Száztíz népbírósági per digitalizált iratanyaga került a hódmezővásárhelyi Emlékpont Múzeum elektronikus gyűjteményébe; a 20. századi történelem iránt érdeklődők számára a közgyűjtemény kutatószobájában nyílik lehetőség megismerni a több ezer oldalnyi, 1945 és 1950 között keletkezett elektronikus dokumentumköteget – mondta el a kutatás vezetője, Vincze Gábor történész.
Vincze Gábor
Vincze Gábor kifejtette: a kutatás tavaly tavasszal indult, és decemberben fejeződött be. Feldolgozták az összes vásárhelyi vonatkozású népbírósági pert. Az első perek 1945 tavaszán kezdődtek el a szegedi népbíróságon, amely az utolsó vidéki népbíróság volt, amit létrehoztak, és amely a legtovább – 1950 áprilisáig – működött.
A kutatás során 126 dossziét dolgoztak fel, de ennél jóval több peranyag lehetett, hiszen a sajtóból és az igazolóbizottsági anyagokból lehet tudni, hogy mások is bíróság előtt álltak. Az összes irat azonban még nem került elő. Mintegy 90 ezer oldalnyi iratot dolgoztak fel, az iratok mintegy háromnegyedét ki is fotózták, s azok az Emlékpont Múzeum archívumában megtalálhatóak, bárki megtekintheti, kutathatja őket. A munka érdekessége, hogy az országban egyedülálló a kutatás, hiszen más népbíróságok működését még nem tárták fel ilyen teljességben.
Mint Vincze Gábor kiemelte: fontos, hogy ez minél több helyen megtörténjen, mert a laikusok mellett a szakmabeliekben is él az a kép, hogy a koncepciós perek a Rajk-perrel vagy a Mindszenty-perrel – a nagy, látványos perekkel kezdődtek. Erről azonban szó sincs, hiszen már 1945-ben a koalíciós pártok delegáltjaiból felállt népbíróságok nagyon sok esetben koncepciós eljárásokat folytattak le – magyarázta a kutató.
Országosan áttekintve az ítéletek felét a budapesti népbíróságok hozták meg, és ott állították bíróság elé az úgynevezett háborús főbűnösöket is, így ezek a perek kaptak nagyobb publicitást. Vidéken viszonylag kevés volt a halálos ítéletek száma, Szegeden például egy 1948-as statisztika szerint két esetben szabtak ki jogerősen halálos ítéletet, viszont csak egyet hajtottak végre. Általában megfigyelhető, hogy 1945 és 1948 között enyhébben ítélkeznek a népbíróságok. Az esetek mintegy 40 százalékában felmentő ítéletek születtek a politikai nyomás ellenére is.
Hódmezővásárhely esetében egyetlen súlyos ítéletet hoztak, életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték egy munkaszolgálatos zászlóalj egykori orvos parancsnokát. Viszont 1956-ban kegyelmet kapott és tíz évre mérsékelték a büntetését. Sok esetben tetten lehet érni az egyéni bosszút, a kicsinyes egyéni érdekeket, a feljelentgetős szomszédok cselekményeit – magyarázta Vincze Gábor. Egy kocsmáros például rendszeresen jelentgette fel a részegen rendszert szidó vendégeit, akiket el is ítéltek izgatás vádjával.
A legfiatalabb, akit bíróság elé állítottak egy 16 éves legény volt, őt végül felmentették, mert kiderült, hogy szellemileg nem egészen beszámítható. A legidősebb ember 80 év körül volt, ő izgatás vádjával egy évet töltött börtönben. Ugyancsak izgatással vádoltak meg egy kétgyermekes nőt, aki valószínűleg valami ártalmatlan fecsegés miatt került bajba. Az akkor terhes nő kérte az eljárás megszüntetését az újabb gyermekáldásra tekintettel, de csak a szülést követő fél évig mentesült az egy éves börtönbüntetés letöltése alól.
Sok esetben kiderült, hogy a védelem tanúit meg sem hallgatták az eljárás során. Előfordult, hogy egyetlen egy tanú vallomása, vagy az ávós tiszt jelentése alapján ítéltek el valakit – összegezte a tavaly zajlott kutatást annak vezetője.