Történelemportál

Emlékezés az emberségre

Rovatok: Recenzió

Túlzás nélkül állíthatjuk, hiánypótló mű jelent meg a magyar könyvpiacon. Szabályos monográfiának semmiképp nem neveznénk, inkább alkotásnak, emlékműnek, tisztelgésnek. Főhajtásnak azon lengyelek és magyarok bátorsága és emberi méltósága előtt, akik a végsőkig kitartva szolgálták hazájukat, és azok előtt, akik akár életük árán is bármit megtettek volna értük. Szívmelengető mű egy könyörtelen korból.

Emlékezés - borító

Az Emlékezés című könyv sorról sorra veszi a Magyarországra menekülő lengyel és lengyel zsidó katonák és a velük menekülő civilek történetét, egészen a menekülés embert próbáló és szívszorító pillanataitól kezdve, az elhelyezkedésen és megnyugváson keresztül egészen a német, majd szovjet megszállás idejéig. Történetük szerves és befejezett. Látunk nemes, felemelő jeleneteket, példának állítható emberséget, és láthatjuk egyes esetekben az emberi viselkedés legmélyebb bugyrait, a hiúság és bűn jeleneteit. A több mint százezer menekült útja természetesen a hazai gyűjtőtáborokból más és más irányba vitt, de egy közös maradt – szívükben a remény és hit egy szabad és független Lengyelországban. Magyar segítőikben és talán egy picit a magyar népben pedig az erő, hogy egy véráztatta, bűnös korszakban is képesek vagyunk megfelelni saját elveinknek, és az emberi méltóság követelményeinek.

Krystyna Łubczyk és Grzegorz Łubczyk (volt budapesti lengyel nagykövet és felesége) munkája hihetetlenül alapos. A hatalmas ismeret- és forrásanyagot gyönyörűen egészíti ki a színvonalas (egyben felújított) képanyag, mely az itteni lengyelség majd’ minden mozzanatát megörökíti. Egy zárt és ma már (mondhatjuk: szerencsére) ismeretlen világba látogathatunk el, egy világba, ahol mi magyarok voltunk a befogadók és barátaink, testvéreink a befogadottak. Különös fogolytáborokba, ahol lengyelek és magyarok együtt énekeltek, ettek, dolgoztak és éltek, ahol a hivatalosnak túl sok köze nem volt a valódihoz. Hivatalosan foglyok, a valóságban vendégek. Vendégek, akiknek egy része a Szövetségesek felé igyekezett továbbmenni, hogy tovább folytathassa harcát elnyomói ellen (a németek és a szovjetek ellen egyaránt) mindezt úgy, hogy a Birodalom egyre kevésbé nézte el az általa pontosan ismert helyzetet. A lengyel menekültek sorsa számunkra egy kis apró szabadságharc volt, példamutatás, igazolás a saját lelkiismeretünk előtt, hogy amit tudunk, megteszünk a barátainkért, s nem áruljuk el őket.

A lengyel nép sorsa – és különösen a XX. századi – számunkra örök és kötelező mementó kell hogy legyen. Ennek méltó emlékműve az Emlékezés, amelynek az évszázados lengyel–magyar barátság minden elkötelezettjének a polcán és szívében ott a helye.

A kommentelés átemenetileg kikapcsolva. Az eddigi hozzászólások megvannak, csak nem látszanak.
FIGYELEM! Elavult, nem támogatott böngésző! Töltsön le egy újat!