Történelemportál

150 éve született Bláthy Ottó, 125 éves a transzformátor

2010-ben ünnepeljük Bláthy Ottó Titusz, a transzformátort megalkotó „triász” – Déry Miksa, Bláthy Ottó, Zipernowsky Károly – legfiatalabb tagja születésének 150. évfordulóját, s az idén van 125 éve annak, hogy az 1885 májusától novemberéig tartó Országos Kiállításon a transzformátort először nyilvánosan bemutatták.

az első Déri-Bláthy-Zipernowsky transzformátorok egyike

az első Déri-Bláthy-Zipernowsky transzformátorok egyike (fotó: ifj. Zátonyi Sándor, wikipedia.org)

A kettős jubileum alkalmából a Magyar Szabadalmi Hivatal és a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum (MMKM) Elektrotechnikai Múzeuma közös kiállítást rendez a hivatal épületében (Budapest V., Garibaldi u. 2.), szeptember 17. és október 7. között. A kiállításon az érdeklődők megismerkedhetnek az egyik legjelentősebb, legnagyobb hatású magyar találmány előzményeivel, megalkotásával és további fejlődésével, a Ganz-gyár szerepével és Bláthy Ottó munkásságának egyéb eredményeivel is.

A kiállított eredeti tárgyak és hiteles tárgymásolatok, fényképek, dokumentumok és filmek mindenkihez közel hozzák azokat a műszaki megoldásokat és alkotásokat, amelyek nélkül az elektromos áram nem juthatna el a fogyasztókhoz. A kiállítás időtartama alatt kerül sor a Kulturális Örökség Napjai című, egyre népszerűbb rendezvénysorozatra. Ebből az alkalomból szeptember 18-án a Magyar Szabadalmi Hivatal kapui is megnyílnak a közönség előtt: ekkor nemcsak a Bláthy-kiállítás lesz megtekinthető, hanem a munkatársak az érdeklődőknek bemutatják a hivatalnak több mint fél évszázada otthont adó, századfordulós épület építészeti értékeit és az itt őrzött értékes eredeti dokumentumok közül is néhányat.

A váltóáram

1882-ben Lucien Gaulard és John Dixon Gibbs szabadalmaztatták azt az eljárást, amely nyitott vasmagos, soros kötésű indukciós készülékkel táplálta a lámpákat, a feszültséget a fogyasztónál a vasmag ki-be tolása szabályozta. Az 1884-es torinói kiállítást részben e rendszer világította meg, amely már megoldotta az áram gazdaságos továbbítását, de hiányzott a feszültségszabályozás s a gazdaságos elosztás. A Ganz-gyárat képviselő Bláthy Ottónak feltűnt, hogy a rendszer nem alkalmaz zárt vasmagot, s próbaként vasrúddal rövidre zárta az induktor pólusait. Tapasztalatairól beszámolt Zipernowsky Károlynak, s együtt folytatták 1884 nyarán a kísérleteket a zárt, pólusnélküli vasmagos trafóval.

A párhuzamos kapcsolást Déri Miksa vizsgálta, a kísérletek után új elosztórendszert dolgozott ki. Déri és Zipernowsky 1885. január 2-án nyújtották be szabadalom-kérelmüket párhuzamos kapcsolású, 1:1-től eltérő, tetszőleges áttételű váltóáramú induktorok alkalmazásán alapuló elosztórendszerre. Márciusban Bláthyval hárman nyújtották be a zárt vasmagú trafó szabadalmát, mely a köpeny- és magtranszformátort s a szigetelt vashuzalból vagy lemezből készült vasmag különböző változatait is magában foglalta – ekkor használták először a transzformátor szót. Az 1885. május 2-án nyíló Magyar Országos Kiállítás teljes világítása már az új elosztási rendszerrel készült, s a berendezés az egész szakmai világ érdeklődését felkeltette. Nagy előnye volt, hogy távoli lámpákat is ki-be lehetett kapcsolni vele anélkül, hogy a többi fényereje változott volna.

Az első berendezés luzerni szállodák világításához került, a másodikat az Edison-cég rendelte meg egy milánói színházhoz, az új rendszerre épülő első nagy erőművet Róma városa rendelte a Ganztól. A feltalálók a fontosabb ipari országokban szabadalmaztatták a rendszert, sokan mégis jogtalanul utánozták azt. Ez több pert eredményezett, ezeket a Ganz általában megnyerte. Az Edison-cég képviselője 1885-ös budapesti látogatása után a szabadalom megvételét javasolta, akkor még hiába, mert Edison az egyenáram híve volt. Egy évvel később Bláthy amerikai útján mégis megállapodtak, Edisonék a rendszerre 20 ezer dolláros opciót kaptak. Ebből végül csak 5 ezret fizettek ki, amiért a Ganz be is perelte az Edison-céget.

Amerikában a Gaulard-Gibbs szabadalom opcióját a Westinghouse cég szerezte meg, majd megismerve Dériék rendszerének előnyeit, megpróbálták a kettőt összedolgozni. Szabadalmaikkal megkerülték a magyarokét, s mivel a Ganz nem lépett időben kapcsolatba vele, a rendszer Amerikában a Westinghouse nevét viseli, s a Bánki–Csonka elvű porlasztóhoz hasonlóan – legalábbis az USA-ban – elveszett a Ganz számára. Az elsőbbségi vita a múlt század hatvanas éveire dőlt el, a washingtoni Smithsonian Múzeum két Ganz-trafót állított ki az elsőbbség kiemelésével.

2 hozzászólás »

Írja meg véleményét, észrevételét!

Hozzászólás küldéséhez az Ön böngészőjének fogadnia kell az ún. sütiket. A hozzászólásokért a honlap üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azok semmilyen módon nem tükrözik az üzemeltető véleményét, álláspontját.

css.php
FIGYELEM! Elavult, nem támogatott böngésző! Töltsön le egy újat!