Krumplileves helyett luxus: lelepleződik a “puritán” Kádár mítosza
A Kádár-legendárium máig makacsul élő mítoszai közé tartozik, hogy a kommunista diktátor – sok esetben szembeállítva a jelenlegi korruptnak tartott politikai elittel – “legalább puritán ember volt”. Egy nemrégiben megjelent, a pártállami vezetők mindennapjait feldolgozó könyv azonban egyértelműen cáfolja ezt a hiedelmet.
Kádár Jánosról, a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) egykori első titkáráról elterjedt, hogy puritán ember volt, ám ez nem felelt meg a valóságnak – derül ki Majtényi György: K-vonal. Uralmi elit és luxus a szocializmusban című kötetéből.
Az 56-os forradalmat szovjet tankok segítségével leverő, a forradalmárok kivégzését irányító kommunista pártvezér – aki az országot 32 évig vezette – éppúgy villalakásban lakott, vadászni járt és Mercédesszel közlekedett, mint párttársasai. Kádár ugyanolyan jólétben élt, mint a többi vezető, ha egy kicsit visszafogottabban is. Nem szerette a nagy társas ivászatokat, evészeteket, próbálta ugyanis első emberként megtartani a kellő távolságot a többiektől, de minden létező kedvezménnyel élt.
Az Ezüst Nyíl
Kádár nem szeretett repülni, így külföldi útjaira – ha csak tehette – saját különvonatát utazott. Az Ezüst Nyílként ismert kormányzati motorvonatot a Rába és Ganz gyárak közösen készítették, és 1968-ban helyezték először forgalomba. Az egész kasztni extra erősítéseket kapott, még az ablaküvegek is vastagabbak a szokásosnál. A szerelvényben több hálókabin, zuhanyzó, tárgyaló, ebédlő, konyha, rádiós szoba is található.
az Ezüst Nyíl tárgyalója
A hangszigetelés a korabeli technikai szintnek megfelelően a lehető legjobb volt. Menet közben nem lehetett hallani a dízelmotor és vonat alapzaját, sőt az akkoriban az állami épületekben is ritkaságszámba menő légkondicionáló berendezés zúgását sem. Az Ezüst Nyílon zárt telefonhálózat, rádióadó/vevő, vonathangosítás, valamit több rádió és televíziókészülék is biztosította az első számú vezető zavaratalan kommunikációját a világgal.
Kádárnak bejött a luxus
Meghatározó élménye volt a Kádár házaspárnak, amikor Josip Broz Tito (1892-1980) meghívására Brioni szigetén nyaralhattak. A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke ugyanis híres volt arról, hogy élvezte az életet. A Jugoszláviát 1945-80 között irányító Tito maga vezette a motorcsónakot, amikor kirándulni indultak, Kádárnak mindez imponált, ő is szerette a szépet és a jót.
Pártállami pr: medence helyett tyúkok
Az 1912-ben Csermanek Jánosként született pártfőtitkár már akkor megkapta a Rózsadombon a Cserje utcai villáját, amikor az 1948-1950 között belügyminiszter volt. Egyik első dolga volt, hogy a kertjébe medencét építtessen. Ám már nem volt alkalma használni – pedig köztudottan szeretett úszni –, mert 1951 áprilisában letartóztatták, 1952-ben pedig koncepciós perben életfogytiglanra ítélték. Amikor később visszakapta a villát (amelyben aztán haláláig élt), a medencét látványosan betemettette, és Bábolnáról tyúkokat hozatott a kertbe, minden vendégének azokat mutogatta. A tyúkól jobban illett az új puritán imázshoz, mint a medence.
Ebül szerzett jószág
A kádári elit tagjai előszeretettel költöztek a korábbi középosztály lakásaiba. Nekik ugyanis, ha külföldre akartak távozni, ingatlanukat, minden vagyontárgyukat, bútoraikat, pénzüket, át kellett adniuk az útlevél, a szabadság és az élet fejében az államvédelem illetékeseinek. A lakáskiutalás a személyes kapcsolatokon múlott, főként azon, ki milyen kapcsolatot ápolt Kádár Jánossal, vagyis mennyire került közel a hatalomhoz. A hatvanas évektől a pártelit tagjai fokozatosan felismerték, hogy családjuk biztonságát csak a magántulajdonnal szavatolhatják, és a jogszabályokat is ennek szellemében alakították. Így a hatvanas-hetvenes években egyre többen magántulajdonú villalakást birtokoltak, illetve műkincseket, fegyvereket, trófeákat gyűjtöttek. A korszak végén és a rendszerváltás után azok a pártkáderek, akik addig csak bérlők voltak, olcsón megvásárolhatták e lakásokat. (Gyurcsány Ferenc és családja is egy hasonló módon szerzett villában él.)
A nyolcvanas években az MSZMP vezetőinek életformájáról, így a vadászataikról a Magyar Nemzet és a Beszélő is beszámolt. Emiatt a politikai bizottság 1989 márciusában felszólította az Egyetértés vadásztársaságot – amelyben a pártelit tagjai tömörültek –, hogy oszlassa fel önmagát. Ez papíron ugyan megtörtént – mint a kötetben olvashatjuk –, ám a főelvtársak ezt követően is tovább vadásztak, sőt új vadászok is megjelentek az erdőkben.
Félreértések elkerülése érdekében: Ez a komment nem ezen cikk ellen szólt, hanem az említett médiumok interpretációi ellen.
"úgy gondolom, hogy a szocilalista elit életvitele sem volt pazarabb és álszentebb, mint bármely elitté (nah jó - Platón államának kívételével)"
Eza kijelentesed pedig a legocskabb demagogia tehat nem is vesztegetek ra szot.
Egyet kell értsek Forakoval. Annyiban mindenképp, hogy minden "fényűzés" ellenére a Kádár-éra sokkal visszafogottabb volt mindenben, mint azóta, vagy előtte a hatalmi elit.
Az meg egy politikai rendszer kapcsán meg - sajnos - természetes, hogy több esetben vízet prédikál, de bort iszik. Ez minden rendszerre jellemző.
Abban érdekes adalék ez a könyv és cikk, hogy megismerjük a kádári elit hétköznapjait meghatározó életkörülményeket.
Sajnos ugyan az a téves szemléletmód tükröződik a Kádár-rezsim megítélésében, emly szemléletmód folyamatosan megvan a szakmában és a társadalomban is, s melyre hajlamosak vagyunk. Ki-ki politikai állásfoglalása szempontjából ítéli meg a történteket,vagy a társadalom részéről annak emgfelelően, hogy hogyan élte meg azt a korszakot. Így mindenképp egyfajta szűk határok közé zárja a véleményét. Így fordulhat elő az, hogy egyik emberke azt mondja fényűző volt a Kádár-rezsim, a másik azt mondja nem. Ön helyesen fogalmazta meg azt, hogy az uralkodó elit, a felső osztály minden időben prioritásokkal bírt, ahhoz ragaszkodott, az általánostól és átlagtól elütő mérték és minőség, mennyiség jellemzője volt. A Kádár-éra sokkal visszafogottabb volt, mint pl. a Rákosi-éra. Természetes viszont, hogy bizonyos fokú fényűzéssel a Kádár-rezsim is élt, már csak reprezentációs szükségletből is, de természetesen nem csak azért. Viszont az is tény, hogy a korábbi rendszer,vagy az utána következő rendszer-a jelenlegi- azonos rétege sokkal szélesebb és nagyobb számú volt.A Kádár-rezsimben volt egy szűk mag, 50-60 fő, amely a luxusélet magas fokát élte meg, de ebbe a magba bekerülni szinte lehetetlen volt, nem is nagyon bővült. Rajtuk kívül volt egy szélesebb, de közel sem olyan luxusszinten élő felsővezetés és sleppje, ami pár száz családra tehető. Ezen teljes felsőréteg valóban luxuséletet engedett meg magának, de ez a luxus viszonylagos is volt egyben. A nyugati szinthez képest is csak bizonyos körülményekre vonatkozott, és abban élt az itt található, a volt arisztokráciától elkobzott javak és szokások lehetőségével. Így a nagypolgári villák, berendezések, étkezési szokások, cselédek alkalmazása, luxusautók, kaviár és libamáj....de ez volt a felős szűk réteg. Színvonala még így sem érte el a nyugati szintű fényűzést. Hazai viszonylatban viszont kiugró szintű, minőségű volt. Viszont semmi olyan fényűzés nem található meg a Kádár-rezsimben, ami ma nem lenne meg sokkal magasabb szinten, minőségben, mennyiségben és sokkal szélesebb rétegben, sőt a 60-70-es években a Kádár-érában tudatos visszaszorítás is volt ebben. Olyat biztos nem lehetett tapasztalni, hogy az Országházban a folyosón olyan partit tartottak, ahol kaviártól, libamájtól, pezsgőtől....roskadozó asztalok mellett dőzsölt a Bajnai-kormány és a baloldal. Vadászat? Most is van, egyfajta kiváltság, mint pl. a luxusjacht, a külföldi utaktól csöpög az egész politikai elit, a luxusautók és nyaralók, lakások, egy egész sor kedvezmény, juttatás, kiegészítés......és hányan is lehetnek most?
annyit fuznek hozza hogy ok a burzsoazia elleni harcot emlegettek eloszeretettel.
A kiáltvány szerint a társadalom proletariátusra és burzsoáziára oszlik, a két nagy osztály között pedig feloldhatatlan az ellentét, és ez az osztálynélküli társadalomhoz elvezető forradalom kirobbantója lesz.
hu.wikipedia.org
Több embert végetek ki ennek a retkes szemétnek az uralma alatt mint Haynau rémuralmának idején. Na, hát ebben a megközelítésben majdnem irreleváns, hogy medencéje volt, vagy tyukjai voltak.
A nemzet átkozottja, és a halottaiban is elérte az százszor átkozottak sorsa. Istennek van szeme, ami lát.
Kedves Wica!
Az egy dolog, hogy kommunizmus soha sehol nem létezett-szerencsére-de hát akkor erre ne hivatkozzunk. Az viszont csak nem kétséges Ön előtt, hogy szocializmus sem? Mert amit annak neveztek, az minden volt, csak az nem. Egyfajta álszocializmus volt, melyben voltak ugyan szocialista értékek....de, hogy ebben nem volt semmi olyan meghirdetve, hogy a nép és a vezetés között egyenlőség létezik, az olyan biztos, mint az, hogy Lenin egy kegyetlen, lelkileg-és szellemileg, erkölcsileg abberált ember volt.
A legnagyobb gond az, hogy akik már a Kádár-érában nőttek fel, képtelenek értelmezni azt a rendszert, amit szocializmusnak hívtak. Így azután nem csoda, ha Kádár-rezsim "fényűző" életmódja meglepi Önöket.
Igen, igaz. Elég volt a kisérletezésből. De nem is erről van itt szó, hanem a megítélésből, mert ez az, ami nagyon nem mindegy. Egyszer a büdös életbe helyükre kell tenni a fogalmakat, mely fogalmak nem akármik, hiszen életek, sorsok múlhatnak azon, hogy értelmezzük. Ilyen fogalom az árulás fogalma. Nagyon nem mindegy, hogy valakit felakasztanak ártatlanul, és nagyon nem mindegy, hogy bűnösöket felmentünk. Leginkább nem mindegy akkor, ha ezen személyek országvezetők, és egy egész társadalom helyzetéért kellene felelősek legyenek. Ha nem mondjuk ki, hogy a szocializmus hamis volt, hogy diktatúra volt, hogy itt Magyarországon egyedülállóan nemzetellenes volt, hogy amit szépnek és jónak éltek meg Kádár alatt az emberek, az látszat volt, s mögötte súlyos gazdasági problémák húzódtak meg, s az egész 45 év cuculizmusáért igen nagy árat fizettünk, nem csak anyagilag, hanem identitás tekintetében is, akkor ez a nép a jövőben sem fogja megtalálni boldogulását, mert mindig tévesen fog dönteni. Ennek az agyonhallgatásnak, szépítésnek a következménye az elmúlt 20 év története is, mely rányomja bélyegét a társadalmunkra.
Azt gondolom, hogy az a baloldali mozgalom, s mely Marx elméletében megszületett-mely forradalamkat hozott létre- olyan elvárásokat és igényeket fogalamzott meg, melyek jogosak voltak és jogosak ma is a társadalmak szempontjából. Ilyenk, mint társadalmi igazságosság, egyenlő jogok a javak elosztásában....és még sok minden tartozik ide. Mindezek a kaptializmus visszásságai miatt születtek meg, és más kérdés, hogy ezt feledve hatalomrajutás érdekében kivitelezték, melyben azután mindez nem valósulhatott meg, mert nagy kérdés bizony, hogy megvalósítható egyáltalán. A kapitalizmus minden hátrányával együtt egy alulról felépült, önmagáán belül, külső erőszak nélkül jött létre, ezzel szemben a szocializmus egy elméleti alapokkal rendelkező, de erőszakkal létrehozott renszer volt, mely így nem volt természetes. Nem véeltlen, hogy csak erőszakkal lehetett fenntartani, és nem véletlen az sem, hogy megbukott. Kínában ma is kétarcú forma létezik, egy kapitalizmusra áttért gazdaság egy diktatórikus kommunista/szocialista politikai vezetéssel. Amint ez a politika váltana, és demokráciába menne át, Kína maga is szétesne. A kínai társadalom egyáltalán nem rajong a diktatúráért, viszont úgy van vele, hogy inkább az, minthogy szétessen maga Kína a jelenlegi politikai formájában, határaival és kis önállós részekre tagolódjon. Ami a lényeg: hooszú távon vagy nem működik az, ami erőszakkal jön létre, vagy csak további erőszakkal tartható fenn. A szocializmus erőszakkal jött létre, és erőszakkal maradt fenn. A másik problémája a gazdasági szemlélete volt, melyet szintén alávetettek a politikának, a hidegháborús hatalmi versengésnek, ezenközben fejlődésképtelenné vált, és miközben a kapitalizmus ellenpólusként kellett volna működjön, a kapitalista kölcsönökre szorult. Végülis gazdasági rendszere omlott össze, de ez elég volt ahhoz, hogy a rendszer tagállamainak zöme kilépjen a szocialista diktatúrából. Nem mindenütt volt vidám barakk, nem véletlenül csak nálunk. Így nem mindenütt emlékeznek nosztalgiával vissza az 1945-1989-es évekre és hatalomra.
Más dolog az, hogy belecseppenve a kapitalista világba, bizony komoly, súlyos következményei lettek, ennek egyik oka éppenabban van, hogy a szocialista rendszer hamis és fals volt, nem csak politikailag, gazdaságilag és társadalmilag, de ideológiailag is, emrt hamis képet alakított ki az emberek fejében önmagáról, de valahol akapitalizmusról is. A rendszerváltáskor így mindenki csodákat várt, még jobb életet a kapitalizmus keretein belül, és csalódott, amikor nem ezt tapasztalta.
A szeme előtt tartott kettős cél, hogy nagyhatalom legyen, és a korábbi elmaradottságot, mely már szétfeszítette a társadalmat, valamennyire enyhítse. Ez vezet a kapitalizmusnak ahhoz a kíméletlen formájához, ami ott van. Jellegét tekintve ez még az európai kapitalizmuson is túltesz. Egyenlőre viszont akkora a fejlődés, hogy a társadalom még ezt a kíméletlen központi döntést is elfogadja-egyenlőre. A kormány igyekszik olyan lépéseket tenni, mellyel óriási népességi létszámát is csökkenteni tudja, mint pl.egykegyerekes családok támogatása, erőszakos sterilizálás, vagy éppen újabb afrikai terjeszkedése során az oda telepített kínai embercsoportok. Kína politikai vezetése bizony diktatúra, megmaradt olyannak, amilyen volt azelőtt, mielőtt nyitott a kapitalista gazdaság felé.
EZEK A TETVEK MÁR SEMMIT NEM HAGYTAK MEG A GYEREKEINKNEK.
AZ ÁLLAM ADÓSSÁGOKRÓL NE IS BESZÉLJÜNK,AKKOR HA AKARTÁL TUDTÁL DOLGOZNI,MOST ÉRETTSÉGIVEL KÉT SZAKMÁVAL KÖNYÖRÖGNI KELL EGY HÚS FELDOLGOZÓBAN SEGÉD MUNKÁÉRT.
ÉN ÉLTEM OTT IS ITT IS.
EGYIK KUTYA MÁSIK EB.
Nosztalgiázni lehet, de helyette meg kellene már érteni, hogy az elmúlt rendszer életképtelen volt, mert mindannak, amit adott, nem volt fedezete, hamis és valótlan volt. Még megreformálni sem lehetett, ezért bukott meg. Magában hordozta a bukás lehetőségét mindvégig, és 45 év után elkerülhetetlen volt. A rendszer maga egy olyan ideológián alapult, mely nem volt természetes. Épp azt az emberi sajátosságot, tulajdonságot vette el a társadalomtól, hogy tagjai képesek legyenek önállóak lenni minden értelemben. Azon kívül a gazdasági rendszere elmaradott volt, fejlődésképtelen volt. Vegyük már tudomásul, hogy akkor is volt munkanélküliség, akkor is adóztunk, csak másként neveztek mindent.
Egy felülről irányított, létrehozott, vezérelt és diktatúrával fenntartott társadalom önállótlan lesz, törvényszerű, hogy első adandó alkalommal megbukik.
Ezen kívül igen nagy kárt okozott a társadalom identitásában.
Jellemzője volt az is, csak rejtve maradt, hogy azon politikai elit, mely a rendszerváltás után közülük került ki képtelenek és alkalmatlanok voltak a kapitalizmus kiépítésére, éppen az elmúlt rendszer hibájából következően ragaszkodva a megszokott kiváltságaikhoz. Nem csak adósságot hagyott hátra az álszocializmus, de elmaradott gazdasági rendszert is, ráadásul egy fillér tőke sem állt rendelkezésére az országnak, ami volt aranytartalékunk, azt is eladták.
Ezzel szemben inkább azt kellene sajnálni, hogy anno belecseppentünk a Szovjet szférába, s a két vh. közötti időszakban elkezdődött kapitalista fejlődés megszakadt. Visszaállni a kapitalizmusra ezért sokkal fájóbb, és nagyobb veszteség így. Meg kell fizetni sajnos az árát annak, hogy anno egy alapjaiban olyan téves ideológiának adtunk létjogosultságot, mely arra alkalmatlan volt a gyakorlatban. Más kérdés, hogy az elmúlt 20 évben egyrészt az elmúlt rendszer hibáin gondolkodásban és gyakorlatban váltani nem tudó politikai elit, másrészt egy neoliberális ámokfutó politikai elit még azon lehetőségeket is veszni hagyták, melyek adottak voltak arra, hogy az átmenetet a szocializmusból a kapitalizmusba könnyebben vészeljük át.
Írja meg véleményét, észrevételét!
Nagy Magyarország szerkesztőség és bolt
Vármegye u. 15.
nyitvatartás: H-CS 14-18
+36-20-346-8781
Hirdetés
Nagy Magyarország hírek
Nagy Magyarország cikkek
Partnereink
Rovatok
Akták
legutóbbi kommentek
Legvitatottabb cikkek
Archívum