Történelemportál

Kulich sánta lova – Szvatopluk ocsmány karikatúrája a pozsonyi várban

Štefan Holčík történész alábbi írása a Sme című szlovák napilap kommentár oldalán jelent meg, a cikket a tortenelemportal.hu fordította le.

Szvatopluk morva fejedelem lovasszobrának – amely már több mint egy hónapja áll a pozsonyi vár teréziánus udvarán – megalkotója (Ján Kulich) arra a kérdésre, hogy mi inspirálta a szobor pajzsán látható szimbólum kiválasztása közben, arrogánsan ezt válaszolta: „Nem a kisujjamból szoptam ki.” Nos, tényleg nem. Ő csak „kölcsönvette” vagy „átvette” ezt a motívumot egy régebbi műből.

Szvatopluk szobra a pozsonyi várban (fotó: nol.hu)

Szvatopluk szobra a pozsonyi várban (fotó: nol.hu)

1939-ben a Matica slovenská (Szlovák anyácska) adta ki Frantisek Hrušovský Szlovákia történelme című munkáját. A kiadvány rengeteg képet és illusztrációt tartalmazott, és a kornak megfelelő magas szakmai színvonalon készült. A viszonylag objektív és tárgyilagos szöveg később nagyon népszerűvé vált. A képanyagot a szöveghez Jozef Cincík választotta ki, az akkori politikai elit egyik legjelentősebb ideológusa. Képpel akarta ábrázolni azt a jelenetet, amikor Pribina (Priwina) az első nyitrai templomot alapítja, és azt, amikor Szvatopluk herceg küzdött Dévény alatt.

Cseh szálak

Turócszentmártonban élt egy cseh festőművész, Jaroslav Vodrážka, aki 1923 óta rajzot tanított az ottani gimnáziumban. Híresek voltak a történelem ihlette művei a “csehszlovák nép” életéből. Valószínűleg Cincík kérte őt fel arra, hogy az utasításai szerint rajzolja meg a fent említett két jelenetet, amelyekből a Dévényi csatát 1939-ben alkotta meg. A korszellemnek megfelelően Vodrážka a vitézek fejére fémsisakokat rajzolt, amelyek hasonlítanak Szent Vencel sisakjára. Mit sem számít az, hogy Szent Vencel pár évszázaddal Pribina és Szvatopluk után élt, vagy hogy „Szent Vencel sisakja” sem abból a korból származik, amikor Szent Vencel élt. A sisak annyira tetszett nekik, hogy felkerült az akkori szlovák állam bélyegeire is.

Az illusztráción a mellékalakok öltözékét a romantika sugallta, és a középkorból kölcsönözték őket (valószínűleg színházi kellékek alapján készültek), a földön XIX. századi kellékek láthatóak. A térdelő, istenfélő szlovák a kép előterében, ahol Pribina „az első keresztény templomot” alapítja, egy kör alakú pajzsot tart a néző felé, amely a 30-as évekbeli gárdista egyenruha gombjának felnagyított változata. A Hlinka-gárda jelképével. A fejük felett egy zászló lobog, a közepén Szlovákia állítólagos címere. Viszont a kettőskereszt hármashalommal Magyarország címerében csak a XVII. században jelent meg! Nem is szólva arról, hogy abban az időben, amikor Pribina élt, a heraldika még Nyugat-Európában sem létezett, de nem létezett Cirill és Metód, illetve Szvatopluk idejében sem.

A kettőskeresztet viszont – amelyet bizonyos romantika ihlette történészek szerint Cirill és Metód hozták a mai Szlovákia területére – a IX. században, az ún. Nagymorávia idejében senki sem használta. Erről tanúskodik az a tény is, hogy az ebből a korból származó több millió régészeti leletben egyszer sem fordult elő. Cirillt és Metódot a kettőskereszttel először cseh festők ábrázolták a XIX. században (Mikoláš Aleš, Josef Božetěch Klemens).

Vodrážka az előtérben lévő szlovák harcos kör alakú pajzsát a Hlinka-gárda jelképével „díszítette”. Ugyanaz a pajzs, ugyanazzal a jelképpel látható azon a képen is, amely a Dévény alatti harcot ábrázolja az élen lévő kopjás harcos kezében. A jelenet valószínűleg az alakulóban lévő Hlinka-gárda idealisztikus vitézségét és harciasságát akarta ábrázolni. (Annak ellenére, hogy Vodrážka megrendelésre támogatta az akkori szlovák társadalom ideológiáját, még 1939-ben el kellett hagynia Szlovákiát.)

Attól félt, hogy elfut a ló?

Hrušovský könyve Vodrážka illusztrációival nálunk olyannyira el volt terjedve, hogy érthető, ha a képekből Kulich elvtárs is merített. Nem kellett „eredeti műveket” alkotnia, mint valamikor a szocializmus idején, a Szvatopluk-szobor megrendelői elsősorban az „ősszlovákok királyának” egyfajta idealisztikus, romantikus ábrázolását várták tőle. A szobrász valószínűleg attól félt, hogy a (szomjas) gipszló elfut az alapzatról, vagy szorította őt az ünnepélyes átadás határideje, mert nem hagyta, hogy a segédei befejezzék. A bronzöntvény némely elnagyolt részletei legalábbis erről tanúskodnak.

A szlovák nemzet szégyene, hogy nem volt képes más emlékművet állítani parlamentje elé, mint a „Pozsony üdvözli a szovjet felszabadítókat” címűt, amelynek eredetileg a Duna-hidat kellett díszítenie. Még nagyobb szégyen, hogy egy szakmai elemzések és a műemlékvédelmi hivatalok döntései alapján felújított barokk várudvaron egy negatív történelmi személyiség emlékműve álljon, méghozzá karikatúra formájában. Nemcsak anakronisztikus, hanem megsérti a nemzetközi műemlékápolásról szóló egyezményeket is. Még egyszer leszögezzük, hogy Ján Kulich professzor elvtárs is értse: az ötlet Jozef Cincíktől származik, az eredeti rajzokat Jaroslav Vodrážka alkotta.

5 hozzászólás »

Írja meg véleményét, észrevételét!

Hozzászólás küldéséhez az Ön böngészőjének fogadnia kell az ún. sütiket. A hozzászólásokért a honlap üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azok semmilyen módon nem tükrözik az üzemeltető véleményét, álláspontját.

css.php
FIGYELEM! Elavult, nem támogatott böngésző! Töltsön le egy újat!