Történelemportál

Csehszlovákia – Az állam, amely elbukott

Közismert tény, hogy a történelmet a győztesek írják, és a történetírás legalább annyira fontos, mint maguk a történelmi tények. Mi magyarok a XX. század során általában a „rossz oldalon” álltunk, ezért nem is csodálkozhatunk, hogy megítélésünk a nemzetközi (és részben a hazai) közvéleményben általában olyan amilyen, ellentétben más országokéval, amelyek a megfelelő történelmi pillanatban a „jó oldalon” álltak. Csehszlovákia éppen egy ilyen ország. A demokratikus Csehszlovák Köztársaság – amelyet diktatórikus szomszédjai elárultak és szétdaraboltak – története közismert toposszá vált, és a nyugati közvélemény ezt kész tényként fogadja el.

Mary Heimann: Csehszlovákia - Az állam, amely elbukottMary Heimann Czechoslovakia – The state that failed (Csehszlovákia – Az állam, amely elbukott) című könyvében már az előszóban rávilágít arra, hogy kezdetben, hasonlóan sok történészhez, ő is a fent említett véleményt osztotta. Viszont kutatása során olyan tényekre bukkant, amelyek gyökeresen megváltoztatták az országról kialakult képét, és ezzel a könyvvel nem titkolt célja, hogy leszámoljon a különböző tévhitekkel és hamis legendákkal, amelyek Csehszlovákiát övezik. Mivel írását elsősorban a nyugati közvéleménynek szánja, a bevezetőben kitér olyan részletekre is, mint a nyelvhasználat problémaköre történelmi területek/települések esetében, vagy magára a „nemzet” fogalmára és használatára a volt Osztrák–Magyar Monarchia utódállamaiban, vagy a nacionalizmusra, amely mind a mai napig áthatja az adott országok történelemszemléletét.

Csehszlovákia történetét az ország történelmi előzményeivel kezdi. Részletesen tárgyalja a cseh–német viszonyt. Szerinte a Monarchia csehországi részében a csehek és a németek kultúrnemzetként próbálták magukat definiálni, és többé-kevésbé egyenrangú ellenfélként küzdöttek az ország gazdasági, politikai erőforrásaiért és az uralkodó kegyeiért. Ezzel ellentétben a magyar elit, hasonlóan az amerikaiakhoz, egyfajta „olvasztótégely” gondolatát próbálta meghonosítani, viszont ezt a „magyarosítást” az egyes nemzetiségek nacionalizmusuk, politikai és gazdasági erejük hiánya miatt ellenszenvvel fogadták. Mindennek ellenére, Csehszlovákia létrejöttében nem volt semmi törvényszerű. Ahogy a szerző megállapítja, azoknak a cseh nacionalistáknak és nemzeti öntudattal rendelkező, vagy más szóval magyarellenes (anti-Hungarian) szlovákoknak a száma és politikai ereje, akik ezt akarták, elenyésző volt közvetlenül az első világháború előtt. Arra a kérdésre, hogy mégiscsak hogyan sikerült az ismert eredményeket elérniük, a szerző a második fejezetben ad választ. Az országot, szerinte, többnyire Edvard Beneš és T. G. Masaryk „találta ki”, akik hihetetlen szívósságukkal, adatok manipulálásával, csalással és óriási szerencsének köszönhetően érték el céljukat – létrehozták Csehszlovákiát.

A két világháború közötti első Csehszlovák Köztársaság úgy rajzolódik ki előttünk, mint egy állam, amely ugyan demokratikus külsővel rendelkezett, de gazdasági és politikai téren mindig a cseh dominancia érvényesült, ahol a Morva folyón túli területeket gyarmatként kezelték, és a kisebbségek áttételes (gazdasági, politikai) diszkriminációja vagy létüknek (szlovákok esetében) nyílt tagadása sosem került le a napirendről. Az ország létezését a versailles-i békerendszer garantálta, viszont amikor az a harmincas évek végére szétesett, akkor az ország törvényszerűen elbukott. Ahogy Mary Heimann rámutat, a volt Csehszlovákia mindkét országrésze – a Cseh–Morva Protektorátus és az „önálló” Szlovákia – lényegében ellenállás nélkül fasizálódott.

Közben Beneš, aki 1938-ban emigrált, minden eszközt bevetett annak érdekében, hogy újból megteremtse Csehszlovákiát és megoldja a jövőbeni állam kisebbségi „problémáit”. 1945 után bár látszólag a „demokrácia” győzedelmeskedett, valójában az elsődleges cél az ország magyar és német nemzetiségektől való erőszakos „megtisztítása” és a homogén csehszlovák nemzetállam létrehozása volt. A szerző következtetése szerint nem csoda, ha egy olyan társadalomban, ahol az erőszak és a törvénytelenség tombol, végül azok kaparintják meg a hatalmat, akik a leggátlástalanabbak – ebben az esetben a kommunisták. A kommunista hatalomátvétel után sem szűntek meg bizonyos nacionalista tendenciák, annak ellenére, hogy egy sztálinista diktatúráról beszélünk. A Slánsky-perben például csak zsidó és szlovák kommunistákat ítéltek el, illetve végeztek ki. A gyakorlatban továbbra is a „pragocentrizmus” valósult meg, és a szlovák kommunista párt csak a csehszlovák kommunista párt végrehajtó szervezeteként működött.

A könyv a prágai tavasz és Alexander Dubček szerepét új fényben mutatja be – szerinte az egész folyamat a kommunista párton belüli csoportok hatalmi harcának mellékterméke volt, ahol Dubček az alacsonyabb beosztású kommunisták és a társadalom támogatásával akarta megdönteni az – elsősorban Moszkvára támaszkodó – „öreg gárdát”. Viszont valahogy az egész dolog „félresiklott”, aminek eredménye az 1968-as orosz „testvéri segítség” és az ezt követő „normalizációs” időszak volt. Ennek talán egyetlen vívmánya az ország (névleges) föderalizálásában rejlett. A társadalom apátiába süllyedt, és kis disszidenscsoportok kivételével senki sem merte nyíltan megkérdőjelezni a rendszer legitimitását. Amikor az 1989-ben összeomlott, ezek a meglehetősen heterogén csoportok a hatalom közelében találták magukat. A régi és új ellentétek és a nacionalizmus fellángolása az elejétől kódolva voltak az új rendszerben, ami pedig végül az ország széteséséhez vezetett.

A könyv mindenképpen hiánypótló. Egy olyan ország történetét meséli el, amelyet nacionalisták csalással és történelemhamisítással hoztak létre, végül viszont éppen ennek a – minden rendszeren, lényegében napjainkig átívelő – nacionalizmusnak köszönhette bukását. A nyelvezete könnyű, és ha az ember egyszer elkezdi olvasni, nehéz letenni. A szerző alapos munkát végzett, sűrűn hivatkozik levéltári dokumentumokra és más forrásanyagokra. Egyetlen probléma talán a könyv hozzáférhetősége: magyar nyelven nem érhető el, jelenleg Magyarországon nem forgalmazzák, csak külföldről vagy az internetről lehet beszerezni. Ezzel együtt mindenképpen megéri szert tenni a tanulságos kötetre, amelyet történésznek és egyszerű érdeklődőnek egyaránt melegen tudok ajánlani.

11 hozzászólás »

Írja meg véleményét, észrevételét!

Hozzászólás küldéséhez az Ön böngészőjének fogadnia kell az ún. sütiket. A hozzászólásokért a honlap üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azok semmilyen módon nem tükrözik az üzemeltető véleményét, álláspontját.

css.php
FIGYELEM! Elavult, nem támogatott böngésző! Töltsön le egy újat!