Október 26-án, kedden jelenik meg partnereinknél a Nagy Magyarország új száma, az újságárusoknál október 28-án, csütörtökön. Témája a Rákosi-érában a többségi társadalom rettegésben tartásának fő eszközéül szolgáló zárt, internáló- és kínzótáborok, amelyeket az ÁVH működtetett. Bank Barbara tanulmányai mellett szemtanúk visszaemlékezései próbálják megvilágítani, hogy a kiterjedt táborrendszer lényege egyáltalán nem a kényszermunka volt, hanem az emberek gyötrése, a rabok és rabtartók elállatiasítása. Vincze Gábor a magyar „népi demokrácia” népbíróságainak „igazságszolgáltatási” gyakorlatát mutatja be teljesen új szemszögből, Vadkerty Katalin pedig azt, hogyan használta a csehszlovák állam a népbíróságait vagyonszerzésre, elsősorban a magyarok kisemmizésére. Ravasz István az 1944-es erdélyi kivonulásról, valamint a tordai csatáról írt kiváló összefoglalót, amelyet térképekkel és korabeli színes (színezett) képekkel illusztráltunk. Nagy vihart kavart szeptemberi kezdeményezésünk, amelyben felvetettük, hogy Szabó Ervin neve méltatlan a fővárosi könyvtárhoz, a magazinban olvasható a Szabó Ervin-vita áttekintése, összefoglalója.
Vörös pokol - Szélsőbaloldali terror 1950-53
Gratz Gusztáv sorai az általunk tárgyalt időszakra is érvényesek:
„A politikai hatalmat bitorló kisebbségek, ha uralomra kerülnek, a terror eszközeihez szoktak nyúlni. A hatalmat csak erőszakkal szerezhetik meg és csak erőszakkal tarthatják meg kezükben. A magyarországi proletárdiktatúrának is a terror volt az egyetlen létalapja. Nélküle a rendszer egyetlen hétig sem maradhatott volna fenn. Akik ebben a szomorú korban a hatalmat bitorolták, nem hivatkozhattak sem történeti jogokra, sem a nép többségének bizalmára, legfeljebb a fegyverekre, amelyek kezükben voltak és amelyeknek kíméletlen alkalmazásával megfélemlítették azokat, kik velük szemben álltak és akik az országnak túlnyomó nagy többségét alkották.”
Gratz Gusztáv: A vörös terror (részlet). 1935.