Már újságárusoknál is kapható a Nagy Magyarország!
Az ország összes Relay és Inmedio üzletében, valamint a pályaudvarok és településközpontok újságárusainál is kapható szeptember 4-től a Nagy Magyarország történelmi magazin. A lap saját terjesztőhálózata, illetve az újságosstandok révén az ország csaknem ezer pontján lehet hozzájutni a magazinhoz. (Az újságárus helyek listáját hamarosan közöljük.)
Mindez jól jelzi, hogy a kiadó Magyarország egyik legsikeresebb lapjává fejlesztette a tavaly júniusban elindított kiadványt. Legújabb számunk a korábbiaknál jelentősen nagyobb példányszámban jelenik meg, ezzel felveszi a versenyt a történelmilap-piacon 20-30 éve jelen lévő, más beállítottságú történelmi magazinokkal is.
Az 1940-es erdélyi bevonulásra emlékező új számunk stílszerűen Erdélyország címmel jön ki, ezzel a Nagy Magyarország testvérlapját, az Erdélyországot is szeretnénk népszerűsíteni. Arra kérjük az érdeklődőket, hogy az alábbi címlappal keressék a kiadványt az újságárusoknál.
Legfőbb célkitűzésünk továbbra is az, hogy magyarságközpontú konzervatív történelmi magazinként a marxista történetírás máig tartó hatásaitól mentesen, belbecs és külcsín tekintetében is színvonalasan, korrektül tájékoztassuk a Magyarország történelme iránt érdeklődőket. Emellett továbbra is kiemelt törekvésünk, hogy a baloldali történészek által szubkulturális szintre űzött magyar történelem újrafelfedezéséhez segítséget nyújtson, így az megtalálja méltó helyét a magyar nemzeti kultúrában.
Az új lapszámmal párhuzamosan könyvesboltokba kerül a kiadó által most indított könyvsorozat első kötete, Mihályi Balázs Román véderő Magyarország ellen című könyve, amely az 1937-1940 között épült román Károly-vonal történetét mutatja be.
A Kiadó szeptember 6-án kezdi meg az Erdélyország testvérlap erdélyi terjesztését, ezzel párhuzamosan “Erdélyi bevonulás” címmel körútra indul Nagyvárad, Temesvár, Arad, Szatmárnémeti, Nagykároly, Élesd, Érmihályfalva, Nagyszalonta, Székelyhíd és más településekre. A székelyföldi állomások szervezés alatt állnak.







Jövőre lesz a Délvidék visszatérésének 70. évfordulója, javaslom, hogy arra is készüljön különszám, hasonlóan színvonalas térképekkel!
Bár nekem Nagy Mo. a címe és nem Erdélyország...
Szatmarnemetibe mikor fognak megerkezni, illetve hol lesz megtartva a rendezveny?
A kérdésem az lenne, hogy miért maradt ki Szabó Ervin a fővárosi könyvtár lehetséges névadói közül? Persze nyilván nem reprezentatív egy honlap látogatói alapján készített felmérés, de azért talán eggyel árnyaltabb kép mutatkozhatna, ha azok is szavazhatnának, akik szerint fölösleges az átnevezéssel vesződni.
Röhejes.
Pázmány Attila
Most elősször hallok erről a folyóiratról, és szándékomban áll megvenni. Tulajdonképpen a Szabó Ervinnel kapcsolatos linkek miatt érkeztem ide. Tulajdonképpen nem is értem, hogy mi ennek az egésznek a célja, szerintem már könyvtárnyi anyag van arról, ami különválasztja a kommunistát, a kommunizmust, a sztálinizmust, leninizmust stb. egymástól. Nem éltünk abban a korban, csak annyit tudok, hogy akkor 5 éves gyerekek dolgoztak szénbányában, hogy a cár több millió oroszt hajtott a lövészárkokba meghalni, hogy kubikusok éjt-nappal dolgoztak egy tál levesért, ... és közben megjelent egy új eszme, ami a testvériségről szólt. És ezt így kell nézni, nem 100 év múltjából, hanem akkori ismeretekkel.
Csak annyit mondanék, hogy az új eszmének "köszönhetően" a két háború között több mint 20 millió ember halt éhen Európa egyik legtermékenyebb országában, egyszerűen azért, mert valaki kitalálta a kollektivizációt és a magánvagyont el akarta törölni.
" a cár több millió oroszt hajtott a lövészárkokba meghalni"
Mit csináltak 1914 és 1918 között a monarchisták (Németo., OMM) vagy a demokraták (Franciao., Nagy-Britannia)? Ugyanezt. És ugyanezt csinálták azt megelőző és ezt követő háborúban is. Ennyi.
Teljesen félreértettetek. Próbálom a kérdést függetlenül megközelíteni, nem pedig érzelmi síkon. A század elején senki, de senki nem tudta, hogy mi fán terem a kommunizmus. Az emberek csak annyit láttak -akihez elért az eszme valamilyen formában- , hogy a sok igazságtalanságukra gyógyír. Hiszen ezt hangoztatták, hát sokan -milliók- el is hitték. Nem próbálom okolni az ilyen embereket. Szolzsenyicinnek ugyanúgy nem volt fogalma arról, hogy hogyan gondolkodik egy 1900-ban élő muzsik. Ti úgy gondolkodtok, hogy birtokotokban van 100 év tudása.
T. Vhailor, én nem feszegetem az ön történelmi tudását, de kijelentem, hogy tudok függetlenül nézni a dolgok mögé, ami látom magának nem megy.
Tudtommal Bismarktól származik az az idézet, hogy a forradalmakat kávéházi entellektüellek agyalják ki, fanatikusok hajtják végre és gazemberek profitálnak belőlük.
Szerintem Szabó Ervin valahova az első két kategóriába sorolható, a harmadikból már, tekintettel idő előtti elhalálozására, már kimaradt.
1956-ot én személy szerint nem tekintem forradalomnak, inkább ellenforradalomnak/lázadásnak de elfogadom a szabadságharcot is, mert a forradalmi rendszert akarta megdönteni és az oroszokat kiűzni. Csak azért mert a kommerek ellenforradalomnak titulálták nem kell ezt automatikusan elutasítani.
1956-ot illetően egy ismerősöm úgy fogalmazott, hogy "eddig tartott a hiszekegy ereje".
Javaslom:
Raffay Ernő - A vajdaságoktó a birodalomig
Koszta István - Nem (csak) Erdély volt a tét.
Jancsó Benedek - A román nemzetiségi törekvések története és jelenlegi állapota.