Történelemportál

Szabó Ervin könyvtárszervezői programjának bírálata 1910-ből

Rovatok: Szabó Ervin

Szabó Ervin – a fővárosi könyvtári bizottság felkérésére elkészített – memoranduma alapján érzékelhető, hogy szocialista propagandaművek népszerűsítésére is fel kívánta használni a főváros létrehozandó könyvtárhálózatát. A Dr. Gulyás Pál könyvtáros, akadémikus 1910-es írásban citált katalógusokból kitűnik, hogy a leendő gyűjtemény jórészt nélkülözné a magyar történelemmel, irodalomtörténettel és hagyománnyal foglalkozó munkákat.

Dr. Gulyás Pál: Az új fővárosi közkönyvtár tervezete

Már jó néhány esztendeje, hogy kultúrpolitikusaink figyelme egy égető társadalmi probléma, a magasabb iskoláztatásban nem részesült felnőttek továbbképzése, az ún. szabadtanítás felé irányul, melynek helyes megoldása az egyetlen célra vezető eszköz az általános műveltség szintjének emelésére. Ennek a szabadtanításnak egyik legfontosabb ága, nélkülözhetetlen kiegészítője a tudomány mai színvonalán álló ismeretterjesztő s összefoglaló kézikönyvekkel, népszerűsítő, de tudományos értékű folyóiratokkal s jól megválogatott szépirodalmi művekkel fölszerelt közkönyvtár.

[…]

Éppen három esztendeje, hogy egyik előkelő napilapunkban e visszás körülményekre rámutattunk s egyúttal megjelöltük azt a módot, mely a helyzet orvoslására vezethetne: egy a főváros összes kerületeiben legalább egy-egy fiókkal bíró községi szabadkönyvtár létesítését. Hogy helyes úton jártunk, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az a körülmény, hogy Ferenczi Zoltán a Múzeumok és Könyvtárak Orsz. Szövetsége 1909. évi nagyenyedi közgyűlésén A könyvtárak mint a közművelődés eszközei címen tartott előadásában, valamint a Múzeumi és Könyvtári Értesítőben 1907 óta közzétett cikksorozatában is szintén sorompóba lépett egy ilyen, a fővárosban létesítendő közművelődési könyvtár létesítése érdekében, s hogy ez álláspontot a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsa is magáévá tette, a mikor elnöke, Wlassies Gyula 1910. február 21-én kelt emlékiratában, melyet a székesfővárosi tanácshoz intézett, többek közt a következő indítványt terjesztette elő: “Vegye föl a fő- és székvárosi tanács a maga városfejlesztő programjába a legközelebbi jövő feladatai közé egy fő- és székvárosi közművelődési nyilvános közkönyvtár alapítását, esetleg a ma meglevőnek ilyenné fejlesztését, mégpedig a fő- és székváros viszonyaihoz alkalmazott angol-amerikai minta szerint, melynek fokozatosan fejlesztendő fiókkönyvtáraival lássa el szükség szerint a különböző külsőbb területeket.”

Dr. Bárczy István polgármester, aki a székesfővárosi lakosság anyagi szükségleteiről a szociálpolitikai alkotások tekintélyes sorozatával kívánt gondoskodni, a szellemi téren mutatkozó óhajoknak is eleget iparkodik tenni, s szokott erélyességével karolta fel a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsának ez előterjesztését is. Az ügy bővebb megvitatására ez évi június hó 20-ikára értekezletet hívott egybe, s a fővárosi könyvtári bizottság útján emlékiratot készíttetett, mely a főváros álláspontját körvonalazza. A fővárosi könyvtári bizottság dr. Szabó Ervin főkönyvtárost bízta meg a memorandum kidolgozásával, aki széleskörű előtanulmányokra valló munkálatát Emlékirat községi nyilvános könyvtár létesítéséről Budapesten címen tette közzé.

Az ügy rendkívüli fontossága indokolttá teszi, hogy ez emlékirattal külön […] foglalkozzunk, részletesen ismertetve gondolatmenetét, s rámutatva azon ellenvetésekre is, melyek dr. Szabó egyik-másik javaslata ellen fölhozhatók.

[…]

Sajnálatunkra nem oszthatjuk azt az elismerést, mellyel dr. Szabó Ervin a Szakszervezeti Tanács kötelékébe tartozó szakegyletek könyvanyagának megválogatásáért adózik, mégpedig éppen azon tapasztalatok alapján, melyeket – dr. Szabó tanácsát követve – a szakegyleti könyvtárak nyomtatott katalógusaiból szereztünk. […] Egyetlen Magyarország egész történetét tárgyaló művet sem találunk, ellenben az egyház történetét egész sereg “történeti mű” igyekszik “megvilágítani”, hogy miféle módon, arról a “történeti művek” puszta felsorolása (Az inkviziczió titkai, A pápák bűnei stb.) kellőképp tájékoztat. Miként nincs a könyvek között egyetlen teljes hazai történelem, úgy nincs egyetlen magyar irodalomtörténet sem. […] Ilyen s ehhez hasonló színvonalú a legtöbb tudományos szak összeállítása: egy részük haszontalan fércművekből kerül ki, más részük viszont vagy a legszűkkeblűbb pártszempontok szerint, vagy pedig teljesen ötletszerűen állíttatott össze. A katalógus szakbeosztása szintén minden kritikán aluli. A könyvtár “tudományos” anyaga négy osztályba van besorozva; ezek: I. Bölcselet, társadalomtudomány és szociális művek; II. Történelem, kor- és életrajzok, útleírások; III. Szak- és tankönyvek, naptárak; IV. Vegyes. Képzelhető, hogy e négy szakban micsoda káosz keletkezik. […] A szépirodalom megválogatásánál szintén érezzük a legelemibb kritikai érzék hiányát. Arany János, Kiss József, Reviczky Gyula, hogy csak azokat a költőinket említsük, akiket hihetőleg dr. Szabó Ervin is érdemeseknek tart a beszerzésre, az aranyművesek szakegylete könyvtárából kiszorultak Belenczéresi, Peterdi, Vermes előttem ismeretlen remekei kedvéért. Vörösmarthy (sic) csak epikai költeményeivel szerepel, lírája ellenben – mely pedig a nagyközönség szempontjából a legéletképesebb, s így ily könyvtárban elsősorban volna beszerzendő – kimaradt; remélhetőleg nem a Szózat miatt, hanem csak puszta véletlenségből. […] Csodálom, hogy dr. Szabó Ervin, aki a szabadtanítás pécsi kongresszusán olyan elítélően nyilatkozott a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsa könyvtárainak az összeállításáról, az ilyen nívón mozgó szakszervezeti gyűjteményekkel annyira meg van elégedve!

[…]

Lássuk már most, hogyan képzeli el dr. Szabó Ervin e modern és nagyszabásúnak ígérkező intézmény létesítését. Valljuk meg – a város pénzügyi helyzetének nyomása alatt – nem éppen nagyszabású módon és sokszor ellentétben azokkal az elvekkel, melyeket mint irányadó szempontokat csak az imént maga is fölállított. Míg előbb határozottan kimondja, hogy az új könyvtár nem lesz a szaktudósok igényeire tekintettel, alig két lappal odébb, a tervezett könyvtár számára határozott részt kér a szaktudósok számára berendezett tudományos könyvtárak munkájából s azt ajánlja, hogy mivel a könyvtárak egyike sem kultiválja a kívánt mértékben (s talán hozzátehetnők: a némelyeknek kedves irányban) az államtudományokat, az új könyvtár erre az egyetlen területre specializálja magát […].

Magyar Könyvszemle. 1910. III. füzet 193. o.

Dr. Szabó Ervin: Az új fővárosi közkönyvtár dolgában

[…]

Gulyás másik inszinuációja ennél súlyosabb, mert nem csak személyt érint. A 204. lapon följegyzi érvemet az új könyvtár társadalomtudományi specializálódása érdekében, hogy t. i. a könyvtárak egyike sem kultiválja a kívánt mértékben az államtudományokat, s zárójelben megtoldja ezzel: “s talán hozzátehetnők: a némelyeknek kedves irányban”.

A “némelyeknek kedves irány” magyarán nyilván: a szocializmus. Minthogy sohasem tartoztam azok közé, akik politikai és társadalmi meggyőződésüket leplezgetik, ha az az uralkodó osztályoknak és pártoknak nincs kedvére, bízvást elsikolhatnék egy vállvonással Gulyás Pál vádja fölött. Hisz legfeljebb azt tettem volna a fővárosi könyvtárban, amit más könyvtárosok a maguk politikai álláspontja szempontjából állandóan tesznek: a nekem kedves irányt favorizálnám. Minthogy azonban az ilyen viselkedés szögesen ellenkeznék éppen azzal az állásponttal, amelyet a közkönyvtárak dolgában éppen én a legmerevebben és a legélesebben képviselek és hirdetek, hogy t. i. azokat nem szabad semmiféle pártpolitikai törekvés egyoldalú szolgálatába állítani.

[…]

Magyar Könyvszemle. 1910. IV. füzet 338. o.

Dr. Gulyás Pál: Az új fővárosi közkönyvtár körül

[…]

Zokon esik Szabónak egy másik “inszinuációm”: az a célzás, hogy a fővárosi könyvtár túlnyomóan szocialista irányban fejlesztetik. Valamely könyvtár irányzatossága nem abból áll, hogy kizárólag egyetlen párt iratait gyűjti össze, mert ha “ostoba politikus az, a ki ha harcba készül, az esetleges hasznos szövetségeseket, elriasztja magától”, az sem nevezhető okosnak, aki mellőzi azt, ami az ellentáborban történik. A küzdelemben ismernünk kell az ellenfél erejét és gyöngeségét, ezt pedig legjobban az ellenfél saját műveiből ismerhetjük meg, ha tehát beszerezzük, csakis a magunk párt-híveinek teszünk szolgálatot. Hogy a fővárosi könyvtár mennyire a kombattáns és nem a doktríner szocializmusra van berendezve, azt “aki egyetlen számát látta a Fővárosi Könyvtár Értesítőjének, az ha jó hiszemű” tagadásba nem veheti. A napi értékű apró-cseprő röpiratok, melyek tudományos jelentőséggel alig bírnak, de igen jól megerősítik az agitátorok “fegyvertárát”, hogy a Huszadik Század könyvismertetőinek egyik kedvelt kitételével éljek, feltűnő nagy számban vannak az új szerzemények között s a könyvtár “tudományos jellegét” erősen veszélyeztetik.

Hogy dr. Szabó Ervin szocialista, erre nincs mit megjegyeznem. Vallomása itt legfeljebb annyi értékkel bír, hogy érthetővé teszi emlékiratának gyöngeségeit. A múlt és jelen túlságos pesszimisztikus felfogása s a jövőbe vetett indokolatlan optimizmus általános szocialista jellemvonás, amely teljes mértékben megnyilvánul Szabó emlékiratában s jelen válaszában. Az igazságot keresi, de azzal a föltett szándékkal, hogy az igazságot csakis ő találhatja meg. […]

Magyar Könyvszemle. 1910. IV. füzet 352. o.

A kommentelés átemenetileg kikapcsolva. Az eddigi hozzászólások megvannak, csak nem látszanak.
FIGYELEM! Elavult, nem támogatott böngésző! Töltsön le egy újat!