Nem zsarolt, nem fenyegetett, csupán jelzést tett. Én pedig átgondoltam, hogy éppen most végzem levelezőn az egyetemet, három gyerekem van, és igent mondtam. Ezt követően azonban gyakorta kértem dr. Pápa Aladárt, hogy ha lehetőség adódik rá, akkor irányítson át más területre.
Erre végül ezerkilencszáznyolcvanháromban került sor, és a nyugdíjba menő személyzeti és oktatási osztályvezető helyét vettem át.
Ekkor végre elbocsátottak az állományból. Úgy gondolom, nem kis bátorság volt a nyolcvanas évek elején nemet mondani egy ilyen jellegű megbízásra. Szeretném hangsúlyozni: nekem az NKFV nem fedőmunkahelyem volt, ahogyan ez a publikációkban olvasható. Engem nem kihelyeztek, hanem közel harminc évet dolgoztam a cégnél. Ha nem én vagyok akkor az igazgatási osztály vezetője, soha nem kellett volna ilyen feladatot vállalnom, ami egyébként nem ügynöki, nem belső elhárítási, hanem iparvédelmi munka volt.
Korábban soha nem került szóba ez a régi történet?
— Soha! Sőt: kettőezerben felkértek a Kincstári Vagyoni Igazgatóság megyei kirendeltségvezetőjének. 2002-ben C típusú átvilágításon estem át, és birtokomban van annak eredménye a Miniszterelnöki Hivataltól: nem jelentek nemzetbiztonsági kockázatot.
Honlapunk nemrégiben a kádári diktatúra titkosszolgálatának egy jóval tipikusabb szigorúan titkos tiszti karrierjét mutatta be.