Történelemportál

Bíró Zoltán: Névadók és korparancsok

Igazuk van a magukat konzervatív/nemzetinek tekintő történészeknek abban, hogy a közintézmények névadói mindig kifejezik valamely korszak vagy kurzus ideológiai, politikai, erkölcsi, esztétikai felfogását, így meglehetősen furcsa, ha közintézmény olyan személyiség nevét hordozza, aki sehogyan sem illik az adott korszak uralkodó eszméihez. Természetesen vannak klasszikusok, korszakokon és kurzusokon átnyúló teljesítményekkel, örök érvényű életművel – az ő nevük soha nem jelenthet ilyen problémát, ha nem vagyunk hajlandók eltekinteni a megalapozott, józan értékítélet elemi követelményeitől.

A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár névadója miatt kialakult vita azonban engem elkedvetlenít. A könyvtár elnevezését megkérdőjelező történészek ugyanis bőven találhattak volna sokkal súlyosabb kifogásolnivalót maguknak, akár a szimbólumok, szimbolikus gesztusok terén is. A kulturális tárcának is bőséggel akad dolga a kulturális élet minden területén; ennél fontosabb, sokkal fontosabb dolgok vannak, semhogy az államtitkárnak ezzel az üggyel kellene most foglalkoznia. (Egyébként azt sem hiszem, hogy Hamvas Béláról kellene elnevezni a főváros központi könyvtárát és hálózatát.) Tarlós István, az esélyes főpolgármester-jelölt teljes joggal hárította el magától, hogy beleszóljon ebbe az ügybe, mondván: más, nagyobb ügyekkel van elfoglalva. Legyen is, hiszen a főváros és a benne lehetséges élet minősége a legkevésbé múlik azon, hogy kiről nevezték el könyvtárát.

Szabó Ervin személyéről és munkásságáról ettől függetlenül lehet persze vitát kezdeni, de talán ez is ráérne nyugalmasabb időkben, amikor minden olyan tökéletes lesz a fővárosban, hogy el lehet tűnődni a névadó viselt dolgain is. Annyit mindenesetre mondhatunk róla, hogy baloldali volt, bár kommunista nem volt; hogy szociáldemokrata, illetve anarcho-szindikalista eszméket vallott, amelyek legkevésbé sem tartoznak a komolyan gondolkodó mai emberek eszmevilágához. Szabó Ervin azok közé a századelőn élt zsidó származású „forradalmárok” közé tartozott, akik egy elvont eszme jegyében dédelgettek nagy, társadalmat átalakító álmokat – tértől és időtől elvonatkoztatva, de a többségnél nagyobb és pontosabb tudással a társadalom helyzetéről, és ezzel együtt elmélyültebb, önállóbb gondolkodásra való hajlamokkal. Nem mondható, hogy a haza, magyarság, nemzet sorskérdései hozták volna lázba. Ezért hamis, ahogy Tamás Gáspár Miklós a Népszabadságban – Szabó Ervint klasszikusainkkal igazolandó – együtt emlegeti Ady Endrével és József Attilával. Az ő társadalomkritikájuk szervesen kapcsolódott a magyarság sorskérdéseihez, plebejus indulataik a nemzet jövője iránti elkötelezettségükhöz. Szabó Ervin a TGM által emlegetett pacifizmusában sem volt azonos Ady háborúellenességével. Ady ugyanis – túl azon, hogy a világháborút az ember elleni merényletnek, értékpusztító katasztrófának tekintette – e pusztításban is a magyarság sorsának megpecsételődését látta, és fajtájának sorsát siratta elsősorban.

Mindezzel szemben tudni kell azt is, hogy az a Szabó Ervin, akiről 1946-ban a fővárosi könyvtárat elnevezték, 1904-től annak a könyvtárnak a munkatársa volt, majd 1911-től igazgatója, mégpedig értő, építő igazgatója. Azt is tudni kell, hogy az ő nevéhez fűződik a közkönyvtári hálózat kiépítése, vagyis egyike azoknak, akik a legfontosabb közművelődési intézményhálózat ügyét képviselték, ami az ő korában akár hazafias cselekedetnek is elkönyvelhető, függetlenül attól, hogy ő maga milyen ideológiai zsákutcában menetelt. Könyvtárosi tevékenysége során 1910-ben ő honosította meg Magyarországon az ETO-t (az egyetemes tizedes osztályozási rendszert), melyet az Országos Széchényi Könyvtárban is csak jóval később, a közkönyvtárakban pedig csak 1949-ben vezettek be.

Mindezek alapján azt hiszem, Szabó Ervinről nem kellene elnevezni iskolát vagy társadalomtudományos intézetet, de szakmai munkásságára és az intézményhez való személyes kötődésére tekintettel a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár nevét nem kellene megváltoztatni, bármennyire szeretünk is cselekedetek helyett szimbolikus gesztusokkal politizálni. Abban az országban, ahol Habsburg Intézetet tartanak fenn, ahol – a köztársaság elnökének bejelentése szerint – Lantos Intézetet hoznak létre hamarosan, és ahol Soros György nevéhez kötött Közép-Európa Egyetem működik, ott igazán kár egyébként is a fővárosi könyvtár nevének vitájával elterelni a figyelmet sokkal súlyosabb bajokról és sokkal nagyobb kérdőjeleket követelő gesztusoktól.

42 hozzászólás »

Írja meg véleményét, észrevételét!

Hozzászólás küldéséhez az Ön böngészőjének fogadnia kell az ún. sütiket. A hozzászólásokért a honlap üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azok semmilyen módon nem tükrözik az üzemeltető véleményét, álláspontját.

css.php
FIGYELEM! Elavult, nem támogatott böngésző! Töltsön le egy újat!