Decemberben lesz Hóman Bálint születésének 125. évfordulója. Látszólag ebből az apropóból gyűltek össze a minap egy székesfehérvári tudományos konferencia résztvevői, valójában az adott okot a tanácskozásra, hogy már két generáció is felnőtt ebben az országban, amely azt sem tudja, ki volt Hóman Bálint.
Nincs hely e hasábokon egy gazdag és teljes életút ábrázolására. De a töredékek is nagyon tanulságosak lehetnek. Például az, hogy Hóman roppant veszélyes ember volt. Nem véletlen, hogy több mint tíz, súlyos vádpontban számoltatta el őt a népbíróság 1946-ban. Zsidótörvények, a Szovjetunió elleni hadüzenet, kollaboráció a szélsőjobboldallal és a németekkel… Életfogytiglant kapott. Egyes történészek szerint azért nem kötelet, mert túlzottan sok volt a zsidó mentőtanú Hóman Bálint tárgyalásán.
Mellette tanúskodott Szekfű Gyula is. Történészként nemcsak pályatársak, de alkotótársak, sőt barátok is voltak. Barátok még akkor is, ha ezt a kapcsolatot változó erejű vonzások és taszítások jellemezték. És aztán Szekfű az új Magyarország moszkvai nagykövete lett, Hóman mögött pedig becsapódott a börtönkapu. Nagyjából egy időben.
Amikor az elmagyarosodott német családból származó fiatalember, azaz Hóman Bálint elkezdte pályáját, egyik első, jelentős könyvét Magyar pénztörténet címmel írta. Ez ma is a hazai numizmatika bibliája. Innen jutott el aztán Hóman egy teljesen más világ, mondhatni a pénz, az anya giak, a materialista felfogás ellenpólusához. Többek között Romsics Ignác történész, egyetemi tanár elevenítette fel a székesfehérvári tanácskozáson, hogy Hóman a szellem, az eszme és az idea szerepét tekintette elsődlegesnek a történelemben. Ez a gondolat adta tudományos munkásságának alapját.
Amikor Hóman Bálint teljes tudományos vértezetében feltűnt a színen, csaknem fél tucat nagy történelmi iskola létezett Magyarországon. Ő abban mutatott egészen újat, hogy a történelmet az élet és a valóság, azaz a politika, a kultúra, a gazdaság, sőt a földrajzi és a természeti környezet egységeként fogta fel. Vargha Tamás, a Fejér Megyei Közgyűlés elnöke azt mondta felszólalásában, hogy Hóman a magyarságot különleges népnek tartotta. Mondván, szkíták, kelták, szlávok és germánok is megfordultak a Kárpát-medencében, de csak a magyarok voltak képesek arra, hogy itt évezredes államot alapítsanak.
Romsics Ignác utalt arra, hogy Hóman kedvenc kutatási területe a 13–14. századi magyar történelem volt. Azaz egy nagy és hatalmas, európai összevetésben is igen jelentős Magyarország történelme. Stabil, erős állammal! Az állam mint fogalom jelentős szerepet játszott Hóman munkásságában. Kovács Dávid egyetemi tanársegéd szerint Hóman a nemzet fogalmát is az állam kérdéséhez kötötte. Úgy vélte, az a nyelvi és etnikai közösség tekinthető nemzetnek, amely képes államot alapítani.
Romsics Ignác egyoldalúnak nevezte Hóman tudományos nézeteit, de nem vitatta e nézetek értékeit. Szabó Péter, a Kodolányi főiskola rektora viszont arról beszélt, hogy a szocializmus idején mint középiskolás elolvasta a nyolckötetes alapművet, Hóman Bálint és Szekfű Gyula Magyar történetét. Igaz, titokban. De szinte egész életét meghatározták azok a gondolatok, amelyekkel ott találkozott.
Hóman Bálint több fontos állás betöltése után előbb a Gömbös- és a Darányi-, majd pedig a Teleki-, a Bárdossy- és a Kállay-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere volt. Egyébként ez alatt az idő alatt is a Nemzeti Múzeumban, pontosabban annak igazgatói lakásában lakott. A „hivatalnok” Hóman Bálint portréját Tőkéczki László történész, tanszékvezető egyetemi tanár rajzolta meg. Fegyelem, feszesség, minőség, ezek voltak a miniszter Hóman vesszőparipái. Szigorú hierarchiában, de olyan pontosan és produktívan működő államapparátus volt az eszményképe, amelyre példaként tekintenek az alsóbb társadalmi rétegek. És nem kényszerből, hanem pont erényei miatt fogadják el vezető szerepét.
Mint kultuszminiszter tovább folytatta Klebelsberg Kunó népiskolai kezdeményezését, valamint a klebelsbergi idők tíz százalékáról 13 százalékra küzdötte fel a kultúra és az oktatás költségvetési támogatását. Az iskolát a tudatformálás legfontosabb terepének tartotta, s a népből felemelt tehetségekkel szerette volna megváltoztatni és megerősíteni a magyar középosztály karakterét. Minisztersége idején évente hatszáz tehetséges parasztfiatal került valamilyen felsőoktatási intézménybe. Ez már nemcsak agilis, de az úgynevezett magyar lélekre épülő történelemszemlélettel együtt veszélyes törekvés volt, és előrevetítette a börtönfalak árnyékát. Tőkéczki László szerint ugyanis a magyar középosztályban, a magyar polgárság rétegében ekkor a zsidó elem dominált. A paraszti tehetségek felemelése viszont megtörte volna ezt a hegemóniát.
Hóman Bálint miniszterként arra is törekedett, hogy közelebb hozza egymáshoz a nép és az arisztokrácia kultúráját, műveltségét. Tisztelte a technikát, de Klebelsberggel szemben nem szerette. A szellemet helyezte előtérbe az iskolai oktatásban is.
Felszólalt a konferencián Szőcs Géza kulturális államtitkár is. Szerinte rehabilitálni kell Hóman Bálint tudományos munkásságát, ismerni és érteni kell a kor szellemi áramlatait, s ebben az összefüggésben kell vizsgálni Hóman nézeteit. Ugyancsak a rehabilitálásról, az új időkről és a történelmi átértékelésük szükségességéről beszélt Cser-Palkovics András, Székesfehérvár fideszes polgármestere is, L. Simon László, az Országgyűlés kulturális bizottságának fideszes elnöke pedig egyenesen a huszadik század legnagyobb gondolkodói közé helyezte Hóman Bálintot. Kiemelve Hóman híres nézeteit, mely szerint a lelki dolgok irányítanak mindent, ezek adják meg a dolgok mértékét, s hogy a magyar történelem nem egyéb, mint a magyar lélek története.
Igen ám, csakhogy Hóman Bálintot súlyos politikai vádakkal illették. Pritz Pál történész, egyetemi magántanár például a konferencián is a fejére olvasta szerinte téves külpolitikai elképzeléseit. Tudni kell, Hóman ezen a téren a magyarság nyugati orientációját szorgalmazta, s a német kapcsolatot, vagy ahogy fogalmazta: sorsközösséget erőltette. Ezért is nevezték németbarátnak, holott Ujváry Gábor, a Kodolányi főiskola tudományos rektorhelyettese szerint ez csupán kényszerű választás volt Hóman részéről, amelyben egyébként sokan osztoztak a kor meghatározó politikai és értelmiségi figurái közül. Kifejezetten baloldali gondolkodók is.
Háborúk, térhódítások? Pritz Pál szerint Hóman a Szent István-i birodalom visszaállításának illúziójában élt. Tőkéczki László viszont elmondta, Hóman lelki beállítottságából következően mindig és minden tekintetben elutasította és az éthosszal helyettesítette az erőszakot.
A másik súlyos vád Hóman ellen az antiszemitizmus vádja. Ujváry Gábor szerint az antiszemitizmus sok értelmiséget ragadott magával a két világháború közötti korszakban az 1919-es kommün véres és szomorú napjai miatt. Ez a hullám sodorta Hóman Bálintot is, aki viszont bizonyítha tóan lojális volt az asszimilált, vagyis a magyarrá lett zsidósággal szemben. Mindez így Hóman pályájának talán legkényesebb pontja, ám ezzel még közel sem teljes a kép. Hiszen épp Hóman Bálint az, aki aztán 1944-ben a legtöbb zsidó művészt és értelmiségit menti meg az úgynevezett mentesítő levelek kiadásával. A Teleki Pál Tudományos Intézet vezetője volt, ennek az alagsorában nyomtatták – persze illegálisan – a menleveleket.
Nem véletlen, hogy 1946-ban, a Hóman ellen rendezett perben a mellette szóló mentőtanúk döntő többsége zsidó származású. Őket is megdöbbenti, hogy Hómant közönséges gyilkosokkal kezeli egy sorban a népbíróság. Hóman Bálint egyébként magának Edmund Veesenmayer német nagykövetnek és teljhatalmú megbízottnak írt tiltakozó levelet 1944-ben, Magyarország megszállásakor. Csak a csodával lehet magyarázni, hogy a kor szokásaitól elté rően nem csengetett nála hamarosan a Gestapo.
Tőkéczki László szerint súlyos hiba volt, hogy Hóman a háború végén Sopronba is követte az Országgyűlést, s elment az üléseire. Nyilas országgyűlésnek is nevezik az akkori parlamentet, jóllehet a nyilas képviselők meg sem jelentek ezeken az üléseken… Ujváry Gábor úgy vélte, Hóman lépésének nincsenek ideológiai okai. Távol tartotta magát a szélsőségektől és a szélsőségesektől vagy például a fajelmélettől. Német orientációja sem azt jelentette, hogy vonzódott volna a nácikhoz. Azért ment Sopronba, mert szeretett a történések centrumában lenni. Még akkor is, amikor már nem kellett volna ott lennie…
Továbbra is késik a rehabilitáció
Hóman Bálintot 1946 augusztusában „háborús bűnösként” életfogytiglani fegyházra ítélték, előbb a Gyűjtőfogházban, 1949-től pedig Vácott raboskodott, 1951-ben halt meg a börtönben. Csak két évvel később, 1953-ban közölték a szomorú hírt a hatóságok Hóman nővérével, az egyetlennel, aki élete utolsó szakaszában kapcsolatot tartott, tarthatott vele. Hóman Bálint rehabilitálására több kísérlet történt az 1990-es években, ám a törekvés mindig zátonyra futott a számos ellenző miatt. Szakály Sándor történész szerint eleve téves az az egyébként Hómannal kapcsolatos felfogás, amely összemossa személyében a tudóst és politikust. Szakály Sándor úgy véli, Hóman Bálint tudományos rehabilitációja elengedhetetlen, de kísérletet kell tenni az 1946-os népbírósági ítélet megsemmisítésére is. Sokan azok közül, akik Hóman Bálint rehabilitá cióját sürgetik, nemcsak tudományos, de hivatali munkáját, sőt 1932-től 1945-ig tartó országgyűlési képviselőségét is kiemelkedőnek tartják. Székesfehérvár küldötteként ült a parlamentben. Ujváry Gábor szerint paradox módon épp az a rendszer ítélte börtönre, amely aztán több elképzelését is megvalósította. Például a nyolc osztályos általános iskolát vagy a Nékosz mozgalmat.
A konferencia levelet fogalmazott meg Pálinkás Józsefnek, az MTA elnökének, amelyben Hóman Bálint tudományos rehabilitációját kérték a dokumentum aláírói.