Mi vezeti Ablonczy Balázs és Bárdi Nándor tollát?
Alapvetően világnézeti szempontok határozzák meg a mai napig a Trianonhoz való viszonyt: a marxista történészek negligálják, a balliberális kötődésűek pedig inkább bagatellizálni próbálják nemzeti tragédiánkat, mintegy “meghaladott kérdésnek” beállítva azt. Mindezt Gulyás László, a Szegedi Tudományegyetem oktatója jelentette ki egy szegedi konferencián. Rámutatott arra, hogy a konzervatív “térfélen” is előfordulnak komoly szakmai hiányosságok. A “szélsőjobboldali” történészek sok esetben hangerővel pótolják az alapos kutató és elemző munkát, míg az előadó által “őrültekként” aposztrofált önjelölt “leleplezők” rendszerint a legképtelenebb összeesküvés-elméletek gyártásában jeleskednek. Komoly nézetkülönbség mutatkozik az összeomlás okainak keresésében is.
Az egyik oldal — amelynek tipikus képviselőjeként Gulyás Glatz Ferencet hozta fel — a századfordulós Magyarország türelmetlen nemzetiségpolitikáját tartja a tragédia fő okának, míg mások — élükön Raffay Ernővel — úgy vélik, a dualizmus korának kisebbségekre vonatkozó magyar szabályai európai szinten is a legliberálisabbak közé tartoztak. Nincs konszenzus a trianoni trauma megközelítésének módjáról sem. Egyesek — például Ablonczy Balázs és Bárdi Nándor — tollát a “politikai korrektség” jegyében elsősorban az vezeti, hogy véletlenül se “gázoljanak bele” a szomszédos népek érzékenységébe. Ez az igyekezet ugyan alapvetően dicséretes, ám a történettudományt sajnos nagyon nehéz úgy űzni, hogy közben akaratlanul is, az igazság kimondásával nem sértünk meg valakit — szögezte le Gulyás László. A történész szólt a “posztmodern történetírásról” (főként annak két képviselőjéről, Romsics Gergelyről és Gyáni Gáborról). “Én alapvetően nem tartom magam rossz történésznek, de az az igazság, hogy a töméntelen idegen szó és magyartalan szerkesztésű mondat között egyszerűen nem értem, mit akarnak mondani ezek az urak” — vallotta be az előadó.
A konferenciát Magyar Anna, a Csongrád Megyei Közgyűlés elnöke nyitotta meg, aki hangsúlyozta: a legfontosabb, hogy az ifjúságnak át tudjuk adni legnagyobb nemzeti tragédiánk emlékét.
Miklós Péter történész az Újragondolt negyedszászad című könyvet mutatta be. A tanulmánykötet a 2008 júniusában tartott Társadalom és politika a Horthy-korszakban című konferencia előadásait tartalmazza. A szerzők nem titkolt célja, hogy a két világháború közötti Magyarország egyoldalú marxista gyökerű értékelését — az angolszász történettudományban divatos kifejezéssel élve — újragondolják, jobban igazodva a valós történelmi tényekhez és folyamatokhoz. A kötetben nemcsak szigorúan vett eseménytörténeti, de izgalmas, új megközelítésekben gazdag társadalom- és gazdaságtörténeti tanulmányok is helyet kaptak.
A könyvbemutató után Szakály Sándor professzor beszélt Horthy Miklós és Trianon kapcsolatáról. A neves hadtörténész rámutatott: Horthy ellentengernagyot a Monarchia összeomlása, a forradalmak és a történelmi Magyarország feldarabolása jelentette trauma terelte politikai pályára. 1919 augusztusában egy közéleti kérdésekben ugyan feltehetően jártas (hiszen Ferenc József szárnysegédjeként gyakran mozgott a legmagasabb udvari körökben is), ám aktívan soha nem politizáló katona lépett a történelem színpadára. Szakály Sándor aláhúzta: a Kormányzó egész két világháború közötti pályafutását alapjaiban határozta meg a békediktátum, illetve az annak revíziójára való törekvés. Ennek fényében érdemes vizsgálnunk Magyarország harmincas években követett külpolitikáját is, semmiképpen sem megfeledkezve arról, hogy az igazságtalan határok közé szorított országban gyakorlatilag semmilyen politikai vagy társadalmi erő nem számíthatott komoly támogatottságra, amely nem tűzte ki célul Trianon felülvizsgálatát. A szociáldemokraták és a baloldal etnikai revíziót, a jobboldal az integritás teljes visszaállítását követelte, ám abban a legkülönbözőbb irányzatok között is konszenzus volt, hogy a békeszerződést módosítását el kell érni — mutatott rá a professzor.
A konferenciát a Virtuális Intézet Közép-Európa Kutatására (VIKEK), a Közép-Európai Közlemények folyóirat (KEK), az SZTE BTK Új- és Legújabb Kori Magyar Történelem Tanszéke, a SZAB Filozófia és Történeti Szakbizottsága és a Móra Ferenc Múzeum Történeti Osztálya szervezte Trianon és a magyar tudomány címmel.
Szerintem a terv az egész régió fejlődésének megállítása volt, amihez a diktátum pompás körülményeket teremtett.
Az hogy szomszédaink kaptak egy-egy darabot az országból, csak parasztvakítás volt számukra... Nekik sem lett megengedve a fejlődés.
A Kárpát medence régiója csak egy erős, fejlődőképes központtal tud kitörni a hársóudvar szerepből amit ráosztott az Antant.
Továbbiakat itt :
pozitivvisszacsatolas.blogspot.com
Üdvözlettel
A labda az ő térfelükön pattog. Ők is hasonlóképpen látják a helyzetet, csak a választ nem a régió integrálásában, hanem Magyarország meggyengítésében és a magyar kisebbségek asszimilálásában/elűzésében látják, mert ezzel a magyarság meggyengülne és az ő súlyuk növekedne a régiónkban.
bocs
F
Trianon nekünk fáj a legjobban.
Ezért kell nekünk kézbe venni a dolgokat.
A szomszédok kaptak "fájdalomcsillapítót" ezért kábán nem látják hogy az egész "béke"-rendszer őket is gyengíti.
Lehet hogy a régió népeinek összefogása kemény dió, de nem lehetelen.
Végülis egy csónakban evezünk. És ezt ők is tudják !
És... nem biztos, hogy ping-pong meccsként kellene ezt a helyzetet értékelni, és ide-oda ütögetni a labdát.
Ez csapatmunka kell hogy legyen.
Például a szovákok is elgondolkoznak néha azon hogy mi a jobb?
Egy SMS mért történelemmel maximum a multik adóparadicsomaként vegetálni, vagy egy dinamikusan fejlődő történelmi régió tagjaiként élvezni a nagyarányú függetlenséget?
Lehet hogy nehéz, de szerintem inkább a nézőponton kellene állítani, és megtalálni azokat a területeket amelyeken valós munkát lehet elkezdeni.
Ezek közül az egyik a a globalizmus negatív hatásainak kiküszöbölése... és ebben sok partnerünk lehet.
ellentétben magával én teljesen tisztában vagyok azzal, hogy mit gondolnak a szlovákok rólunk, a világról, meg a multikról - mivelhogy Szlovákiában élek.
Számukra jobb a "multik adóparadicsomaként vegetálni" mint egy "fejlődő történelmi régió tagjaiként élvezni a nagyarányú függetlenséget". Ez tény és való, a tények pedig makacs dolgok. Majd ha változik a véleményük, akkor értesítem, viszont ez belátható időn belül BIZTOS nem fog megtörténni.
Az hogy a szlovákok mit gondolnak rólunk és a világról, az attól függ hogy milyen információkat kapnak rólunk és a világról, és attól is hogy hogyan viszonyulnak azokhoz akiktől az információkat kapják.
A stratégia azért (minimum) középtávú, mert jól elő kell készíteni.
A mostani helyzet nyilvánvalóan nem alkalmas a kényes dolgok feszegetésére, először a saját házunk táját kell rendberakni.
Amint legalább a 8-10 évvel ezelőtti pozíciónkat visszaszerezzük, azaz "csoportelsőként" a régióban egyfajta vezető szerepre szert teszünk, egész másképp fognak a szomszédok is vélekedni.
Persze sokat segítene a tótozás visszafogása, meg inkább annak taglalása hogy kinek mennyivel lenne jobb egy nagyobb országban élni...
Továbbá rámutatni, hogy a 90 év túlnyomó részében az elcsatolt területeken jelentősen csökkent az életszínvonala minden nemzetiségnek, nem utolsó sorban az elcsatolás miatt.
Tehát nem volna szabad hagyni, hogy a szlovák (román, szerb...) közvéleményt CSAK az ottani nacionalisták alakítsák.
Versenyre kell velük kelni és vonzóbb alternatívát kínálni.
Ennek a feltételeit viszont az itthoni fejekben kell elkezdeni.
Azt mindenki tudja és érzékeli, hogy nem jó, ha a magyar gazdaság rosszabbul teljesít mint a szlovák, román, az sem jó ha csak a saját nacionalistáiktól kapják az infót meg a történelemismereteket. Maga viszont nyílt ajtókat dönget. A kérdés már nem az hogy mit kell csinálni, hanem hogy hogyan. Az ön által felvázolt stratégia megvalósításához pénz és használható emberanyag kell, amíg nincs, addig akármit irogathat vagy irogathatunk különböző weblapokon.
Ablonczy Ön több mint szánalmas
"[A Trianoni Szemle és a Nagy Magyarország] olyan irányba indultak el, amelynek politikai hangsúlyai nyilvánvalóak és jobbára olyan elvárásoknak igyekeznek megfelelni, amelyeket teljesen sohasem tudnak majd kielégíteni."
Kár, hogy ezt nem fejtette ki bővebben, ez olyan összeesküvés szagú, izgis dolognak tűnik. Ja és szeretném én is megtudni, ki irányít a háttérből. Valószínűleg álmunkban csinálhatnak velünk valamit, mert én nem is érzékelem ezt a megfelelési kényszert. A Rubiconnál hogy megy ez?
Majd ha egyszer a névtelen cikkíró és hozzászólók képesek lesznek megközelíteni Ablonczy szakmai színvonalát, és majd ha feleannyit is tesznek a határontúli magyarokért, mint SZDSZ-es Bárdi Nándor, akkor pofázzanak arról, hogy ki mit tett le a nemzet asztalára.
SZÉGYELJÉK magukat. Nem így teremtődik meg egy konzervatív szellemi fölény.
SB
Itt sokkal inkább arról szól a dolog, hogy 65 évig olyan emberek irányítják a kultúrát mint Ormos Mária vagy Glatz Ferenc, akik arról döntenek ki milyen posztot kap, milyen pályázatot nyer, hol publikálhat és milyen feltételek mellett kaphat támogatást. Amíg az ilyen "sehonnai bitang emberek" nem hullanak ki a rendszerből, addig csak nehezen érvényesülhet a konzervatív szellemi fölény.
Csak akkor nőhetnek újra virágok a magyar kultúra kertjében, ha kigyomlaltuk a gazt - ez pedig sajnos nem megy máról holnapra.
Konzervatív szellemi fölény egyrészt régóta van (mint azt Vhailor igen helyesen megjegyezte).
Másrészt e fölényt azzal lehet a leghatékonyabban aláásni, ha a konzervatívnak induló fiatal értelmiségiek beállnak a marxista-liberális szellemi akol melegébe bégetni, és attól érzik magukat "valakiknek", hogy az elmúlt 65 évet meghatározó kulturális keresztapák pecsétgyűrűjére lehelhetnek egy hódoló csókot. Tessék tudomásul venni, hogy kultúrharc van, és aki a lövészárkok között haverkodik, az nem "objektív szakember", hanem áruló.
Tényleg elnézést, hogy alkalmatlankodásommal zavarom meg a jó hangulatú gyűlöletfélórát, és a sok bátor névtelen mellett, akik parádés - és kimondottan konzervatív - stílusérzékkel keltetőznek meg pofátlanoznak, mindössze néhány érdekes adalékot szeretnék a megjelentek szívébe helyezni. Felvetéseikre a továbbiakban szívesen válaszolok, amennyiben megtisztelnek egy saját nevükön írt emaillel és nem nicknevek mögül köpködnek: úgy mindenki marha bátor.
1. Viszont szabog-vel, akiben marxista munkásságom páratlanul éles szemű leleplezőjét sejdítem, nagy szívfájdalommal közlöm, hogy általa idézett gondolatmenetemben nem politikai elvárásokra gondoltam, hanem az olvasókéra. (Erre egyébként a - gondolom véletlenül - kihagyott szövegrész utalt is.) Bizony eljöhet az idő, amikor a Főméltóságú Úr feltétlen tisztelete kevéssé lesz "izgis" - hogy ezt a szép pesti nyájasbutikos kifejezést használjam, amelyet szabog is - az olvasók egy része számára, és szabog is a nemzeti zselégerincűek dinamikusan növekvő táborában találja magát.
De ne legyen igazam.
2. A ballib keltetővel különösebben nem érzem magam találva: doktori tanulmányaimat az ELTE BTK Kósa László vezette Művelődéstörténeti Doktori Programjában végeztem, sokat tanultam Tőkéczki Lászlótól, aki jelenleg a főnököm is. Ha ez a két név nem mond semmit a jelenlévőknek, azt csak fájlalni tudom. Romsics Ignác volt a témavezetőm, de meg kell mondanom, hogy politikai nézetkülönbségeink dacára összehasonlíthatatlanul korrektebb emberi és tanári hozzáállást tapasztaltam részéről, mint itt némely nethuszártól. Büszkén vallom őt mesteremnek, ahogy Kósa Lászlót is, aki már az Eötvös Collegiumban is tanárom volt.
3. Ugyanakkor szabog-nek igaza van: pályánkon van megfelelési kényszer, ha nem is sok. Én magam utoljára akkor éreztem ezt, amikor 2006-ban tagja voltam annak a doktori bizottságnak, amely előtt a fenti bátor kijelentések megfogalmazója, Gulyás László védte meg történettudományi Phd-értekezését Pécsen, az Interdiszciplináris Doktori Iskolában, amelynek Ormos Mária volt a vezetője, és egyúttal Gulyás témavezetője is. A dolgozat minősíthetetlenül gyenge volt, nem azért mert a csúnya idegenszívűek így akarták látni, hanem mert az Edvard Benesről szóló munka szerzője nemhogy cseh forrásokat nem nézett át a műhöz, nemhogy magyar diplomaták két háború közti, Benesről szóló jelentéseit nem tanulmányozta át (magyarul), egyáltalán levéltári hivatkozás is minimális számú volt a műben, és az is irreleváns. A vita hosszúra nyúlt és sokan a buktatás mellett voltak, végül az Ormos Mária tekintélyére való hivatkozás győzött, Gulyás megkapta a 67%-ot és vele a rite-t (gyengébbeknek: elégséges).
Na, akkor éreztem megfelelési kényszert és én is a buktatás ellen voltam. Mentségemre legyen mondva, az volt az első ilyen szereplésem.
Emberileg értem Gulyás indulatát a valamikori bizottság tagjaival szemben (bár, hadd tegyem hozzá, hogy azért saját könyvbemutatójára jó volt neki a Glatz Ferenc irányítása alatt működő várbeli társadalomtudományi tömb meg GF közeli munkatársai), de ennek politikai csomagolását és Gulyás ágálását a nemzeti konzervatív zászló alatt őszintén szólva elég viccesnek tartom.
3. Úgy gondolnám, ha valakit megvetünk és utálunk, nem igyekszünk lopni tőle: ezt meg a Nagy Magyarország szerkesztőinek üzenem, szeretettel.
4. Bár névtelen denunciálásokkal nem foglalkozom, de azért hadd szögezzem le: Trianon-legendák című könyvem körülbelül háromszorosa a nyolc évvel ezelőtt megjelent tanulmányomnak, már csak ezért sem lehet azonos vele. És az első megjelenésre a könyv első jegyzetében felhívtam az olvasóim figyelmét.
Nyugodalmas jó éjszakát, boldog nyarat kívánva, tisztelettel:
Ablonczy B.
Köszönjük a hozzászólását, feltételezem, hogy Ablonczy Balázst takarja a nick. Tisztelettel jelzem, hogy a Nagy Magyarország szerkesztői nem loptak senkitől semmit, már csak amiatt sem, mert a szerkesztőknek nem a cikkírás a feladata, kérem tájékozódjon ebben a kérdésben, ha már főszerkesztőként is lapot vezet.
Továbbra is tévedés azt gondolni, hogy bármilyen külső elvárásoknak akarunk megfelelni. Szeretném kikérni "kultuszteremtőnek" beállított Horthy-számunk szerzőinek nevében is (Nagy Miklós Mihály, Szakály Sándor, Ravasz István, Zombori István, Szávai Ferenc, Koltay Gábor et al), hogy valamiféle elvárások vezettek volna a magazin elkészítésénél.
A legújabb könyvével kapcsolatban a Nagy Magyarországot érintő részt nem tudom másként minősíteni, mint erőltetett politikai skatulyázást, ami marhaság ugyan, de összecseng az Ön és társai érdekeivel. Kár, hogy a Rubiconos szerkesztőbizottság tagjaival kapcsolatban ezt a vonalat soha nem emlegette, holott közülük többen a kommunista pártállam aktív kiszolgálói voltak.
üdvözlettel
Szakács Árpád
lapigazgató, szerkesztő
Először is kibújok az inkognitóból, ahogy sejdítette, Szabó Nyájasbutikos Gábor vagyok.
A kommentelés az oldal adottsága, 2010-et írunk, gondolom, látott már ilyet, ezt én nem is feszegetném tovább. A könyvét sajnos visszavittem az antikváriumba, így nem tudom most ellenőrizni, de komolyan nem akartam ferdíteni azokkal a bizonyos elvárásokkal kapcsolatban. Tehát az olvasók elvárásai is nyilvánvalóak, mint a politikai hangsúlyok? Nekem továbbra sem. A "nemzeti zselégerincűek dinamikusan növekvő táborát" betudom stílusparádénak, csumára semmi értelme nincs, kontextustól függetlenül.
nyájas üdvözlettel:
Szabó Gábor
Erkölcsi felháborodását megértem, azt hiszem a lemarxistázás feletti sértettség tesz ilyen méltánytalanná. Nyilván hasonlót érez akkor, amikor az Optimum Intézet (Tornóczky Anita, Berényi "Magyarok Egymásért Mozgalom" András, Herényi Gyöngyvér részvételével, talán még emlékszik) nevű viccben való részvétele miatt támadják Önt. Így reggel talán ennyit a magasztos antikommunizmusról, meg, hogy kinek tartozom elszámolással arról, hol szerepelek és hol nem.
De akkor ezek szerint a NM 2009. évi 1. számban megjelent Trianon-legendákkal foglalkozó, aláírás nélküli cikk, amelynek szerzője egy az egyben beemelte az én tanulmányom tematikáját, csomópontjait, majd pedig a Hírtévé Különkiadás című műsorában az NM egyik szerkesztője előadta mint saját kutatási eredményeit, a név említése nélkül (ami ciki lett volna, én megértem) az nem lenyúlás, hanem kreatív továbbírás esetleg valami más?
A szerkesztéshez, lapigazgatáshoz jó munkát kívánva üdvözli:
Ablonczy Balázs
Ha már így név szerint megszólitott, akkor a polgári udvariasság szabályai szerint én is névvel válaszolok, tehát Gulyás László vagyok
és az alábbi pontokat szeretném az Ön figyelmébe ajánlani:
1. Először is egy ténybeli tévedés: történész PhD-disszertációm Benesről nem rite, hanem cum laude minősítést kapott. Ha kívánja, beszekennelem doktori oklevelemet és elküldöm Önnek.
Emiatt a ténybeli tévedése miatt elvárom Öntől, hogy jelen fórumon elnézést kérjen.
2. Valóban az Ormos Mária nevével jelzett doktori iskolába jártam, sőt ő volt a témavezetőm. Ennek két oka van:
a) Amikor 1995-ben az ELTE doktori iskolájába felvételiztem az Ön nagyszerű kollégái (Palotás Emil elvtárssal az élen) amikor meglátták, hogy a FIDESZ-nél dolgozom, még levelezős PhD-hallgatónak se vettek fel (a FIDESZ-nél dolgozom kitétel azt jelenti, hogy 1993 és 1998 között főállású FIDESZ alkalmazott voltam, Csongrád megyei kampányfönökként/pártigazgatóként 7 válaszótkerület dolgaiért feleltem)
b) Sajti Enikő elvtársnő miatt a Szegedi Egyetem doktori iskolájába nem mehettem.
Így maradt Pécs, ezért elmentem Ormos Máriához, akinek elmondtam, hogy hol dolgozom, és hogy a jobboldalhoz tartozom. Megnézte a megjelent publikációimat és forrásközléseimet, majd azt mondta: amíg így írok (értsd ilyen magas szinten és korrektül), nyugodtan jöhetek.
3. Az én doktori védésemen Ön valóban a bizottság tagja volt, de sajnos rosszul emlékszik, ugyanis pont Ön volt az, aki Szarka László támadásával szemben mellettem szólalt fel és azt mondta, hogy "ez egy nagyon erős dolgozat. Nekem nagyon tetszik". Kb. 25-30 barátom volt jelen a védésen és ők is így emlékeznek. Sajnálom, hogy fiatal kora ellenére ilyen gyorsan romlik a memóriája, ez azért történészeknél komoly hiba.
4. Ami a disszertációmban a források hiányát illeti, fel kell Önt világositanom, hogy a Benes források feltárása terén üttörő munkát végeztem, a Documenta Historica sorozat keretei között három fontos Benes forrást fordítottunk, illetve adtunk ki: Benes 1908-as könyve, Benes 1916-os könyve, továbbá a Benes-Sztálin jegyzőkönyvek, emellett számos további Benes forrás van beépiítve a disszertációmba.
Sőt úgy látom, hogy ezeket az általam kiadott forrásokat Ön rendszeresen használja, csak "elfelejti meghivatkozni" Ami ugyebár nem egy kollegiális magatartás. Igazából ezért is járna felém Öntől egy komoly elnézéskérés.
5. Történészként minden táborral tartok fent szakmai kapcsolatot.
Raffay Ernő telefonszáma éppenúgy benne van a telefonomban, mint Pók Attiláé. A Rubiconba éppenúgy publikálok, mint a Nagy Magyarországba. A Magyar Szigetre éppenúgy elmegyel előadni, mint a Klub Rádióba beszélgetni. Sőt képzelje el, hogy az általam szervezett konferenciára plenáris előadóként Pók Attilát is meghívtam, aki el is jött, és tartott egy jó előadást, sőt jól érezte magát.
Sőt volt olyan konferencia, ahol a "bolsevik" Hajdu Tiborral szerepeltünk egy szekcióban. Nem tagadom, hogy volt vele egy hatalmas vita, de ehhez képest jót ebédeltünk egymással.
Tehát szó sincs itt gyűlölködésről! Vannak jobboldali történészek, vannak balodali történészek, vannak liberális történészek. Természetesen ezek eltérő véleményeket fogalmaznak meg és ebből vannak viták. A történész feladata, tisztelt uram, az igazság megírása, és ez bizony vitákban alakul ki.
Az amit Ön és a köre csinál, tudniillik kinevezi magát mainstreamnek, aztán mindenkit lenéz, az egy tudománytól idegen magatartás.
Jöjjön el vitázni, mondja el az álláspontját, hallgassa meg a másik fél álláspontját. Vitáttzunk. Szívesen látom Önt bármelyik konferenciánkon (ezekről bővebben a vikek.hu oldalon)
5. Végezetül a könyvéről: a) Tartalmilag szinte minden sora cáfolható. Talán meg is teszem ezt egy recenzióban.
b) Ön etikátlanul cselekedett. Ugyanis nem illik ugyanazt háromszor kiadni. Irása egyszer megjelent egy tanulmánykötetben, egyszer megjelent a Rubiconban és most megjelent önálló könyvként. Ez etikátlan dolog. Az olvasók becsapása, én az Ön helyébe nagyon szégyellném magam.
Nekem három gyermekem van, Önnek kettő, így mindketten tudjuk, hogy kell a pénz kalácsra, de azért a történészszakmának vannak etikai-morális szabályai, amit egy jó történész nem hág át.
Mint idősebb és tapasztaltabb kolléga itt nyilvánosan szólók Önnek, hogy kezd nagyon rossz úton járni. Kérem, forduljon vissza.
Tisztelettel
Gulyás László
Ezen a fórumon a figyelmetlen olvasás, úgy fest, gyorsan terjed.
1. Azt mondtam, a védése lett rite, mint ahogy az is lett. Nem a diplomáról beszéltem. Az előtte lévő napon, helyben, helyi bizottság előtt abszolvált doktori abszolutóriummal együtt lett cum laude. Ezt Ön is tudja, én is tudom. Nem hinném, hogy volna miért bocsánatot kérnem.
3. (a 2. pontot nem velem kell megbeszélnie): a felszólalásom hol mond ellent annak, hogy a zárt bizottsági ülésen mi hangzott el?
4. Állításom arra vonatkozott, hogy mértékadó levéltári források nincsenek a műben - valamikori Benes-művek lefordíttatása dicséretes kiadói munka, de nem levéltári forrásfeltárás.
Egyetlen egy helyet mondjon, ahol nem hivatkoztam meg a munkáit és felhasználtam őket. Nem ordibálok elnézéskérésért, én tudom, hogy állítása nem igaz.
5-6. Hogy mi az etikus, meg mi nem, azt majd eldönti a művelt olvasó. Én mindenesetre egyetlen helyet sem láttam, ahol az Önnek ezek szerint bizalmat szavazó Ormos Máriát megvédte volna a mocskolódásokkal szemben, vagy ha olyan büszke a Rubiconba való publikálásra, akkor a lapot megvédte volna a támadásoktól.
Szakmai kritikát minden körülmények között illő alázattal fogadok, még ha némi fenyegetés-szag is előzi meg.("Mint idősebb és tapasztaltabb kolléga itt nyilvánosan szólók Önnek, hogy kezd nagyon rossz úton járni"). Állok elébe. Az "idősebb és tapasztaltabb" kolléga pózát szereptévesztésnek tartom, de lelke rajta.
Én nem maceráltam a Nagy Magyarországot és Önt sem, az elmúlt években. (Még az ominózus könyvben is vannak elismerő sorok a tabudöntögetés hasznos voltáról a NM-mel és a Trianoni Szemlével kapcsolatban, csak azokat nem praktikus idézni.) Az NM cikkemet nyúlta le, lemarxistázott, Ön tehetséges - és mellesleg erdélyi és tökjobboldali - diákjaimat kaszálta el az OTDK-n, majd egy konferencián arról nyilatkozott, hogy valójában mi vezeti a tollamat. Nem hinném, hogy ezt folytatnunk kéne.
Ama jeles védés után névjegyet cseréltünk, hogy az Ön megjegyzése szerint: "tartsuk a kapcsolatot". Látom, tartja.
Üdvözlettel:
Ablonczy Balázs
Azt hiszem, azok a nyitott ajtók egy nagyon magas lépcső tetjén vannak...
Azért neveztem középtávú stratégiának a Pozitív Visszacsatolás t, mert tényleg el kell jutni gazdaságilag és politikailag arra a szintre amikor a témával érdemben lehet foglalkozni.
Ahogy időm engedi, a "hogyanra" is kitérek... De előbb a célokat szeretném megfogalmazni, letisztázni. Nyilván azért választom ezt a formát, mert egy "közös" elgondolást szeretnék, egy széles körben elfogadható stratégiát.
A "hogyan"-ba beletartozna egy "imázs-offenzíva" aminek keretében a Trianonra adott magyar alternatíva vonzó oldalai kerülnének kihangsúlyozásra a sztendert kesergés helyett. Ennek része lehet például a francia nyelv tanulásának bátorítása, és széleskörű gazdasági, politikai kapcsolatteremtés keretében a franciák "megdolgozása". Azért hozom példának a franciát, mert ők szociálisan nagyon érzékenyek, és például a Reanult-ban sztrájkokkal követelték a román autógyári munkások bérének emelését.
És ezt nem revíziónak kell hívni, hanem a Kárpát Régió fejlesztésének, annak természetes központjával.
"Az elmúlt években a megszámlálhatatlan, Trianonnak szentelt weboldal mellett felbukkantak olyan fórumok is - nem függetlenül a témát központinak tartó politikai erők felfutásától - amelyek a populáris ismeretterjesztés (Nagy Magyarország című magazin, 2009.) és a tudományos törekvések (Trianoni Szemle, 2008.) oldaláról intéznek támadást a nyolcvanas-kilencvenes évekre kialakult történettudományi konszenzus ellen. Az utóbbi egyáltalán nem baj: időnként nem árt, ha a történészek is számot vetnek magukkal, nézeteikkel és az általuk preferált csatornák hasznosságával. Olykor a bálványdöntögetés is lehet üdvös, bár a fent említett kiadványok olyan irányba indultak el, amelynek politikai hangsúlyai nyilvánvalóak és jobbára olyan elvárásoknak igyekeznek megfelelni, amelyeket teljesen sohasem tudnak majd kielégíteni."
Felmerültek még a megvetés és utálat kifejezések. Részünkről nincs szó ilyesmiről, a kritizálás nem "megvetés és utálat".
Ezen az oldalon lehetőség van anoním módon (is) hozzászólni, mint még megannyi más helyen a weben, mi ezt engedjük. Máskor meg vádoltak már cenzúrázással is, szóval kemény dió ez a web2.
2. Azt már régóta tudjuk, hogy Ön találta fel a spanyolviaszt, emiatt kötelezővé tettem mostantól a szerkesztőségben, hogy ezt a fogalmat is csak „Ablonczy-viaszként” szabad használni. Az, hogy saját kutatási eredményként adtunk elő máshonnan lopott információkat - ne haragudjon - ez a homokózó szintje, itt inkább egyedül hagyom.
3. Azt is tudjuk, hogy aki nem tartozik a ballib klikkhez, az egy gyenge történész, az nem tud semmit, az minimum egy szakmai nulla. Annak nem jár tudományos előmenetel, mert akik ezt osztják, csak azokat engedik be a brancsba, akik be tudnak tagozódni - hogy Önt idézzem - a kialakult „történettudományi konszenzusba”. Ebbe a képbe nem illik bele a Nagy Magyarország, ezért kell egy politikai oldalra tolni, beskatulyázni, ezért kell a szerzőit szakmailag hitelteleníteni. Engedje meg, hogy felhívjam a figyelmét arra, hogy ha nagyon firtatni akarjuk a szerzőink politikai hovatartozását, akkor tippem szerint 95% „Fidesz közeli” és 5% lehet „Jobbik közeli”. Csak tippelek, mert minket ez nem különösebben érdekel, ez a szerzők magánügye, a lap nem politizál és nem ápol kapcsolatokat politikai pártokkal. Mindezt azért kívánom leszögezni, mert már nem az első alkalommal merül fel a politikai szál erőltetése az Önök részéről.
4. Ön azt írja, hogy könyvében nem támadja a Nagy Magyarországot, hadd idézzem ezt a részt:
"...az elmúlt években a megszámlálhatatlan, Trianonnak szentelt weboldal mellett felbukkantak olyan fórumok is - nem függetlenül a témát központinak tartó politikai erők felfutásától - amelyek a populáris ismeretterjesztés (Nagy Magyarország című magazin, 2009.) és a tudományos törekvések (Trianoni Szemle, 2008.) oldaláról intéznek támadást a nyolcvanas-kilencvenes évekre kialakult történettudományi konszenzus ellen. Az utóbbi egyáltalán nem baj: időnként nem árt, ha a történészek is számot vetnek magukkal, nézeteikkel és az általuk preferált csatornák hasznosságával. Olykor a bálványdöntögetés is lehet üdvös, bár a fent említett kiadványok olyan irányba indultak el, amelynek politikai hangsúlyai nyilvánvalóak és jobbára olyan elvárásoknak igyekeznek megfelelni, amelyeket teljesen sohasem tudnak majd kielégíteni." (21. 22. old)
Különösen az utolsó soraira hívnám fel a figyelmet. A "sejtelmes" elvárásoknak való megfelelés felvetése - ne haragudjon - de egyszerűen pitiánerség.
üdvözlettel
Szakács Árpád
Röviden válaszolok:
1. A történész PhD oklevelem minősitése cum laude.
Ön továbbra is csúsztat, mert ha azt megírja, hogy a védésem rite volt (Ön 67 %-kot írt, de ez elírás mert az valójában 78% volt), akkor kérem azt is irja meg, hogy a doktori szigorlatom 98%-os, azaz summa cum laude volt. Szerintem ez így volna korrekt. Ugye?
3. Ön ismét csúsztatott, azon kijelentés, hogy "ez egy nagyon erős dolgozat. Nekem nagyon tetszik" disszertációm nyilvános védésen hangzott el kb. 25-30 főnyi közönsége előtt. Ha Ön ezt a kijelenést a zárt ülésen is megismételte, azt ezúton megköszönöm. Viszont akkor nem értem Önt, ha a dolgozat gyenge volt, akkor miért mondta az ellenkezőjét? Vagy Ön mindig azt mondja, amit a felsőbbség hallani akar?
4. Arról, hogy mit tekintünk forrásnak itt ezen a forumon ne nyissunk vitát. De ha kinyitja Benes könyvemet, a bibliográfia részben több oldalon keresztül sorolom a felhasznált forrásokat.
Továbbra is állítom, hogy Ön több munkájában használta az általam publikált forrásokat illetve az általam írt tanulmányokat és azokat elfelejtette meghivatkozni. A jővőben figyelni fogom tanulmányait és minden esetben megírom Önnek, hogy ez mikor és hol történt meg.
5-6. Nem tisztem megvédeni se Ormos Máriát, se a Rubicont. Én nem Ormos Mária csatlósa voltam, hanem egy PhD hallgatója.
És ismét arra kell felhívnom a figyelmét, hogy sajnos rossz a memóriája. A védés után nem történt névjegycsere. Pontosabban én adtam Önnek névjegyet, de Ön azzal a felkiáltásssal, hogy "rendetlen bölcsész vagyok" azt mondta, hogy otthon felejtette névjegyét. Majd a névjegyem alapján írni fog nekem. Ez az írás 5 év elteltével történt meg.
Az OTDK-ra vonatkozó megjegyzését nem értem. A történész OTDK-ról Sajti Enikő elvtársnő kihúzott a zsűri névsorából, így se írásban, se szóban nem bíráltam semmiféle TDK-dolgozatot vagy előadást. Szerintem ebben az esetben Ön összetéveszt valakivel. Remélem utánanéz tévedésének, és utána elnézést kér az alaptalan gyanúsításért.
Befejezésképpen egy megállapítás és egy ajánlat:
Nézzük a megállapítást: Azt gondolom, hogy Ön egy tehetséges történészként indult (Teleki könyvéből több részt használok a tanítás során, sőt én meg is szoktam Önt hivatkozni), de pénzért és pozícióért Ön eladta magát. Beállt zsoldosnak!!!!! Azt, hogy egy Trianon könyvben cáfolja a rózsadombi paktumot, ennek ékes bizonyítéka.
De nézzük az ajánlatot: Az általam alapított és működtetett Virtuális Intézet Közép-Európa kutatására rendszeresen szervez konferenciákat.
(Kérem nézzen be a www.vikek.hu honlapra) Ezúton felajánlom Önnek, hogy bármelyik Ön által kiválasztott konferenciára meghívom és lehetőséget adok Önnek
a) egy plenáris előadás tartására
b) a szakembertalálkozó (ebéd és borozás) során bemutatom Önnek azokat a kiváló kollégákat, akik megpróbálnak tisztességesen történetírást végezni a balodali ellenszélben. Remélem megtisztel bennünket meghívásunk elfogadásával.
Tisztelettel
Gulyás László
Saját tapasztalat, de szinte mindenki tisztában van azzal, hogy egy doktori védés, vagy tudományos fokozat megszerzése eléggé nehézkes úgy hogy nem tartozik valaki a ballib gárdához. Ezen a téren sajnos egyáltalán nem történt változás, Ormos, Romsics, A. Sajti Enikő, Glatz stb. élet-halál ura ezekben a kérdésekben. Magyarán valamikor felmásztak a marxisták és a mai képviselőik a tudományos címeket osztogató fára, majd felhúzták a létrát, ahová az jöhet fel, akik a szájízük szerint ír és dolgozik. Csak az ilyeneknek jár a külföldi és belföldi ösztöndíj, publikálási lehetőség stb Ezért hiteltelen Ablonczynak a "tudományos gyengeségre" való hivatkozása. Mert ez mindössze azt jelenti, hogy pár marxistának vagy velük szimpatizáló történésznek nem tetszik az a téma, és kész. Belekötnek mindenbe és a jobboldali, konzervatív történész rögtön egy szakmai nulla lesz, de csak azért mert ők úgy gondolják. Bízom benne, hogy ezen a téren lesz változás, mind az akadémián, mind más tudományos műhelyekben. Mert ez a rákfenéje a konzervatív történetkutatásnak. Emiatt nem lehet egyről a kettőre jutni mert eleve esélytelen a helyzet, eleve nem lehet arra a bizonyos fára feljutni
Várom megtisztelő válaszát.
Üdvözlettel
Gulyás László
hogy megemlitem Vonyó József nevét, aki 20 éven át volt függetlenitett
pártitkárt (akkor volt Pécset párttitkár, amikor Gyurcsány volt a KISZ titkár ott) mig napjainkban "független történészként profeszorként" mérgezi a pécsi történész hallgatok lelkét a Gömböst fasisztának tituláló előadásaival.
Természetesen ez a "politikailag korrekt Ablonczy(copyright by Gulyás L, Trianon-konfrencia) ingerküszöbét nem éri el.
Úgy látom a második világháborús szovjet kommunista partizánok taktikáját követi. Azaz odapörköl a fasisztáknak, aztán meg lapít. Továbbra is várom megtisztelő válaszát felvetéseimre.
Tisztelettel
Gulyás László
Tiszteletreméltó vállalkozás, hogy a magyar történelem kérdéseivel foglalkoznak, mégpedig eltérve pl. a közoktatásban 40-50 év után még most is uralkodó iránytól.
DE:
Az szomorú, hogy az olvasóközönségük ennyire fogékony a gyűlölködésre. Gondolom, hogy nem az a küldetése ennek az oldalnak, hogy ennek teret adjon, ezért nem túl szerencsés ez a címadás sem. Nyilván a Tel-Aviv-New York-Rózsadomb vezeti Ablonczy és Bárdi tollát, sugallja a cikk címe.
Nem használ az "ügynek", a magyar történelem szolgálatának, ha nem minőséget ad ez az oldal.
Gulyás László hozzászólásai is megdöbbentőek: felemlegetni a családot, fenyegetőzni, és a "helyes útról" beszélni. Én azt gondolom, hogy egy tudós, egy történész legyen alázatos. Én azt tapasztaltam, hogy minél jobban beleássa magát valaki egy témába, annál inkább látja a megismerés korlátait és azt, hogy az ő véleménye csak egy kis morzsája a valóságnak és annál inkább elfogadja, hogy léteznek más megközelítések is.
Ezért én nem tartom a kommunista befolyásnak, összeesküvés részének, nem gondolom, hogy Moszkva vezeti a "Nagy Magyarország" billentyűzetét akkor, amikor teret ad pl. Bogár László vagy pl. Koltay Gábor sokat megélt illetőknek. Ők részei voltak az elmúlt évtizedeknek, érdekes lehet a véleményük, elfogadni meg nem kötelező - Ablonczynak sem.
Nevemet nem írom ide, mert a végén még Gulyás úr - mint tekintélyes történész - utána néz a családomnak és nekem is ajánlásokat tesz arra, hogy mi is a "rossz" vagy jó út.
Plusz egy jó tanács: színvonaltalan, ízléstelen és kisstílű írásokkal, minősítgetésekkel megerősítik azt a gyanút, hogy a szabadkőműves-finnugrista-zsidókummunista befolyásnak engedve le akarják járatni a történelemkutatásnak azt az irányát, ami nem tagozódik bele a korlátolt, koncepciózus, marxista vonulatba.
Rossz úton járnak, kérem, forduljanak vissza.
Üdvözlettel
Én csupán vitázom azokkal akik más véleményen vannak. Tudja a történelemtudományban az álláspontok úgy szoktak kialakulni, ha az eltérő állásponton lévők vitát folytatnak egymással. Nincs ebben semmi rossz. Csupán az elmúlt 40+20 évben a balodali és liberális történészek elszoktak attól, hogy a más állasponton lévőkkel vitázzanak. A marxista elvtársak megmondták, hogy miről mit kell gondolni és aki ezzel kapcsolatban nem tetszésének adott hangott, azt "kinyírták" (volt akinek a karrierjét törték szét, de volt akit tényleg felakasztottak).
Nézze meg: felajánlottam Ablonczy kollégának, hogy jöjjön el egy konferenciánkra és plenáris előadóként mondja el a véleményét, sőt még azt is felajánlottam neki, hogy utána üljünk le a fehár asztal mellé borozni. Azóta hallgat mint a sült hal. Pedig ha olyan felkészült történész volna, mint amilyennek képzeli magát, akkor nyugodt szívvel eljöhetne, hiszen az olyan fasiszta/mucsai bunkót mint én vagyok félperc alatt bármilyen témában leiskolázza. Ugye milyen bosszuálló vagyok?
Ami meg a "helyes utat" illeti: Ebben az esetben kifejezetten erkölcsi, etika normák követésére gondoltam. Ugymint:
1. Nem etikus ugyanazt a szöveget (minimális változtatásokkal) háromszor megjelentetni. Lásd Ablonczy legujabb "könyvét"
2. Nem etikus használni a másik könyvét/forrásközlését és utána a hivatkozásról elfelejtkezni.
3. Nem etikus az állaspontomat a megrendelő igényeihez igazitani.
Egyik nap az UFI-ban jobbldali szöveget nyomni álnéven, másnap meg politikailag korrekt szöveget nyomni a balodali megrendelő kérésére. És utána mndkét helyről besöröpni a pénzt. Ugye Balázs?
Azt gondolom, akár jobboldali, akár balodali történész valaki ezeket az általános erkölcsi normákat illik betartani. Én ezt értettem helyes út alatt.
Ja a családos megjegyzését nem értem: úgy emlékszem Ablonczy kolléga családjáról egyetlen egy megjegyzést se tettem.
A nevemet és az álláspontomat továbbra is vállalva tisztelettel
Gulyás László
Érdekesnek tartom, hogy ha valaki kritikai élű cikket merészel megfogalmazni, gyűlöletkeltéssel, fenyegetéssel stb hozzák kapcsolatba. Képzelje, olyan kommentelőnk is volt, akinek a következő jutott eszébe erről:
cikk:
MI vezeti Ablonczy Balázs és Bárdi Nándor tollát?
"AB és BN tollát a “politikai korrektség” jegyében elsősorban az vezeti, hogy véletlenül se “gázoljanak bele” a szomszédos népek érzékenységébe."
komment:
"Nyilván a Tel-Aviv-New York-Rózsadomb vezeti Ablonczy és Bárdi tollát, sugallja a cikk címe."
Kemény. Azután: jól értem, hogy Gulyás László hsz-ének következő részletét fenyegetésként tetszenek értékelni?
"Nekem három gyermekem van, Önnek kettő, így mindketten tudjuk, hogy kell a pénz kalácsra, de azért a történészszakmának vannak etikai-morális szabályai, amit egy jó történész nem hág át. Mint idősebb és tapasztaltabb kolléga itt nyilvánosan szólók Önnek, hogy kezd nagyon rossz úton járni. Kérem, forduljon vissza."
Továbbá nem tűnik úgy sem GL kommentjéből, sem őt ismerve, hogy ne hallgatna meg mást, és kizárólagosnak tartaná saját véleményét.
Tengelyek, befolyások meg összeesküvések? Ilyen injekciós dumát itt még nem láttam, de hajrá, így tovább a fölgöngyölítésben.
A kommentelés kérdése örökzöld sláger. Nos, erre az oldalra még akkora baromságot is be lehet írni, mint nagymagyar hsz-e. A Múlt-koron olvastam olyanokat a komment szekcióban, hogy ez itt babazsúr ahhoz képest. Nekik lehet. (Hogy azt már meg se említsem, a nol-on milyen "stílusban" szidták Raffayt, nálunk közölt interjúja miatt. Az is megengedett, ugye.)
Továbbra sem gyűlölettel, tengelyütközésektől mentes szép napot kíván: admin
Tisztelt admin!
Nem zavar a kritika, de az zavar, hogy Gulyás úr a "történészszakma" nevében nem történészi kritikát fogalmaz meg, ill. kifejezetten rosszindulatúnak tűnő megjegyzéseket tesz (pl. idegen szavak használata, magyartalanság, megélhetés stb.). Lehet, hogy ezeket közönsége nagy tapssal jutalmazza és egyhangúan fölhorkan: lám, az idegenszívűek itt vannak.
Nem egészen érthető továbbra sem, hogy ennek az írásnak miért kellett ezt a címet adni. Így talán többen elolvassák, keresve a kérdésre a választ.
Ízléstelen és terméketlen az ilyenfajta "történészi vita". Lehet szeretni, vagy nem szeretni Komoróczyt, László Gyulát, Püspöki Nagy Pétert vagy akár Badinyt, de érdemben kell velük vagy tételeikkel vitatkozni.
Van akivel ez elég nehéz. Akkor például, ha az egyik nap leír valamit, másnap pedig azt állítja, hogy nem is írt olyat.
Példa: Egy Gulyás László néven aláíró bejegyzésében azt írta Ablonczynak címezve, hogy "Nekem három gyermekem van, Önnek kettő, így mindketten tudjuk, hogy kell a pénz kalácsra, de azért a történészszakmának vannak etikai-morális szabályai, amit egy jó történész nem hág át."
Aztán olyat írt, hogy "Ja a családos megjegyzését nem értem: úgy emlékszem Ablonczy kolléga családjáról egyetlen egy megjegyzést se tettem."
A weboldal adminjaként elmondom, megtaláltad a választ a címadással kapcsolatban: így talán többen elolvassák. Ez szerkesztői kérdés, célja a kíváncsiság felkeltése volt, álmomban nem gondoltam, h mindenki a világösszeesküvést fogja keresni a cikkben.
"Ablonczy bevallása szerint a magyar történésztársadalom őt sem bal-, sem jobboldalról nem kedveli, sokak szemében szálka, hogy a 36 évével megmondja a tutit: ő meg azért nincs oda őértük, mert magukba zárkóznak, nem haladnak a korral (például az internettel), nem utaznak iskolai felvilágosító előadásokra, tartanak a politikai vitáktól."
konyves.blog.hu
hát ilyen egy igazi beképzelt lúzer
Idegenszivűekről, zsidókról, antiszemitizmusról, gyűlöletről, szabadkőművesekről egyáltalán nem írtam, ezt sajnos csak Ön látja
bele a szövegembe. Innen már csak egy lépés, hogy a következő szövegértelmezésében már antiszemita, kirekesztő és fasiszta történészként fog engem megemlíteni. Természetesen a névtelenség homályába burkolózva.
Ami meg a többit illeti: Komoróczy egyiptológus, László Gyula régész, Badiny pedig őstörténész. Nekem mint 19-20 századdal foglalkozó történésznek semmi vitám Velük. Nem értem, hogy egyáltalán mi közük ezen neveknek Trianonhoz.
Ami meg a színvonaltalanságot illeti: PhD-fokozatot szereztem történelmtudományból (hála Ablonczy Balázsnak), egy másik PhD-fokozatot szereztem regionális tudományból (talán 2-3 olyan magyar tudós van akinek 2 PhD fokozata van), az EU munkaerőpiacának rugalmassága témából habilitáltam a Debreceni Egyetemen. Az MTA 3 éves Bolyai Kutatási Ösztöndíjat szavazott meg kutatásaimhoz. További másik 9 ösztöndíjat nyertem el különböző helyekről (pl Friedrich Neumann Stiftung).
3 könyvet (ebből egy angol nyelvű), 18 könyvfejezetet írtam, és további 200 tanulmányom jelent meg olyan színvonaltalan folyóiratokban mint Limes, Aetas, Valóság, Tér és Társadalalom, Területi Statisztika, Fórum Szemle, sőt szlovák nyelven az ottani akadémia első számú lapja, a Historicky Casopis is közölte tanulmányomat. Független hivatkozásaim száma 288 db.
Nyilván az a sok professzor/docens, aki a fenti címeket, rangokat, ösztöndíjakat megszavazta nekem, mind csak azért szavazta meg, mert megsajnálta ezt a szegény mucsai gyereket.
Szóval arra kérem, hogy máskor fontolja meg ezt a színvonaltalanság vádat.
Tisztelettel
Gulyás László
1. Én a fenti cikket olvastam, abban nem történészként, hanem például nyelvtan-tanárként kritizálta Ablonczyt és Bárdit.
2. A bejegyzéseiben is olyan mondatok vannak, amelyek nem méltók egy történészhez. Pl. bizonyára Ön is látott már olyat, hogy egy tudósnak megjelent egy tanulmánya egy folyóiratban, aztán egy tanulmánykötetben, aztán mondjuk a szerző összegyűjtött tanulmányai között kötetben. Sőt, mondjuk ugyanabban a témában egy "népszerű", vagy ifjúsági feldolgozásban is megjelent - és mondjuk még egyik hivatkozott a másikra is. Semmi etikátlan nincs ebben. Ízléstelen megélhetésre, családra stb.-re hivatkozni.
3. Komoróczytól Badinyig a példa arra vonatkozott, hogy ott is személyeskedésbe váltott a tudományos vita. Trianonhoz semmi köze, csak egy példa a "történészi vita" egy változatára, elnézést a körmönfont, nehezen érthető (netán magyartalan?)fogalmazásra
4. Ahogy semmi köze hozzá Ablonczy családjának sincs Trianonhoz, meg a vitához sem
5. A felvetésekre érdemben nem reagált, saját mondatait tagadja meg egy-két nap után, így a további üzengetéseknek semmi értelme.
Nem ismerem a munkáit, munkásságát, de lehet az bármennyire elismert és jelentős, nem lehet azzal takarózni minden esetben, főként akkor, ha nem tudósként viselkedik valaki.
Tisztelt Admin!
Én nem tartom etikusnak ezt a címadási gyakorlatot. Érthető törekvés, hogy olvasottságot szeretnének elérni. Az már részemről nem elfogadható, hogy ennek az az ára, hogy másokat bemártanak. Az olvasó is csalódott lesz, ha a cikknek semmi köze a címhez, legközelebb nem fog ide kattintani. De ez persze csak egy vélemény.
Örülök, hogy befejzete a velem való vitát, nehéz olyannal vitázni akinek problémái vannak a szövegértéssel.
Tisztelt Ablonczy Kolléga!
Várom megtisztelő válaszát azon felvetésemre, hogy valamelyik következő konferenciánkon előadóként vendégül látjuk.
A www.vikek.hu honlapon fenn van a következő 3-4 konferenciánk, onnan tud választani.
Remlem megtisztel válaszával, amelyet már több napja hiába várunk.
Tisztelettel: Gulyás László
Köszönöm a véleményét, bár nem értem. Miért nem etikus a cím, kit mártunk be egy tudósítás közlésével, és miért nincs a cikknek köze a címhez?
Egyéb hozzászólásait sem értem, pl. hogy Gulyás László belekeverte Ablonczy családját ebbe meg abba. Elnézést kívánok, de ez igen erőltetett következtetés, mint ahogy az is, amiként Ablonczy fenyegetésként értékel egy két dolgot. Ez csak üldözési mánia.
A történet roppant egyszerű, egy konferencián elhangzott egy szakmai vélemény, amelynek helyet adtunk, speciel nem azzal az unalmas címmel ami megszokott, pl. "Konferenciát tartottak Szegeden" vagy "Trianont értékelték a tudósok" stb. Egyes történészek érzékenysége engem nem igazán érdekel.
És hogy ki is kezdett el etikátlanul viselkedni, azt rögtön meglátja, ha elejéről átnézi a hozzászólásokat.
www.kronika.ro
és vajon ki is a hírhedt Cselényi jobbkeze alelnökként a Dunánál? Na ki? Hát az Ablonczy-mama. És természetesen Ablonczy-mamának nincs köze ahhoz, hogy Ablonczy haverjai történészkedhetnek a Dunánál, hiszen ők is a tehetségük mellé kapják a szereplést, mind zsenik, mint Ablonczy.
Várom válaszát a Virtuális Intézet Közép-Európa kutatására (www.vikek.hu) valamelyik konferenciájára történő meghivás ügyében.
Remélem megtisztel válaszával.
Tisztelettel
Gulyás László
A nevesített történészek vitájához képzetlenségemnél és jelentéktelenségemnél fogva nem vagyok illetékes hozzászólni, legfeljebb Ablonczy Balázs "elmaradt" válaszát olvastam volna én is szívesen. Magyarként azonban teljes bátorsággal vallom, hogy ha csak lehet használjuk a magyar szavakat mind beszédünkben, mind az írásunkban az idegen kifejezések helyett. Egyszer az egyetemen az Angliában "cum laude" mínősítéssel doktorált tanáromtól hallottam, hogy nagyon sokat kell tudni ahhoz, hogy egyszerűen tudjunk fogalmazni. Illyés Gyulával együtt pedig én is vallom, hogy a magyar természete szerint törekszik a világosságra - tehát érthetőségre - és az egyszerűségre - azaz tömörségre.
Végül pedig érdekes volt arról olvasni, hogy "egy doktori védés, vagy tudományos fokozat megszerzése eléggé nehézkes úgy hogy nem tartozik valaki a balliberális gárdához. Ezen a téren sajnos egyáltalán nem történt változás. Ormos, Romsics, A. Sajti Enikő, Glatz stb. élet-halál ura ezekben a kérdésekben".
Kellene lennie, levárható lenne, és bizonyára akad olyan történész, aki ennek megfelel. De sajnos nem csak a történészszakma az, ahol az erkölcs megfeneklett.
kommentjeikkel sikerül a történész szakma, eleddig félévszázada tökéletes tekintélytelenségét, tovább mélyíteni. Vannak tények, és vannak torz, hamis, "érdekértékű" vélemények. Menjenek el egy kiskocsmába, hörpintsenek fel néhány pohár villányi vöröset, aztán a kocsma előtt verjék össze egymást. De engem, az írásaikat jóhiszemű balgán elolvasó magyar értelmiségit, ne bosszantsanak bugyuta vitáikkal, kinek hány gyereke van, ki milyen eredménnyel doktorált, melyikük kinek-minek akar megfelelni. Minden elméleti vita ellenére van tárgyilagos történelem szemlélet, vagy ha szemlélet nem is, de tények igenis vannak. Ezekre kíváncsi a magyar olvasó, nem az Önök hülyébbnél hülyébb személyes véleményére. Kényelmes kutatói szobáikban, egyetemi katedráikon, az adófizetők pénzéből húzott "megfelelő" jövedelmükből irogatni, elismerem, kitűnő szórakozás. De e z é r t a szinvonaltalan vitáikért eltartani Önöket, szinte felesleges luxusnak tűnik.
Kérem, tartózkodjék máskor a történészek közti vita figyelemmel kísérésétől, mert a hozzászólása felbosszantott. Hülyének nevezni az olyan történészeket, mint akik a vitában részt vettek, arra vall, hogy a hozzászólásával Ön sem mutatta meg, hogy hogyan kell színvonalasan vitatkozni. Ha én nem tudok viselkedni, akkor mástól nem kérhetem számon... Erre vonatkozik, hogy "Vesd ki előbb a gerendát a te szemedből, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szeméből!"
eszembe nem jutott a történészeket "hülyének" nevezni, csak néhány oly állásfoglalásuk bosszant, amelyek személyes vitákat eredményeznek és nem a tárgyilagos tájékoztatást szolgálják. Ha valakit megsértettem, bocsánatot kérek. Nem vitatkozni szándékoztam, csak sajnálom a teret a felesleges személyes összeszólalkozásokra. Eszembe se fog jutni a jövőben e téren megnyilatkozni. Ígérem. Isten Önnel, "magyar".
Például?
Ormos, Romsics, Glatz, vagy a kevésbé exponált A. Sajti Enikő. Ezek az emberek a rendszerváltás után a helyükön maradtak. Gyakorlatilag ők döntenek arról ki kap hol milyen állást, ki és mekkora ösztöndíjat kap, kinek hogy bíralják el a doktoriját, ki miről mikor és hogyan írhat. Máskülönben vagy agyonhallgatják, vagy elzárják a pénzcsapokat. Természetesen ez a rendszer már valamellyest fellazult, de a történelemtudományt még mindig igen erős marxista befolyás alatt áll.
Ablonczy (MINDKETTŐ!) bűne ott kezdődik, hogy MŰVELETLEN EMBERNEK bélyegzi, aki a finn-ugor származás elméletét elutasítja vagy cáfolja, vagy csak "relativizálja"....
E pillanatban kellene neki ***.
Mert "valami nyelviség" 5000 évvel ezelőttről, meg a turanid és pamíri koponyák és testalkatok, ujgur és kipcsak - közeli M-DNS-ek
NEM az "akadémikusch" és trendy "teóriájának" kedvez.
A finnek isa kutatnak. S 2003 óta NEM TARTANAK ROKON NÉPNEK!
A türkök is VADUL kutatnak, lévén erősen pán-türk nacionalisták - s keblükre ölelik a magyarok ŐSEIT!
Nem sémita képük van az Ablonczyaknak.
S nem minden zsidó olyan pofátlan, mint az "Eörsiek", akik történelmi írásmóddal írják egy Árpád-kori, itt második generációs turáni, ázsiai törzsfő nevét - zsidókként magukra aggatva.
Mert az "Ablonczy" történelmi írásmódú nemesi névnek látszik.
Van forrás Ablonc községről: Hajdu Mihály családnév-tanulmánya.
A tótok által Jabloncának nevezett gömöri község nevét a magyarság Abloncának mondta, mondja.
De nem ez a baj.
Hanem - ha összegezem a fentieket - hogy Ablonczy Balázs hazudik. Módszeresen.
Gyakran NEMZETE SÉRELMÉRE, szubjektíve, aljasul.
Javaslom, ne írogasson többé "valami lapokba bele" kis, népszerű-tudományosnak szánt, vérforralóan átideologizált szösszeneteket,
mert jönnek a "műkedvelők" és a politikailag determináltak és apróra tépik.
Név?
Dr. Gyarmati Pál, ügyvéd, közgazdász,
altajisztika.
A történelmen alapul az identitásunk.
Megcsúfolása esetén *** lesznek!