Vaida-Voevodról magyarul a Román Akadémia kolozsvári intézetében
Koszta István új könyve — Nem (csak) Erdély volt a tét — kései tudósítás a párizsi konferenciáról — volt az alkalom egy, a témakörbe illeszkedő konferencia megrendezésére a Román Akadémia kolozsvári George Bariţiu Történelmi Intézetében, szokatlan időpontban (pénteken 15 órakor) és kánikulai melegben. A népes részvétel viszont igazolja az osztatlan érdeklődést.
A vendéglátó, az intézet jelenkori történeti kutató munkacsoportja irányítója, Lucian Nastasă-Kovács professzor volt, a védnök az intézet igazgatója, a román–magyar történeti munkabizottság társelnöke, Nicolae Edroiu adadémikus volt.
A konferencián és a könyvbemutatón (a könyvet dr. Stelian Mândrut főkutató ismertette) ott volt a kolozsvári tudományosság képviselte, közöttük dr. Pál-Antal Sándor akadémikus, levéltáros, történész, Sipos Gábor, az Erdélyi Múzeum Egyesület elnöke, Csucsuja István professzor a Babeş–Bolyai Tudományegyetem történeti tanszékének professzora, Vekov Károly történész, kutató, Vasile Puscaş professzor, a román csatlakozási delegáció vezetője, az intézet vezető kutatói, fiatal magyar és román történészek, Csucsuja professzor doktori csoportjának tagjai.
A konferencia legérdekesebb előadását meghívottként magyar nyelven Szávay István magyar parlamenti képviselő, történész, politológus tartotta Alexandru Vaida-Voevod (Vajda Sándor) magyar parlamenti munkájáról. Kónya Hamar Sándor, korábban román parlamenti képviselő, író, szerkesztő Vaida-Voevod erdélyi magyar kapcsolatairól értekezett egy Demeter Bélát méltató előadásban, ugyancsak magyar nyelven. A Nem (csak) Erdély volt a tét című könyv osztatlan sikere egyértelmű tudományos elismerést jelzett a rangos intézmény rendezvényén, s ezt a jelentős médiarészvétel is tanúsítja.
tök jók ezek a rendezvények, akkor is, ha a szeku is kap jelentést, ennél bővebbet, mint a cikk :-)
azért volt a román nyelvű közönség részére tolmács? és volt vita? és az előadások elérhetők lesznek? legalább mp3-ban jó lenne rögzíteni az ilyesmit...
amúgy hajrá!
Egyébként szinkrontolmács volt.
Spenót, tudtommal Vaida-Voevod autonomista volt.
Úgy tudom, hogy Erdély integrációját támogatta, de autonómiaként. Viszont nem tudok arról, hogy ezt kitartóan és következetesen határozottan képviselte volna, kiállt volna mellette. Legalábbis az ő javaslatára létrejött Román Nemzeti Nagytanács már más felé mozdult el.
De érdekes az az epizód is, hogy- az 1914-ben megölt trónörökössel-Ferenc Ferdinánddal még szimpatizált is abban a tekintetben, hogy támogatta a trónörökös azont elképzeléseit, miszerint Nagy-Ausztriát kellene létrehozni-Popvici bécsi román emigráns könyve alapján- föderatív alapon, melyben Románia önálló egység lenne, de csatlakozhatna is az OMM-hez.
Végülis Bratuanu hatalomrajutásával másfelé mentek a dolgok. De azért jó lenne többet tudni Voevod tavékenységéről az autonómia mellett, vagy ez csak elméleti síkon maradt meg.
tortenelemportal.hu
mellesleg a népdalgyűjtő Kriza Jánosnál volt kvártélyban gimnáziumi évei alatt, kedvenc könyve pedig Bánffy Erdély trilógiája volt
Ugyanis akkor tudod, hogy Vaida Voevod ebben a könyvben kizárólag, mint a román érdekeket messzemenően és maximálisan képviselő politikus/diplomata jelenik meg, aki nagyban hozzájárult ahhoz, hogy hazug propagandával, inkorrekt eszközökkel és módszerekkel minél jobban befeketítse a magyarságot a nagyhatalmak szemében, illetve mindent megpróbált szért, hogy minél nagyobb területet tudjon a román fél elszakítani a Magyar Királyságból. Mindebben amximális teljesítményt nyújtott, és a románok a saját szemszögükből nézve büszkék lehetnek rá. Mi azonban emiatt nem tarthatjuk pozitív személynek a mi szemszögünkből. Az említett könyv tehát nem szól, mert nem is szólhat arról, hogy Voevod mennyire volt híve Erdély autonómiájának. Ebből a szempontból viszont- a mellett, hogy autonómiai törekvései dícséretesek-régiók szerinti önkormányzatokban gondolkodott, vagyis Erdély Romániával való fúzióját, de aton belül régiókénti önkormányzatokban gondolkodott. Tette ezt elsősorban azért, mert az ott élő románajkú lakosság elégedetlen volt a központi román vezetéssel és politikájával, s más megoldást Voevod nem tudott elképzelni számukra, ezt pedig csak úgy érhette volna el, ha Erdély más etnikumainak is ugyan ezt a jogot adja meg. Ugyanis Erdély kisebbségei kiálltak amellett, hogy maga Erdély, minden kisebbségével együtt történelmileg, politikailag, földrajzilag, kultúrájában eltér a románokétól, és ragaszkodnak sajátjukéhoz, de nem ragaszkodnak feltétlen régióbeli önállósághoz. Voevodnál viszont sokkal erélyesebben, következetesebben képviselte az ügyet maga Maniu, aki ebből a szempopntból legalább olyan említésre méltó emberke, ha nem jobban, mint Voevod.
A mi szempontunkból tehát Koszta könyve arra mutat rá, hogy Voevod éppenséggel negatív szereplő. Az meg várható volt, hogy a régióbeli önkormányzat nem jöhet létre, a kisebbségi jogok nem érvényesülnek majd. A liberális plitika sokkal erősebb volt annál.
Ideje lenne végre hivatalosan is elismerni, kimondani, hogy amit Magyarországgal műveltek, az meghaladja a még politikailag is elfogadható inkorrektséget. Mert tudjuk, hogy a politika minden, csak korrekt nem lehet. De Trianon ezzel együtt a nagyhatalmi politika, a mohóság és önzés szégyenfoltja.
Fontos egyébként, hogy a magyar nemzetet nem utálta, neki a vezetőkkel volt gondja....
Igen, mint említettem Koszta könyve hiánypótló abból a szempontból, hogy a románok politikai/diplomáciai tevékenységét olyan oldalról tárja fel, ami nem volt közismert. A francia diplomáciai oldalt Ádám Magda és Ormos Mária már feltárta, és közzétették. Koszta könyve nagyon hasznos és tanulságos is.
Lehet siránkozni hogy ki milyen szemét, aljas stb, de közismert: ha rókát akarsz fogni, légy ravaszabb a rókánál.
Azt gondolom, hogy a román félnek, mint "győztes" félnek bizony szüksége volt a történelem hamisítására, hiszen másképp nem tudták volna eléggé alátámasztani igényüket azon területekre, melyet a magyaroktól szerettek volna megszerezni. Az, hogy Erdélyban a román etnikum számszerüen meghaladta volna olyan jelentősen Erdély öszes más etnikumát, ami indokolttá tette volna területi igényüket, az nem volt igaz, és elegendő sem ahhoz, hogy Erdélyt megkapják. Ezért kellett a sok mese hozzá. Más kérdés, hogy ezen mesét simán és szívesen el is fogadta az antant, azért is van, mert a nyugati világnak fogalma sem volt ezen térség népeinek történelméről, még azt sem tudták mi az a Bánát, hol van.....A másik sajnálatos tény, hogy a magyarokról sem volt sok fogalmuk, egész egyszerűen nem léteztünk hivatalosan, hiszen diplomáciai külképviseletünk sem volt, emigráns kormányunk sem. Kevés brit és francia diplomata, politikus volt, aki többet tudott rólunk azon kívül, hogy a Monarchia része voltunk. Mint alávetettek, egyszerűen nem léteztünk, mint politikai tényező. A béketárgyalásokra is alig tudtunk számításba vehető embert előkeríteni, Apponyiról-aki pedig nem volt akárki-nagyon rossz véleménnyel voltak. Nem csak külképviseletünk, és valamirevaló kormányunk nem volt, de sajtónk sem volt. Jászit illetve gr.Andrássyt vették valamennyire komolyan, ezzel slussz. Képtelenek voltunk önmagunkat képviselni, a szellemi elit olyannyira megfogyatkozott és ami maradt gyenge volt, hogy semmiféle befolyással nem tudtunk megjelenni. A vége az lett, ami lett, persze mindehhez kellett a másik oldal tudatlansága is, és saját önző érdekének való érvényesítési szándéka.
Az Andrássy-család még megér egy misét, tevékeny szerepük volt abban, hogy létrejöhetett a sok ellenséges ország körülöttünk....
Az Andrássy-családról így megfogalmazott véleményt nem tudom elfogadni, de ebbe itt most nem is mennék bele.
sokan szidják Károlyit is, de azt elfelejtik, hogy mögötte bizony elég sok nagybecsű jobboldali, konzervatív ember állt, (akik nemigen dicsekedtek vele a Horthy-korszakban) hogy csak a drágalátos Apponyira gondoljak, vagy Gömbös Gyulára, aki elsők között bizonyította hűségét Károlyihoz.
Románia létrejöttét és megerősödését, már elnézést, de simán megakadályozhatta volna a Monarchia, azon belül pedig az akkori magyar politikai vezetés és diplomácia, azon belül pedig az idősebb Andrássynak elévülhetetlen mulasztásai vannak. Hosszú lenne belemenni, meg utólag mindig okosabbak vagyunk, de az akkori információk az akkori vezetés rendelkezésére álltak, azokat rosszul ítélték meg.
az ifjabb Andrássy egy külön kategória...ő nem tartozik ide, gondolom egyértelmű, hogy nem is rá gondoltam, neki egyéb felelőssége van...talán erről később...
soha nem ismertük fel, hogy a Monarchia tojt a magyar érdekekre, a dicsőséges, drágalátos Ferencjóska igazi kétkulacsos politikát űzött. Ferenc Ferdinánd pedig egyenesen ellenünk tevékenykedett.
az osztrákok, a sógorok igazi tetűládádák voltak mindig is.... akárcsak az erdélyi szászok, svábok.
nem tudtunk mit kezdeni ezzel a több frontos helyzettel, sokkal sajnálatosabb, hogy nem is észleltük a veszélyt, pedig az árnyéka ott volt és azt sokan mutatták, Felvidék esetében gondoljunk csak Grünwald Bélára, Erdély esetében pedig Tisza Istvánra
"a trianoni tragédia nem egyik napról a másikra köszöntött be,..."-írja Ön.
Nem bizony, egészen vissza lehet menni a Balkáni háborúkhoz....
"a kialakulásnak első számú konzervatív felelősei is vannak, ezt mindig figyelmen kívül hagyták a történészek."
NAgyon tágan fogalmaz. Mire gondol pontosan, ha szabad kérdeznem?
"sokan szidják Károlyit is, de azt elfelejtik, hogy mögötte bizony elég sok nagybecsű jobboldali, konzervatív ember állt, (akik nemigen dicsekedtek vele a Horthy-korszakban) hogy csak a drágalátos Apponyira gondoljak, vagy Gömbös Gyulára, aki elsők között bizonyította hűségét Károlyihoz. "
Itt valami zavar van szerintem. Milyen jobboladli konzervatív ember állt Károlyi Mihály mögött? Apponyi Albert és Gömbös Gyula egész biztosan nem, hacsak Ön nem téveszti össze Károlyi Mihályt unokatestvérével, Károlyi Gyulával, aki viszont éppenséggel ellenforradalmi tevékenységet folytatott. Gömbös vele állt kapcsolatban.
"Románia létrejöttét és megerősödését, már elnézést, de simán megakadályozhatta volna a Monarchia, azon belül pedig az akkori magyar politikai vezetés és diplomácia, azon belül pedig az idősebb Andrássynak elévülhetetlen mulasztásai vannak. Hosszú lenne belemenni, meg utólag mindig okosabbak vagyunk, de az akkori információk az akkori vezetés rendelkezésére álltak, azokat rosszul ítélték meg. "
Azért pár mondatban csak össze tudja foglalni a lényeget? Tegye meg kérem. Komolyan érdekelne.
"az ifjabb Andrássy egy külön kategória...ő nem tartozik ide, gondolom egyértelmű, hogy nem is rá gondoltam, neki egyéb felelőssége van...talán erről később."
Ifj.gr. Andrássy felelőssége is megfogalmazható gondolom röviden, tegye meg ezt is. Hely és idő csak van?
"soha nem ismertük fel, hogy a Monarchia tojt a magyar érdekekre, a dicsőséges, drágalátos Ferencjóska igazi kétkulacsos politikát űzött. Ferenc Ferdinánd pedig egyenesen ellenünk tevékenykedett. "
Gondolja? Szerintem felismerték, csaképp a helyzet nem volt olyan egyszerű, ahogy azt Ön gondolja. Mi ugyan olyan képtelen helyzetben voltunk, mint a 2. vh idején.
"az osztrákok, a sógorok igazi tetűládádák voltak mindig is.... akárcsak az erdélyi szászok, svábok. "
Kétségtelen, hogy nekünk sok sérelmünk van a Habsburgokkal szemben, nem is kell nekünk szeretni őket, de azért tárgyilagosak lehetnénk. Az OMM-et egyáltalán nem akarták a nagyhatalmak szétcincálni az 1. vh kitörése idején. Nem azért indult a háború részükről, hogy a Monarchiát szétverjék. Viszont a cári Oroszország érdeke annál inkább ez volt.
"nem tudtunk mit kezdeni ezzel a több frontos helyzettel,"
Senki nem akart és nem számított kétfrontos háborúra. Ennyire még a tökölő sógorék sem voltak hülyék. Viszont a váratlan helyzeteket nem is lehetett kiszámítani előre. Az első gond az osztrák fejetlen és tehetségtelen hadvezetésével volt-ezzel együtt, illetve az oroszok váratlan támadásával. Ez meg a francia diplomácia sötét oldala, mert ők tudtak arról, hogy az orosz erők már jóval korábban mozgósítva voltak nagy titokban...
A hadvezetés meg olyan volt, amilyen lehetett egy elmaradt rendszerű és felépítésű, vezetésű hadseregben, amilyen a Monarchiáé volt, nem beszélve a magyaroknál besorolásra kerülő kisebbségi katonákról, akik nem törték össze kezüket-lábukat (érthetően) a Monarchia ügyéért.
sajnos az időbeosztásom igencsak korlátozott, örülök, ha naponta 5-10 percet tudok szánni erre a fórumra és a portálra, amely az egyik legjobb kezdeményezés az utóbbi időben.
mihelyst lesz rá időm, összeszedek pár forrást, amelyek szerintem alátamasztják az érveimet....
egyéb elfoglaltságaim, a munkám és a szabadság miatt 2-3 hetes türelmet kérek
köszönettel
bp
Üdv:spenót