A múlt század ötvenes éveinek elején a városháza díszterméből múzeumi raktárba került Mária Terézia portréja. A nagyméretű festmény hatvan év után rövidesen visszatérhet.

Szép gesztus volt Mária Teréziától, hogy amikor 1780-ban szabad királyi városi rangot adott Pécsnek, elküldte mellé nagyméretű portréját is. Kicsit ugyan fiatalítva magát — a portré tizennégy évvel korábban készült róla –, de hát ennyi hiúság a tizenhat gyermekes, idősödő királynő esetében megbocsátható. A festményt a képviselők azonnal illő helyen, a városháza dísztermében akasztották ki, s ott is lógott közel két évszázadon át, mígnem felcserélődött Rákosi Mátyásra.

Dr. Nagy Gábor orvos-katonatörténész néhány esztendeje botlott a különös történetbe, s fedezte fel, hogy a Mária Terézia-portré megvan. Némi segítséggel rá is lelt: szépen becsomagolva ott porosodott a régi megyeháza múzeumi raktárnak használt padlásterében és időközben az is kiderült, hogy 1952-ben végleg a pécsi Janus Pannonius Múzeum tulajdonába került.

A történész évekig halogatta, hogy előrukkoljon a felfedezésével, mígnem a közelmúltban elérkezettnek látta az időt arra, hogy felkeresse javaslatával Páva Zsolt polgármestert, miszerint a portrét illő volna visszatenni a helyére. Nemcsak a hagyományőrzés, hanem történelmi szempontok miatt is. A fogadókészség szerencsére megvolt, majd hosszas levelezés és egyeztetés után a város kulturális bizottsága meghozta támogató állásfoglalását dr. Révész Mária bizottsági elnök aláírásával.

Úgy döntöttek, hogy a városházi díszterem illő felújítása után jöhet el a kép visszahelyezésének pillanata. Tegyük hozzá, a festményre is ráfér némi restaurálás, amelynek költségei alighanem megoszlanak a múzeum és a város között. Ugyanis Mária Terézia legfeljebb letétben kerülhet át a városhoz, ami lényegileg nem változtat a dolgok lényegén.

Dr. Nagy Gábor egyébként megtalálta Mária Terézia férjének, Lotharingiai Ferencnek a portréját is a múzeumi padláson, ami szintén ott függött egykor a pécsi városháza dísztermében. A múzeumi szakértők szerint a két kép összetartozik (mindkettő mérete 150 x 120 cm-es), s már csak a város döntésén múlik, hogy két portré, avagy egy ékíti majd a termet.

Az orvos-történész kutatásai azonban azt igazolják, hogy a királynő csak a saját magát ábrázoló olajfestményt kívánta a városháza dísztermébe elhelyeztetni. Tegyük mindehhez hozzá, hogy Mária Terézia egyik utolsó döntése volt a török kiűzése utáni „ismételt” szabad királyi rang biztosítása Pécs számára, hiszen rövidesen, még abban az évben elhunyt.