Nosztalgiázni lehet, de helyette meg kellene már érteni, hogy az elmúlt rendszer életképtelen volt, mert mindannak, amit adott, nem volt fedezete, hamis és valótlan volt. Még megreformálni sem lehetett, ezért bukott meg. Magában hordozta a bukás lehetőségét mindvégig, és 45 év után elkerülhetetlen volt. A rendszer maga egy olyan ideológián alapult, mely nem volt természetes. Épp azt az emberi sajátosságot, tulajdonságot vette el a társadalomtól, hogy tagjai képesek legyenek önállóak lenni minden értelemben. Azon kívül a gazdasági rendszere elmaradott volt, fejlődésképtelen volt. Vegyük már tudomásul, hogy akkor is volt munkanélküliség, akkor is adóztunk, csak másként neveztek mindent.

Egy felülről irányított, létrehozott, vezérelt és diktatúrával fenntartott társadalom önállótlan lesz, törvényszerű, hogy első adandó alkalommal megbukik.

Ezen kívül igen nagy kárt okozott a társadalom identitásában.

Jellemzője volt az is, csak rejtve maradt, hogy azon politikai elit, mely a rendszerváltás után közülük került ki képtelenek és alkalmatlanok voltak a kapitalizmus kiépítésére, éppen az elmúlt rendszer hibájából következően ragaszkodva a megszokott kiváltságaikhoz. Nem csak adósságot hagyott hátra az álszocializmus, de elmaradott gazdasági rendszert is, ráadásul egy fillér tőke sem állt rendelkezésére az országnak, ami volt aranytartalékunk, azt is eladták.

Ezzel szemben inkább azt kellene sajnálni, hogy anno belecseppentünk a Szovjet szférába, s a két vh. közötti időszakban elkezdődött kapitalista fejlődés megszakadt. Visszaállni a kapitalizmusra ezért sokkal fájóbb, és nagyobb veszteség így. Meg kell fizetni sajnos az árát annak, hogy anno egy alapjaiban olyan téves ideológiának adtunk létjogosultságot, mely arra alkalmatlan volt a gyakorlatban. Más kérdés, hogy az elmúlt 20 évben egyrészt az elmúlt rendszer hibáin gondolkodásban és gyakorlatban váltani nem tudó politikai elit, másrészt egy neoliberális ámokfutó politikai elit még azon lehetőségeket is veszni hagyták, melyek adottak voltak arra, hogy az átmenetet a szocializmusból a kapitalizmusba könnyebben vészeljük át.

A szeme előtt tartott kettős cél, hogy nagyhatalom legyen, és a korábbi elmaradottságot, mely már szétfeszítette a társadalmat, valamennyire enyhítse. Ez vezet a kapitalizmusnak ahhoz a kíméletlen formájához, ami ott van. Jellegét tekintve ez még az európai kapitalizmuson is túltesz. Egyenlőre viszont akkora a fejlődés, hogy a társadalom még ezt a kíméletlen központi döntést is elfogadja-egyenlőre. A kormány igyekszik olyan lépéseket tenni, mellyel óriási népességi létszámát is csökkenteni tudja, mint pl.egykegyerekes családok támogatása, erőszakos sterilizálás, vagy éppen újabb afrikai terjeszkedése során az oda telepített kínai embercsoportok. Kína politikai vezetése bizony diktatúra, megmaradt olyannak, amilyen volt azelőtt, mielőtt nyitott a kapitalista gazdaság felé.

Azt gondolom, hogy az a baloldali mozgalom, s mely Marx elméletében megszületett-mely forradalamkat hozott létre- olyan elvárásokat és igényeket fogalamzott meg, melyek jogosak voltak és jogosak ma is a társadalmak szempontjából. Ilyenk, mint társadalmi igazságosság, egyenlő jogok a javak elosztásában….és még sok minden tartozik ide. Mindezek a kaptializmus visszásságai miatt születtek meg, és más kérdés, hogy ezt feledve hatalomrajutás érdekében kivitelezték, melyben azután mindez nem valósulhatott meg, mert nagy kérdés bizony, hogy megvalósítható egyáltalán. A kapitalizmus minden hátrányával együtt egy alulról felépült, önmagáán belül, külső erőszak nélkül jött létre, ezzel szemben a szocializmus egy elméleti alapokkal rendelkező, de erőszakkal létrehozott renszer volt, mely így nem volt természetes. Nem véeltlen, hogy csak erőszakkal lehetett fenntartani, és nem véletlen az sem, hogy megbukott. Kínában ma is kétarcú forma létezik, egy kapitalizmusra áttért gazdaság egy diktatórikus kommunista/szocialista politikai vezetéssel. Amint ez a politika váltana, és demokráciába menne át, Kína maga is szétesne. A kínai társadalom egyáltalán nem rajong a diktatúráért, viszont úgy van vele, hogy inkább az, minthogy szétessen maga Kína a jelenlegi politikai formájában, határaival és kis önállós részekre tagolódjon. Ami a lényeg: hooszú távon vagy nem működik az, ami erőszakkal jön létre, vagy csak további erőszakkal tartható fenn. A szocializmus erőszakkal jött létre, és erőszakkal maradt fenn. A másik problémája a gazdasági szemlélete volt, melyet szintén alávetettek a politikának, a hidegháborús hatalmi versengésnek, ezenközben fejlődésképtelenné vált, és miközben a kapitalizmus ellenpólusként kellett volna működjön, a kapitalista kölcsönökre szorult. Végülis gazdasági rendszere omlott össze, de ez elég volt ahhoz, hogy a rendszer tagállamainak zöme kilépjen a szocialista diktatúrából. Nem mindenütt volt vidám barakk, nem véletlenül csak nálunk. Így nem mindenütt emlékeznek nosztalgiával vissza az 1945-1989-es évekre és hatalomra.

Más dolog az, hogy belecseppenve a kapitalista világba, bizony komoly, súlyos következményei lettek, ennek egyik oka éppenabban van, hogy a szocialista rendszer hamis és fals volt, nem csak politikailag, gazdaságilag és társadalmilag, de ideológiailag is, emrt hamis képet alakított ki az emberek fejében önmagáról, de valahol akapitalizmusról is. A rendszerváltáskor így mindenki csodákat várt, még jobb életet a kapitalizmus keretein belül, és csalódott, amikor nem ezt tapasztalta.

Igen, igaz. Elég volt a kisérletezésből. De nem is erről van itt szó, hanem a megítélésből, mert ez az, ami nagyon nem mindegy. Egyszer a büdös életbe helyükre kell tenni a fogalmakat, mely fogalmak nem akármik, hiszen életek, sorsok múlhatnak azon, hogy értelmezzük. Ilyen fogalom az árulás fogalma. Nagyon nem mindegy, hogy valakit felakasztanak ártatlanul, és nagyon nem mindegy, hogy bűnösöket felmentünk. Leginkább nem mindegy akkor, ha ezen személyek országvezetők, és egy egész társadalom helyzetéért kellene felelősek legyenek. Ha nem mondjuk ki, hogy a szocializmus hamis volt, hogy diktatúra volt, hogy itt Magyarországon egyedülállóan nemzetellenes volt, hogy amit szépnek és jónak éltek meg Kádár alatt az emberek, az látszat volt, s mögötte súlyos gazdasági problémák húzódtak meg, s az egész 45 év cuculizmusáért igen nagy árat fizettünk, nem csak anyagilag, hanem identitás tekintetében is, akkor ez a nép a jövőben sem fogja megtalálni boldogulását, mert mindig tévesen fog dönteni. Ennek az agyonhallgatásnak, szépítésnek a következménye az elmúlt 20 év története is, mely rányomja bélyegét a társadalmunkra.

Kedves Wica!

Az egy dolog, hogy kommunizmus soha sehol nem létezett-szerencsére-de hát akkor erre ne hivatkozzunk. Az viszont csak nem kétséges Ön előtt, hogy szocializmus sem? Mert amit annak neveztek, az minden volt, csak az nem. Egyfajta álszocializmus volt, melyben voltak ugyan szocialista értékek….de, hogy ebben nem volt semmi olyan meghirdetve, hogy a nép és a vezetés között egyenlőség létezik, az olyan biztos, mint az, hogy Lenin egy kegyetlen, lelkileg-és szellemileg, erkölcsileg abberált ember volt.

A legnagyobb gond az, hogy akik már a Kádár-érában nőttek fel, képtelenek értelmezni azt a rendszert, amit szocializmusnak hívtak. Így azután nem csoda, ha Kádár-rezsim “fényűző” életmódja meglepi Önöket.