Hazahoznák Madridból Nyirő József székely író hamvait, aki végrendeletében meghagyta, hogy iskolavárosában, Székelyudvarhelyen vagy Erdély fővárosában, Kolozsvárott helyezzék végső nyugalomra. A terv kezdeményezője Bunta Levente, Székelyudvarhely polgármestere, aki kifejtette: írásban fordultak kérelmükkel a madridi hatóságokhoz, és az ügyben Markó Béla miniszterelnök-helyettes, RMDSZ-elnök, illetve Szőcs Géza magyarországi kulturális államtitkár segítségét és támogatását kérte.

Bunta Levente telefonon tájékoztatott a kezdeményezésről, amelyet támogatok, hiszen Nyirő József a magyarság jelentős írója, akinek végakaratát tiszteletben kell tartani” – nyilatkozta a Krónikának csütörtökön Markó Béla. Hozzátette, friss kezdeményezésről van szó, így nem tudja, milyen lépéseket tettek eddig az ügyben, de úgy vélte, nem lesz könnyű véghez vinni a tervet, hiszen számtalan engedélyre és sok utánajárásra lesz szükség. Nyirő József katolikus szerzetesként hunyt el egy madridi kolostorban 1953-ban.

Bunta Leventét a Krónika lapzártáig nem érte el, a Kossuth Rádió Határok nélkül című műsorában azonban elmondta: a székelység egyik nagy írójának végakaratát szeretnék teljesíteni, anélkül, hogy botrányt kavarnának.

Az Egyháztól az Egyházig

Az 1889-ben Székelyzsomboron született író katolikus papnak tanult, 1915-től a Kolozs megyei Kide község plébánsa lett, a trianoni békediktátum után azonban kilépett az egyházi rendből és megnősült, ezért a katolikus egyház kiközösítette. Csaknem 10 évig dolgozott újságíróként a kolozsvári Keleti Újságnak, egy évig a Pásztortűz című irodalmi és művelődési folyóirat főszerkesztője is volt. Már első novelláskötete, az 1924-ben megjelent Jézusfaragó ember népszerű íróvá tette.

1941-ben Budapestre költözött, majd a magyar parlament Erdélyből behívott képviselője volt. (A háború miatt a visszatért területeken nem tartottak választásokat.) 1944. októbere után tagja maradt az úgynevezett “nyilas parlamentnek”, ám a hungarista rendszerben semmilyen vezető pozíciót nem vállalt. A háború után a magyar belügyi szervek, mint “háborús bűnöst” szerették volna felelőssége vonni, ám az amerikai hatóságok megalapozatlannak ítélték a vádakat, és nem adták ki őt.

Németország és az Egyesült Államok után 1950-ben Madridba költözött, ahol az egyház visszafogadta, újfent katolikus pap, majd szerzetes lett. Az emigrációban részt vállalt a külföldre kényszerült keresztény-nemzeti gondolkodású katonai és értelmiségi elitet tömörítő Magyar Szabadság Mozgalom szervezésében. Szívén vielte az idegenbe szakadt magyarság kulturális életét is. Vezette a Magyar Kulturális szövetséget, a Magyar Újságírók Külföldi Egyesületét, és az Erdélyi Szövetséget is. 1952-ben pedig megalapította a clevelandi Kossuth Lajos Könyvkiadót. Nyugaton sem tagadta meg radikális antikommunizmusát. 1949. karácsonyán így vallott erről:

“A szociáldemokrata szociáldemokratább volt marxnál, a kommunista, kommunistább leninnél. Magyarországért nem! De a nemzetköziségért (internacionalizmusért) börtön tudott szenvedni és fanatikusan meg is halni érte. (,,,) “Europeer és humánum” otthoni megfogalmazásban és átélésben többet ártottak Magyarország ügyének, mind sok csapás…”

Állásfoglalása miatt a diktatúra idején tiltólistára került mind Magyarországon, mind pedig Romániában. Utolsó éveiben meghasonlott, önsanyargató életet élt, 1953-ban hunyt el egy madridi kolostorban.