„De hogy mit akart voltaképp Szabó Ervin, erről a legközvetlenebb baráti környezetéhez tartozott emberek is hevesen képesek vitatkozni, különösen, hogy mi volt a két forradalomban Szabó Ervin tudós és publicisztikai végrendeletének megfelelő, s különösen, vajon vállalta volna-e a kommunista forradalomban való apasági részét, s hajlandó lett volna-e az orosz proletárdiktatúra magyarországi második és némileg parodizált kiadásának az élére állani?

Akik erre az utolsó problémára igennel válaszolnak, azok heves és merev forradalmiságára, az osztályöntudatot, az osztályharcot, az action directe-et, az antiparlamentarizmust hirdető, sőt olykor glorifikáló tanaira hivatkoznak, valamint a magyar szociáldemokrata pártvezetőséggel szemben egyre növekvő bizalmatlanságára és ellenszenvére. […] Akik nemmel válaszolnak, azok erkölcsi és esztétikai skrupulozitásával érvelnek, valamint nyilatkozatával, melyet már az orosz bolsevizmus után a magyar proletariátus mai erkölcsi és szellemi fokán a diktatúra a legnagyobb s legvégzetesebb veszélyekkel fenyegetne. Ugyanakkor legintimebb baráti körében keserűen korholta az orosz bolsevizmus erkölcsi defektusait.

Ezen tartózkodása, sőt növekvő dégout-ja dacára véleményem szerint alig lehet kétséges, hogyha Szabó Ervin életben marad, nemcsak a kommunista kísérletben való apasági részét vállalta volna, de nem habozott volna a tényleges keresztül vitel felelősségében is osztozni. Az apaságot vállalta volna, mert tényleg nemcsak kommunista volt, de az erőszakos forradalom eszközeinek igénybevételét ajánlotta volt a proletariátusnak. De a felelősségben való részvételt is vállalnia kellett volna abban a pillanatban, mihelyt az események lavinája más megoldást lehetetlenné tett volna. Elvállalta volna, dacára annak, hogy a tragikus összeomlást kikerülhetetlennek látta. Talán elkövetett volna mindent a diktatúra elhárítására, de ha az már egyszer mégis bekövetkezett, erkölcsi kötelességének érezte volna osztozkodni minden bajban és veszélyben ama tanok következményeiért, melyeket annyi nyomatékkal és oly exponáltán hirdetett volt.”

Jászi Oszkár
Szabó Ervin és életmunkája. [részlet] Bevezető tanulmány Szabó Ervin Társadalmi és pártharcok a 48-49-es magyar forradalomban c. könyvéhez. Bécs, 1920.