Nem működhet emlékmúzeumként Kölcsey Ferenc szülőháza a Szatmár megyei Sződemeteren, ugyanis az a helyi román görög katolikus parókus szolgálati lakása. A templom melletti házacska is csak egy szerényen berendezett kiállításnak ad otthont. A Krónika kezdeményezésére több hazai és magyarországi politikai és szakmai szervezet is ígéretet tett, foglalkozik a a Kölcsey-emlékház kialakításának kérdésével.
A 90-es években többször is felavatott, majd eltávolított emléktáblát jelenleg a sződemeteri református templom szószéke alatt őrzik
Szinte járhatatlan úton juthat el a kíváncsi látogató nemzeti imánk szerzőjének szülőfalujába. A helyiek tudomása szerint bár Tasnád felől jobb és rövidebb az út, szinte mindenki Érkőrös irányából, a gyümölcsösön át keresi fel a falut, sőt még a GPS műholdas térképek is a rosszabbik utat mutatják a vándornak. Abból az irányból útjelző táblát is csak nemrég helyeztek ki. Az alig 400 lelkes községközpont főtere meglepően impozáns, és azt két templom, egy református, amely kisebb dombon fekszik, illetve egy görög katolikus uralja. A 100 éves román görög katolikus templom mellett található az egykori Kölcsey-kúria, amelyben ma a görög katolikus paplak működik.
„1991-től újra felvették a helyiek a görög katolikus hitet, amelyről 1945-ben az államhatalom nyomására kénytelenek voltak lemondani, így jelenleg egyetlen ortodox hitű sincsen a faluban” – vezeti fel helytörténeti beszélgetésünket Florin Ilarie Holhoş, aki hat éve parókus Sződemeteren. A pap szerint a lakosság nagy része idős özvegyasszony, és hihetetlenül kevés a fiatal. A helyiek nagyrészt gyümölcstermesztésből és pálinkafőzésből élnek, ám sokan külföldön vagy az ország más vidékein keresnek boldogulási lehetőséget.
A 2002-es népszámlálási adatok szerint Kölcsey szülőfalujában mindöszsze 56 magyar él. „Nagyon kevesen járunk a református templomba, ahol minden hónap első vasárnapján tart istentiszteletet a Tasnádról ingázó lelkész. Jó, ha egy-egy alkalommal öten összegyűlünk, nagyobb ünnepekkor esetleg 25–30 ember is van a templomban pappal, illetve máshonnan érkezett vendégekkel együtt” – meséli Varga Gizella, a helyi harangozó felesége. Vargáék pár éve költöztek ide Nagybányáról, hogy gondját viseljék egyedül élő, idős édesanyjuknak. Azóta unokájuk is itt él, aki román iskolába jár, mivel a faluban megszűnt a magyar oktatás. Sződemeteren a legtöbb magyar Kölcsey születésnapján van, amelyet 20 éve már hagyományosan az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) szatmári szervezete rendez meg az augusztus 8-ához legközelebb eső pénteken.
Vargáné szerint a legnagyobb gondot még ebben a hihetetlenül kicsi református magyar közösségben is a széthúzás jelenti. „Állandóan vitatkozunk, marakodunk, nem tudunk sohasem megegyezni semmiben. Amint véget ér az istentisztelet, máris egymásra kiabálunk kígyót-békát” – panaszkodik Varga, aki férjével elvállalta, hogy gondját viseli a templomnak, minden érdeklődőnek megmutatja azt, illetve Kölcseyről mesél az ide látogatóknak. A gondnoknő ugyanakkor lapunknak azt is elpanaszolja, régebb, a közösségen belüli állandó viták miatt nagyapja kikeresztelkedett, és átállt hívőnek, azaz csatlakozott az egyik neoprotestáns gyülekezethez.
Varga Sándor harangozó úgy számolja, mintegy ezren látogatnak évente Sződemeterre, és keresik Kölcsey szülőházát. „A legtöbben természetesen magyarországiak, de a világ szinte minden részéről érkeznek magyarok. Sok a buszos iskoláscsoport, nyugdíjasklub, viszont vannak, akik egyénileg, autóval érkeznek” – részletezi a templomszolga, aki szerint Sződemeteren délben csak a görög katolikus templomban harangoznak, a reformátusban nem húzzák meg a harangkötelet. A látogatók, ha előzetesen nem egyeztettek telefonon, a templom körül kérdezősködve juthatnak el Vargáékhoz, akik elmondásuk szerint egy előre megírt szöveggel fogadják a látogatókat, amely a költő életének főbb mozzanatait idézi fel.
Mi a román parókustól értesülünk arról, hogy merre laknak Vargáék, ám nem könnyű megtalálni őket a szűk, sáros kis utcákon, ahova autóval csak a bátrabbaknak ajánlott behajtani. Náluk van a templomkulcs, illetve abba a templom melletti házacskába is ők engedik be az érdeklődőt, amely az 1990-es évek eleje óta szerényen berendezett kiállításnak ad otthont. A kétszobás, valamikor a református kántortanító szolgálati lakásaként működő házikóban többnyire fali tablók mutatják be Kölcsey életpályáját, illetve kéziratainak és kiadványainak reprodukciói is láthatók a falakon függő képeken.
A ház és a templom között látható Kő Pál 1994-ben felállított egész alakos Kölcsey-szobra. A bronzszobron, a kisház ablakában, a templomban és a templomajtó kilincsén is számtalan nemzeti színű szalaggal díszített koszorút látni, és a vaskos emlékkönyv betelt lapjai is arról árulkodnak, sokan jönnek el megnézni, hol született a magyar Himnusz szerzője. A legtöbben azonban vegyes érzelmekkel távoznak, hiszen nem találnak a közelben lévő Érmindszenten berendezett Ady-emlékmúzeumhoz hasonló létesítményt. Sőt magát a tényleges szülőházat is csak kívülről nézhetik meg.
„Amikor itthon vagyok, nagyon szívesen megmutatom a házat, és a legtöbben le is fényképezik a folyosón található korabeli emléktáblát. Arra viszont nem kérhet senki, hogy mutassam meg a lakásomat belülről, és nem is lenne értelme, mert nem hinném, hogy sokakat érdekelne, hol alszom, vagy hol tartom a személyes tárgyaimat” – mosolyodik el a görög katolikus pap. A parókus tudomása szerint az egyház törvényes úton jutott az ingatlanhoz, amelyet a 20. század első felében a helyi önkormányzattal elcserélt egy telekért, ahova később óvodát építettek. A csere idején Kölcsey szülőházában az állami rendőrség helyi egysége működött. Arra a kérdésünkre azonban, hogyan került önkormányzati tulajdonba az ingatlan, senki nem tud pontos választ adni; van, aki azt állítja, hogy adásvétel útján, de hogy kitől, azt teljes homály fedi.
Annyi bizonyos mindössze, hogy 1945-ben már az egyháztól államosították. Holhoş szerint sokan érkeznek hozzá, és mindenkit rosszallás nélkül beenged. Korábban, az előző parókus nem szívesen fogadta a Kölcsey-zarándokokat, és sokan nem tudtak bemenni a kúria folyosójára, megnézni az ott lévő emléktáblát. Az épület egyébként folyamatos átalakításokon ment át az utóbbi évtizedekben, és további munkálatokat is terveznek. A görög katolikus pap egy korabeli fotón mutatja meg érdeklődésünkre, hogy nézett ki egykor a Kölcsey-ház. Ehhez képest azonban az ingatlan mára már teljesen elveszítette udvarházjellegét. A ház előtt konyhakert és szőlőlugasok vannak, az oszlopos, boltíves tornácot beüvegezték és befalazták. „Nemrég műanyag hőszigetelő nyílászárókat szereltettünk fel a tornácból lett folyosóra, mert a régi üvegezés megrongálódott. A vinklivas keretből kiszáradt az évtizedes gitt, és a szél úgy rázta éjjelenként az üveget, akár egy rémfilmben” – ecseteli Holhoş. A beltéri padlókat felszedték, és Olaszországból adományba kapott járólapokra cserélték. A szülőház-parókia kissé beljebb van a főúttól, és az előtte lévő kert miatt is nehezen észrevehető. Emellett a látogatókat két, méretes házőrző eb fogadja, amelyek láthatóan nincsenek hozzászokva az idegenekhez.
A ház oldalán egyébként 1990-ben a román és magyar művelődési minisztérium közösen kétnyelvű, márvány emléktáblát helyezett el. Ez akkor a nyilvánosság teljes kizárásával történt, ám a tábla rövid időn belül eltűnt. Két év múlva a Szatmárnémeti Kölcsey Kör és az EMKE elkészíttette az emléktábla másolatát, hivatalosan is felavatták, de egy hét múlva az is eltűnt, és a templom mellett találtak rá kettétörve. Az összeragasztott táblát azóta annak a helyi református templomnak a szószéke alatt őrzik, amelyben annak idején Kölcseyt keresztelték. Jelenleg a ház belső teraszán az az emléktábla látható, amelyet 1890 augusztusában a zilahi székhelyű Szilágyvármegyei Wesselényi Egyesület állított Kölcsey emlékére. A 120 éves márványlap kitűnő állapotban van, annak ellenére, hogy a kommunizmus évei alatt befalazva pihent, és látható módon vigyáznak rá.
Egy, a Himnusz szerzőjéhez méltó emlékház kialakításának fontosságát firtató kérdésünkkel a Szatmár megyei önkormányzat RMDSZ-es elnökét, illetve a román kormány szintén RMDSZ-es művelődési miniszterét, illetve a magyar kormány erdélyi származású kulturális államtitkárát is megkerestük.
Csehi Árpád, a Szatmár megyei közgyűlés elnöke lapunk kérdésére úgy nyilatkozott, érdemben foglalkoznak Sződemeter kérdésével. „A közelmúltban felújítottuk a Tasnád felől bevezető út egy szakaszát, és tovább dolgozunk majd rajta, de már így is problémamentesen járható. A Kölcsey-emlékház kérdése viszont összetettebb. Az eredeti kúria nem rendezhető be, ugyanis az a görög katolikus egyház törvényes tulajdona. A legkézenfekvőbb megoldás egy közeli ház megvásárlása lenne” – részletezte a megyei tanácselnök. Csehi szerint erre idén, a jelenlegi szűkös anyagi keretek között sem a helyi, sem a megyei önkormányzatnak nincsen lehetősége, de jövőre várhatóan tesznek lépéseket az ügyben. Csehi leszögezte, sokat segítene, ha a román és magyar állam is felkarolná ezt a kezdeményezést. Ezzel kapcsolatban Hegedűs Csilla, Kelemen Hunor kulturális és örökségvédelmi miniszter szaktanácsosa a Krónikának elmondta, amenynyiben az önkormányzatok konkrét elképzelést terjesztenek elő, minden lehetőséget megragadnak, hogy segítsenek annak kivitelezésében.
„A minisztérium igyekszik minden esetben felkarolni a hasonló kezdeményezéseket, ám szükségünk van konkrét tervekre” – fűzte hozzá Hegedűs. Szőcs Géza marosvásárhelyi származású költő, a Magyar Köztársaság Nemzeti Erőforrás Minisztériumának kultúráért felelős államtitkára üdvözölte a létrehozandó emlékmúzeum ötletét, és reményét fejezte ki, hogy „a látogatók a közeljövőben olyan méltó emlékhelyen tehetik tiszteletüket, amely eleget tesz kulturális igényeiknek” – írta a Krónika megkeresésére adott válaszlevelében az államtitkár. Szőcs szerint a magyarországi és nemzetközi magyar irodalmi muzeológiai tevékenység és az emlékházakkal kapcsolatos szakmai koordináció a budapesti Károlyi-palotában működő Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) kiemelt feladatai közé tartozik. E. Csorba Csilla, a PIM főigazgatója kérdésünkre elmondta, 2007 óta egy magyarországi kormányprogram keretében, a múzeum szakmai irányításával több irodalmi emlékház is megújul. Erre azért van folyamatosan szükség, mivel a kiállítások – a sződemeteri Kölcsey-házhoz hasonlóan – gyakran tartalmilag is elavultak, „vizuálisan elfáradtak”, az épületek egyre rosszabb állapotba kerülnek, s már nem tudják többé jelentőségük fontosságát a közönség számára érdekessé tenni.
„Eddig még nem volt lehetőség határokon átívelő tárlatok rendezésére a magyarországi forrásokból. Korábban, az 1990-es években, Farkaslakán segítettük a Tamási Áron-kiállítás berendezését, Illyefalván rendeztünk Jókai-, Mikszáth-kiállítást, illetve európai uniós nyertes pályázat segítségével a Szlovák Nemzeti Múzeum – Magyar Kultúra Múzeumával a Madách-emlékhelyek felújítását vállaltuk 2009-ben, továbbá szintén európai uniós pályázat keretében veszünk részt a kassai Márai-emlékszoba felújításában, 2012–1013-ban” – tette hozzá az intézményvezető, aki úgy véli, az irodalmi emlékhelyek egyben a magyar nyelv emlékhelyei, így a nemzeti identitás őrhelyei is.
Magyarországon egyébként az emlékházak újszerűségükkel kezdetben sok látogatót vonzottak, ám az irodalmi kánon átalakulásával, a befogadás megváltozásával az érdeklődés az 1980-as években jelentősen csökkent. E. Csorba Csilla a magyarországi Kölcsey-emlékhelyekkel kapcsolatban elmesélte, az álmosdi Kölcsey-kiállítást hat éve készítették, és állapota kielégítő, a szatmárcsekei Kölcsey-kiállítás pedig előreláthatóan pályázaton szerzett támogatás segítségével újul meg a közeljövőben. A szakember véleménye szerint Sződemeteren egy korszerű, esetleg nagyobb térben megvalósuló kiállítást lehetne rendezni.
Múzeum létrehozását azért nem látja valószínűnek, mivel az egykori szülőháznak nincs birtokában eredeti tárgyi anyag, dokumentum, gyűjtemény, amely a tárlat anyagául szolgálhatna. „Amennyiben a Petőfi Irodalmi Múzeum felkérést kap egy, a 21. század igényeit kielégítő, interaktív – versek hallgatása, számítógépen futó életrajz, történeti aláfestő program, a Himnusz története, utóélete, és egyéb hasonló látnivaló – kiállítás megteremtésére, s ehhez a szükséges anyagi fedezet is rendelkezésre áll, készek vagyunk összes eddig szerzett tapasztalatunkat latba vetve megfelelni a Krónika által is támasztott elvárásoknak, azaz a kultuszhoz méltó kiállítás létrehozásának” – fogalmazott a főigazgató.
Különösen fontos lenne a közeljövőben egy sződemeteri Kölcsey-emlékház megvalósítása, ugyanis az Orbán-kormány kétmilliárd forinttal támogatja évente a magyarországi diákok nyári tanulmánykirándulását a trianoni békediktátummal elszakított területekre. Ezzel azt kívánják elérni, ne kerüljenek ki magyar gyerekek úgy az iskolapadból, hogy nem tudják, Magyarország határain túl is élnek magyarok. Tudomásunk szerint a legtöbb csoport erdélyi útitervében szerepel Nagykároly és környéke, így Ady és Kaffka Margit szülőháza mellett a Kölcsey-emlékhelyet is felkeresik.
Az irodalmi emlékházak létesítésének kérdése egyébként egyre aktuálisabbá válik Szatmár megyében, és újra napirenden szerepel az Érmindszenten létesítendő Ady-központ kérdése, illetve Nagykároly önkormányzata is tervezi Kaffka Margit szülőházának múzeummá alakítását, amelyhez szintén a PIM ígért szakmai segítséget.