A Csente-hegy térsége Alsó-Háromszék régészeti leletekben egyik leggazdagabb vidéke. Bábolna-árka és az Óriáspince-tető között nincs talpalatnyi hely, amely ne az egykori népvándorlásokról regélne. S mert templomának megmentésére szánta magát a kicsiny Sepsibesenyő, a kötelező régészeti vizsgálat örömmel s meglepetéssel szolgált: a munkateleppé változott mai templom alatt feltárták a legelső, az Árpád-kori kisebb templom félköríves szentélyét, miként az is világossá vált, hogy a domboldalon trónoló templomelődök falait két Szent László-festmény is ékítette: egy régebbi és egy XV. században készült.

Nem volt ismeretlen a besenyői templom rejtett értéke, hiszen Huszka József művészettörténész, etnográfus, egykori sepsiszentgyörgyi tanár munkássága nyomán már több alkalommal keresték-kutatták: vajon ott lapul-e még a századok mészrétege alatt a László királyunk kalandos harcait megörökítő falfestmény? A napvilágra került romok a késő Árpád- és a kora Anjou-korba vezetnek vissza, ittlétünk, a székely-magyar kontinuitás kézzelfogható bizonyítékai. A pillanatnyi eredményekről Bordi Zsigmond Lorándot, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum középkorral foglalkozó régészét kérdezte a Háromszék.

– Két hete dolgozunk a besenyői templom feltárásán. Az anyagi keretek miatt a gombaspórákkal fertőzött földrétegek elhordására kellett összpontosítani. Érdekes felfedezések születtek. Előkerült a falu első templomának félköríves — lehet, hogy késő román kori, avagy kora gótikus — szentélye. Sajnos, a korábbi átépítések okozta pusztítások miatt a templomhajót nem tudtuk feltárni, de megtaláltuk részben a Huszka által leírt és lerajzolt késő gótikus templomnak a szentélyét. Két-három négyzetméternyi freskótöredék került felszínre, amelynek legnagyobb része az északi fal tartozéka volt, mint a korábbi Szent László-legenda és más témájú freskók maradványai. Ennek egy kisebb része a Huszka által lerajzolt déli fal képsorából származik — mondta el Bordi Zsigmond Loránd.