Történelemportál

A magyar hősökre emlékezünk

Rovatok: Emlékezet

Országszerte számos rendezvényen emlékeztek meg a Magyar Hősök Napjáról. Május utolsó vasárnapján azokra emlékezünk, akik történelmünk során a legdrágábbat: életüket áldozták a haza védelmében. Az elmúlt 1100 esztendőben alig telt el úgy néhány évtized, hogy ne kellett volna magyar férfiak ezreinek búcsút mondania családjának és szeretteinek, hogy fegyvert fogjanak az ország védelmében. Ám hivatalos emléknapjuk nem is olyan régen létezik.

Koszorúzással emlékezett meg a katonahősökről Székesfehérvár önkormányzata és a Honvédség (forrás: szekesfehervar.hu)

Koszorúzással emlékezett meg a katonahősökről Székesfehérvár önkormányzata és a Honvédség (forrás: szekesfehervar.hu)

A hősi halottak előtti rendszeres intézményes tisztelgés igénye az első világháború alatt fogalmazódott meg először. A magyarság már a háború első éveiben addig soha nem látott emberáldozatot hozott, így sokan vélték úgy: az elesett százezrekre megkülönböztetett módon kell megemlékezni.

A Hősök Emlékét Megörökítő Országos Bizottság (HEMOB) már 1914. őszén megalakult. A testület számos emlékműtervezetet dolgozott ki, és számos magas rangú tiszttel karöltve sürgette, hogy szülessen törvény az elesettek emlékének tiszteletéről. IV. Károly király különösen fogákonynak mutatkozott a téma iránt, így az uralkodó javaslatára az Országgyűlés 1917. tavaszán törvényben kötelezte az összes települést, hogy “anyagi erejének megfelelő, méltó emléken örökítse meg mindazoknak nevét, akik lakói közül a most dúló háborúban a hazáért életüket áldozták fel.”

A határozat gyakorlatba ültetése az 1918. őszi összeomlás, és az azt követő forradalmak miatt még néhány évig váratot magára. A húszas évek során azonban egymás után avatták fel a megmaradt ország legkülönbözőbb pontjain a hősi emlékműveket.

A “Nagy Háború” kitörésének tizedik évfordulóján a közvélemény az addiginál is erőteljesebben fordult a harcokban elesett több, mint 650 ezer katona emléke felé. Az Országgyűlés is 1924-ben hozott határozatot a Magyar Hősök Napjról: „… A magyar nemzet mélységes szeretettel, magasztaló elismeréssel és hálával emlékezik meg azokról a hős fiairól, akik az 1914-1918. évi világháború alatt a Hazáért vívott súlyos küzdelmekben a magyar nemzetnek dicsőséget és hírnevet szerezve életüket áldozták föl. A nemzet soha el nem múló hálája és elismerése jeléül az élő és jövendő nemzedékek hősi halottainak dicsőségére minden esztendő május havának utolsó vasárnapját nemzeti ünneppé avatja. Ezt az ünnepnapot — mint a »Hősök Emlékünnepét« — a magyar nemzet mindenkor a hősi halottak emlékének szenteli.”

hosok_napja

A következő két évtizedben évről évre nagyszabású rendezvényeken emlékeztek meg az első világháború során elesett katonákról. Május utolsó vasárnapja idővel történelmünk összes hősi halottjának emléknapjává vált — 1941-től kiegészülve a második világháború áldozataival is.

Az 1945. után berendezkedő nemzetidegen hatalom számára “fölösleges” — sőt, egyenesen kínos — volt a hazáért életüket áldozó hősök emléke. Így a Hősök Napját több, mint négy évtizeden át nem tartották meg, az emlékműveket eltávolították, vagy átadták az enyészetnek. A hazáért életüket áldozó katonákra először 1989-ben, Szekszárdon emlékeztek meg újra. 2001. óta ismét törvény rögzíti a Magyar Hősök Emlékünnepét.

A kommentelés átemenetileg kikapcsolva. Az eddigi hozzászólások megvannak, csak nem látszanak.
FIGYELEM! Elavult, nem támogatott böngésző! Töltsön le egy újat!