Történelemportál

NKTA: Konzervatív szemmel

A Nemzeti Konzervatív Történetkutató Alapítvány méltatlannak találja, hogy a fővárosi könyvtár Szabó Ervin nevét viseli, ezért szeptember 19-én vitát kezdeményezett. Azóta többen is hangot adtak felháborodásuknak anélkül, hogy érdemben hozzászóltak volna a témához. A Magyar Hírlap azért szeretne teret adni a polémiának, hogy érdemi vita is kibontakozhasson a kérdéséről.

A baloldali keblek hullámzása nem Szabó Ervinről szól, a mélyben a hazai értelmiségi csoportok, személyek évtizedes vitái húzódnak. És ezek bizony világnézeti, világképi viták. A két oldal azonossági pontjai teljesen eltérnek, amihez a szocializáció és a társadalmi beágyazottság egyaránt hozzájárulnak, de fontosabb a műveltségi források kiválasztása.

Akiknek Marx és Engels, valamint kritikus követőik egy évszázada leírják, rendezik a világot, azoknak szűk ösvényeken kell haladniuk. Nekik a francia jakobinusok csak túlzó tévelygők, az anarcho-szindikalisták újkori gondolkodók, az orosz bolsevikok javíthatatlanok, akik rossz fát tettek a tűzre, Trockij pedig áldozata egy csákánycsapásnak. Egyben értenek egyet: a nemzet valami meghaladott, elvetendő forma, ökörség ugyan, de lehet gyúrni, javítani, törölni belőle, és majd a társadalom színtelen, szagtalan osztályaiból valamit csinálni – egyenlőt, színeset, harmonikusat.

A nemzetet élő organizmusnak tekintők, vagyis például mi, mindezt nem így látjuk. Az elsődleges számunkra az örökség, ami az ősöktől ered, nyelvben, szakralitásban, társadalmi és államszervezési formákban, és bizony, a szállásterület megtartásában, a helykeresésben, vagy akár az alkalmazkodásban. Ezen alapvetéseken belül pedig nagyon fontos a társadalmi tagozódás problémáinak nyomon követése. Történetlátási górcsövünk van annyira precíz, hogy ne feledjük az objektivitás szabályait, viszont azt sem felejtjük, hogy magyarok vagyunk, akik az elmúlt száz évben sokszor szenvedték a világmegváltók, világformálók műveletlenségét.

Ma ott tartunk, hogy egy szerény kezdeményezés is kicsapja a biztosítékot, és az egykori tömeggyilkos rendszer pártlapjának jakobinusa „ökörnek” titulálja azokat, akik egy magyarfóbiás szociálforradalmárt a nevén neveznek.

A felvetés támadói pontosan tudják, hogy még egy darabig – az elmúlt hat évtized „eredményeként” – a társadalom értelmiségi csomópontjain a marxista társadalomtudományokon képzett, szocializálódott és többnyire persze ebbe megkeseredett nómenklatúra-értelmiség szereplői ülnek. Ők nem tudnak más megközelítésből elemezni, véleményt formálni, az „objektivitást” pedig szintén többnyire csak a ’80-as években kellett elsajátítaniuk.

Szabó Ervin a mi megközelítésünkben a nemzetet – jelen esetben a magyar nemzetet – mint létformát meghaladottnak, elvetendő társadalomszervező erőnek tartó, helyébe az osztályok forradalmi harcát fókuszba helyező művelt aktivista, aki ideológiai megfontolásokból széleskörű művelődési hálózatot és népkönyvtárrendszert szervezett.

Az ő személyét szeretnénk egy másféle, nemzeti és konzervatív megközelítésből is megvilágítani, és nyomatékosan felhívni arra a figyelmet, hogy a neomarxista történet- és társadalomtudományokon kívül is van élet. A nyomaték miatt javasoljuk, hogy 2010-ben érdemes lenne a kulturális igénytelenséget is szimbolizáló „anarcho-szindikalista gondolkodó” helyett a művelődés tárházát egy arra érdemesebb személyről elnevezni Budapesten.

3 hozzászólás »

Írja meg véleményét, észrevételét!

Hozzászólás küldéséhez az Ön böngészőjének fogadnia kell az ún. sütiket. A hozzászólásokért a honlap üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azok semmilyen módon nem tükrözik az üzemeltető véleményét, álláspontját.

css.php
FIGYELEM! Elavult, nem támogatott böngésző! Töltsön le egy újat!