A sztrecsnói várúrnő is szlovák lett – folytatódik a történelemhamisítás
Újabb magyar került fel az úgynevezett szlovák történelmi hősök listájára. Wesselényi Ferencné, azaz Bosnyák Zsófia életnagyságú bronzszobrot kapott a felvidéki Nagysurányban — adta hírül ma az MTI. A hírügynökség beszámolójából kimaradt, hogy a szoborállítás kapcsán a szlovák történelemhamisítás újabb példájával szembesülhettünk.
Bosnyák Zsófia szobra Nagysurányban
Az ünnepségen Bosnyák Zsófiát Žofia Bosniakováként emlegették, és ezt írták rá a szobor talapzatára is. Az átadáson “szemérmesen” hallgattak arról, hogy Bosnyák Zsófia és családja magyarok voltak, sőt a beszédekben egyenesen szlováknak tüntették fel őket. Minden nevet szlovákosítottak, így Wesselényi Ferencből František Vešeléni lett, Bosnyák Zsófia apja, a híres végvári törökverő Bosnyák Tamás a Tomáš Bosniak nevet kapta. Bosnyák Zsófiáról több szlovák portál is írt, egyesek megjegyezték, hogy „a várúrnő sok esetben kelt a nyomorultak, szegények és betegek védelmére. Erről tanúskodnak szlovákul írt (sic!) levelei, amelyeknek nagy részét a zsolnai bírónak címezte.” Ha ez így lenne, akkor ezek a XVII. századi levelek lehetnének az első szlovák nyelvemlékek, csakhogy ebben a korban szlovák nyelv sem létezett, annak kialakulása későbbre tehető.
A szlovák “történetírásban” (a jelenlegihez hasonló esetekben nem túlzás történelemhamisításról beszélni) előszeretettel szlovákosítják a felvidéki magyar történelmi személyiségeket. A prekoncepciós elmélet lényege: aki a mai Szlovákia területén bármilyen jelentős tettet hajtott végre, arra könnyen ráhúzzák, hogy csak azért tett valamit, mert a szlovák identitása ezt diktálta, és szlovák nemzetiségűként tüntetik fel, illetve átkeresztelik. Így lett Csák Mátéból Matúš Čák Trenčiansky, akit szlovák királynak tartanak (!), valamint Mednyánszky László magyar festőművészből Ladislav Medňanský szlovák festőművész — hogy csak két példát említsünk. (A szlovák történetírás és történelemoktatás sajátosságairól korábbi cikkünkben olvashat.)
A magyar Bosnyák Zsófiát, Sztrecsény (1899-ig Sztrecsnó) várának szentjét, a hitvesi hűség mártírjának, a jótétemények asszonyának tartják. Apja Bosnyák Tamás, a füleki és nagysurányi vár kapitánya, anyja Kenderes Mária. Tizenhét éves korában adták férjhez először, de hamarosan megözvegyült. Hazatért szüleihez, s míg édesapja Füleken a török ellen harcolt, Zsófia Nagysurányban az árvák, özvegyek és öregek gondviselője lett. Húszéves korában Pázmány Péter közvetítésével újabb házasságot kötött apja hős végvári vitézével, Wesselényi Ferenccel. Sztrecsnó várába költöztek a Wesselényi birtokra. Házasságuk eleinte boldog volt, két fiuk született. Miután Zsófia édesapja meghalt a kolerajárványban, férje hűtlenné vált, szerelmes lett Széchy Máriába. Zsófia bánatában megbetegedett, és harmincöt éves korában, 1633-ban meghalt. A sztrecsnói vár kriptájában helyezték örök nyugalomra a Wesselényi család halottai közé. Később a vár idegen kézre jutott, az új tulajdonos eltávolíttatta a kriptából a Wesselényiek hamvait, Zsófia holttestét azonban negyvenöt év elteltével is épségben találták a koporsóban, ezért nem háborgatták. Később mégis elvitték Vágtapolca templomába. A mumifikálódás miatt a nép szentként tisztelte Bosnyák Zsófiát, és teste mindaddig látható volt a templomban, amíg tavaly egy őrült fel nem gyújtotta.
Bosnyák Zsófia múmiája
Wesselényi Ferenc 1644. augusztus 7-én újabb házasságot kötött Széchy Máriával. Karrierje magasan ívelt felfelé, 1646-ban az uralkodó grófi rangra emelte, és 1655-ben ő lett az ország nádora. 1667-ben halt meg, nem élte meg az általa vezetett Habsburg-ellenes összeesküvés véres megtorlását. Széchy Máriát Bécsbe internálták, minden vagyonát elkobozták és Sztrecsnó várát császári parancsra felrobbantották. Zsófia fiai végvári vitézek lettek, Ádám füleki, László szendrői kapitány. Ádám mindössze 22 éves volt, amikor meghalt, László, aki a vágtapolcai uradalmat örökölte, 42 éves korában lengyelországi birtokaira költözött, élete végéig ott élt. Mindketten gyermektelenül haltak meg.
A románokkal ellentétben nem volt másfél évszázaduk arra, hogy kitaláljanak magunkan valamilyen történelmet, ezért szednek össze vissza mindent, ami valamilyen szinten a mai Szlovákia területéhez köthető.
A baj csak az, hogy ebből nem áll össze egy összefüggő kép, és aztán egy ilyen "történelem" leginkább egy szétvert mozaikra hasonlít.
Csak példának okául: Hlinkáról nem jelent meg az utóbbi 20, de talán 60 évben egyetlen egy monográfia sem, az 1848-49-es időszakról is csak Gabriel Viktor írt, azt is meglehetősen "magyarosan". Stefánikot a kommunista időszakban meg sem volt szabad említeni ...
Hiába a felvilágosítás ami elindult, a kormányzati propagandával és az iskolákban történő hamisított történelem oktatásával történelmet fognak hazudni maguknak. Csakúgy ahogy a románok.
Legújabb hír: 30-50 ezerrel kevesebb magyar él a Felvidéken... Egy része meg sem született, a másik része szlovákká vált.
Mi Magyarországon sem tudtuk megakadályozni sem a népesség fogyását, sem a nemzettudat erőteljes gyengülését, már-már eltűnését...
Nagy bajban vagyunk határon belül és kívül egyaránt.
Itt az ideje a nemzeti reneszánsznak!
Ébresztő magyarok!
Egy új kormánynak ez is feladata lessz, mert ha követelnék a helyreigazítást és a magyarázatot, akkor nem pofátlankodnának ezek sem igy...
www.felvidek.ma
Tehát a konkrét eset nem tartozik a nagy szlovák történelemhamisjtások közé. Hogy az avatáson nem hangsúlyozták az ünnepelt magyarságát, az a szlovák szokást ismerve sajnos nem meglepő, de a résztvevő közönség nyilvánvalóan tisztában volt vele. Az itt rémisztő példának felhozott nevek kivétel nélkül fonetikus átírások, ami inkább jó dolog, mert ennek köszönhetően nagyjából a szlovákok is úgy ejtik ki e neveket, ahogy mi. A keresztneveket ugyan a szlovákos formában írják, de régen nálunk is volt ilyen szokás, pl. Verne Gyula, stb.
A cikkjró nem tudta, hogy a "Františka Vesselényiho" ragozott forma, Vesselényi Frantisek-é jelentésű, sőt így láthatjuk, hogy itt még nem is teljesen fonetikus az átírás, bennemaradt a magyar "ny", amit a szlovák "ni"-ként ejtene.
Ez már abszolút tudatlanságot tükröz:
"Erről tanúskodnak szlovákul írt (sic!) levelei, amelyeknek nagy részét a zsolnai bírónak címezte.” Ha ez így lenne, akkor ezek a XVII. századi levelek lehetnének az első szlovák nyelvemlékek, csakhogy ebben a korban szlovák nyelv sem létezett, annak kialakulása későbbre tehető."
Természetesen a nyelv létezett már akkor, sok tájnyelvi változatban, bár valóban nem is álmodtak még arról beszélői, hogy ezt egykor "szlovák" nyelvnek fogják nevezni. Az első szlovák nyelvemlékek ettől korábbiak, e korból maradtak fenn tót nyelvű levelek, egyes városok tanácsüléseit e korban tótul jegyzőkönyvezték és a felvidéki magyar arisztokraták zöme praktikus okból beszélte ottani szlávajkú jobbágyai nyelvét (is). Pl. Balassi Bálint fennmaradt írásai tanúsítják, hogy Lengyelországban nem voltak nyelvi nehézségei, de nem lengyelül írt, hanem a kor általa ismert tót nyelvjárásában (ami nem különbözött nagyon a lengyeltől)
Mindez nem teszi nem létezővé a szlovák nacionalizmus hamisításait, de annak sincs értelme, hogy akkor cserébe mi is letagadjuk pl. a szlovák nyelv létezését a 17. században. Akkor idióták veszekedése lenne a vita.
"nem is álmodtak még arról beszélői, hogy ezt egykor "szlovák" nyelvnek fogják nevezni" - pontosan erről van szó, nem értem a kifogást. Senki nem mondta, h nem léteztek tótok (szlovjének), azonban az akkori felvidéki szláv csoportok nyelve olyan diverzitást mutatott, hogy nehezen lehetne önálló nyelvnek nevezni. (Anton Bernoláknak köszönhető, h a XIX. sz. elejétől törekedtek a nyelv megteremtésére, egységesítésére.) Mindez a korabeli "közös szlovák identitástudatot" is erősen megkérdőjelezi, noha lépten-nyomon ezt sulykolják.
régen nálunk is volt Verne Gyula, de most nincs
tudnál egy tót Balassi mondatot is prezentálni? no nem azt, hogy feltételezzük, mint Rimay Jánosról, aki szintén nagy szlovák költő, mert azt gondolják, hogy írt szlovákul, csak gondolják, mert sajna egy sor sem maradt fenn. MIlyen kár, ennek csak az oka, hogy valóban volt egy primitív tót nyelvjárás, de írásra alkalmatlan volt. Netán miként lehet, hogy egy szlovák bibliafordítás sem maradt fenn? Még a románok is jobbak ebben, pedig azok sem semmik. Az első úgynevezett szlovák nyelvemlék az 1500-as évekből való,és mit gondolsz milyen nyelven írták? Hát csehül! Ezeknek a szerencsétleneknek ábécéjük se volt az 1800-as évekig, ebből a szempontból ez a legprimitívebb nép egész európában a romákon kívül.
Ez az akkori németekre is éppígy igaz...
A magyar kivételesen egységes nyelv, de ez nem a szabály, ez a kivétel.
Jellemző, hogy a Felvidék Ma , egy magyar hazafias felvidéki portál teljesen más hangnem ben tudósított az eseméynről, olyan címmel, hogy magyarnak álljtottak emlékművet a szlovákok. Mert itt eről van szó. A történelemhamisítás létezik, de ez a cikk marhaság.
Az első szlovák nyelvemlék Mátyás-király kori.
Feltételezem, hogy ha azt állítják, hogy Bosnyák Zsófia szlovákul (tótul) levelezett a zsolnai bíróval, akkor maradt ennek írásos nyoma.
Mi a fenéért ne levelezhetett volna vele az ott használt egyik gyakoribb nyelven? Közös szlovák identitástudat ugyan nemigen lehetett akkoriban, de hogy jön ez a témához?
Atti, te egy tudatlan hülye vagy, gondolsz, amit akarsz. Az nem fog sokat segíteni a magyarellenes hamisítások ügyében, ha mi hozzájuk hasonlóan tengert képzelünk a helyükre és letagadjuk őket még a múltból is.
Mikor kezdenek el valakit a tények is érdekelni?
azért nem levelezhetett tótul, mert nem volt olyan nyelv, nem voltak betűik, fonetikájuk, ragjaik és semmi olyan, ami alkalmas arra, hogy egy mondatot is leírj. A felvidek.ma beszopta ezt az egészet a hülye címével. mert a szerkesztője a cikknek egy tapló, akit jól megvezettek.
Az, hogy a szlovákok nem léteztek és az egész történelmük úgy hülyeség ahogy van, ez tény. Miért ne lehetne ezt megmondani nekik? Netán megsértődnek?
Tehát Bosnyák Zsófia idején még nincsenek tótok, Petőfi idején viszont vannak szlovák nemzetébresztők, akik irodalmi nyelvet, ÁBC-t és nemzettudatotr fabrikálnak ráérő idejükben. E két időpont között mikor bukkantak elő a tótok a nagy semmiből?
Az oláhokkal való összehasonlítás azért jogos, mert a tótok is mesterségesen kialakítottak és magukra húztak valamilyen hazugságot. Mert, ha azt jelenti szlováknak lenni, hogy egy magyarnak szobrot emelnek, maguknak tulajdonítva a nemzetiségét, akkor szlovákság csak a mesében létezik. Szlováknak képzelni magát pedig tévedés. Valahogy olyan ez, mint ahogy a politikai kampányokról olvastam, hogy egy jelölt képét fel tudják "építeni". Olyannak mutatják be a jelöltet, amilyennek szeretnék elhitetni az emberekkel.
Kedves "AG" ezt nem veszi figyelembe, amikor Atti-val vitatkozik. Atti-nak alapjában véve igaza van.
A világ összes friss államiságú országára jellemző, hogy amikor történelmükről van szó, akkor vagy az etnikum történelme merül fel, vagy az állam mai területének történelme, melyen más nemzetiségek is élnek, éltek.
Ez ugyanígy van a szlovéneknél vagy az észteknél is.
Magyarországon se mindig hangsúlyozzák túl egyes neves tudósok, művészek esetén, hogy mondjuk német nemzetiségű volt, a tájékozottabbak tudják, a megemlékezésben meg "neves hazánkfia".
És persze az is.
A szlovák történelemhamisítás ellen éppúgy fel kell lépni, mint a többi ellen, de ez a cikk tökéletes tévedés és azért nem lényegtelen dolog, mert a kurucinfónak köszönhetően nagy nyilvánosságot kapott.
Ha jól értem, e blogon a bejegyzéseket az a szerzőgárda írja, amelyik kiadta pl. A szlovákok története c. kiadványt is. Nem olvastam, de ezek után érdekel, hogy abban is az szerepel-e, hogy
"ezek a XVII. századi levelek lehetnének az első szlovák nyelvemlékek, csakhogy ebben a korban szlovák nyelv sem létezett".
A kiadványnak pozitív visszhangja van hazafias körökben (melyekbe tartozok), én is várom a tényekre támaszkodó történészi munkát, amelyben sem trianoni utódállamok elfogult történészeinek, sem önfeladásra kényszerítő nyomásnak engedő hazai történészeink nem találhatók.
Ha egy ilyen bejegyzést annak a kiadványnak a szerzői közül írt valaki, akkor elvárásaimnak ez a csapat sem tud megfelelni.
Az biztos nem lesz kiút a térségi torzult történelmi tudatok mocsarából, hogy a túloldaliak idióta rikoltozásaira a mi részünkről lesz idióta rikoltozás a válasz.
Ehhez képest olyan fröcsögést kapott, amire magától is képes. Ehhez nem kell történelemportál.
A vita hangneme méltatlan a témához is és azt hiszem hogy hozzátok is! Minősítgetitek egymást ahelyett hogy tényeket avagy állításokat támogatnátok vagy cáfolnátok érvekkel és forrásanyagok jobb megismerésével és megismertetésével!
Ezt kikérem magamnak!
Szégyellem magam helyettetek is.
Hacsak nem fizetett provokátor valamelyikőtök...
Egyáltalán mit tartana a tisztelt szakértő szerkesztőség helyes hozzáállásnak olyankor, amikor szlovákok magyar személyiségnek állítanak emléktáblát? Pl. annak hangsúlyozását, hogy természetesen népünk, nyelvünk még nem létezett, amikor ő élt?
Mi az álláspontotok abban a kérdésben, hogy mondjuk kialakulásuk időrendje szerint rangsoroljuk-e a nyelveket, kultúrákat, pl. az angol nyelv mai változata sehol se volt, amikor a magyar már létezett, mint magyar.
Ha nem lenne szlovák nacionalizmus, magyarellenesség és történelemhamisítás (van), akkor is pontosan ez lenne az álláspontotok, vagy ez csak egy dühkitörés szakember módra?
Ezért kár volt annyi évig az iskolapadot koptatni...
Egy tisztességes magyar történelemszemlélet a tényekre alapozzon és ne sértetten próbáljon viszonthamisítani.
Elég a wikipédia szlovák történelem, szlovák nyelv címszavait kinyitni (pl. angolul) és máris lenne mit tényszerűen cáfolni az ottani hamisításokból. Pl. "Szlovákia" anakronisztikus visszavetítését a magyar honfoglalás korára, miközben ugyanott megemlítik, hogy a szláv nyelvek elkülönülése csak a 10. században történhetett leghamarabb (valójában a cseh, lengyel, szlovák ma se áll távol). Van bőven célpont, de amire ti lőttök, az arra a poénra emlékeztet, amikor a Szexmisszió c. filmben a feminista történelemhamisítók sorolják a nőnek hazudott jeles történelmi férfiakat, mire az egyik főhős dühösen visszakérdez, hogy talán Madame Curie is nő volt???
- nem létezett szlovák nyelv (nem azt, hogy nem ilyen néven létezett)
- későbbiek első nyelvemlékei
- Bosnyák Zsófia nem levelezhetett szlovákul (még egyszer, nyilván nem nevezte így ő sem a felvidéki tót nyelvet, annak sok táji változatát)
És azt állítják, hogy valami szörnyű hamisítással szlováknak nevezték az emlékműállítók a szóbanforgó személyiséget. De erre nem hoznak semmilyen idézetet pl. az avatóbeszédből. Tudjuk, hogy a szlovákok szeretik nem agyonhangsúlyozni, hogy a közös királyság idején későbbi országuk területe nem minősült valamilyen "megszállt Szlovákiának", és a nemesek "magyar nemesek" voltak anyanyelvtől függetlenül, de amíg egy konkrét esetben nem történik szó szerinti elhazudása valaki magyarságának, addig nincs okunk ezzel vádolni őket a konkrét esetben.
Milyen legyen a békés, kölcsönösen elfogadható történelemszemlélet, ha felvirrad a nagy nap és mindkét fél nyitott lesz a tisztességes hozzáállásra? Belefér a másik etnikuma és nyelve jelenlétének letagadása, mondjuk a 17. századi Felvidéken? Amíg nem térünk észhez, kölcsönösen tengert álmodhatunk a másik helyére.
1. a német nyelvterületeket különbözőségét felhozni a szlovákok vonatkozásában nevetséges. Amiatt, mert pl. a germán nyelvcsaládnak – ha különböző nyelvjárások jelentősen különböztek is egymástól – vannak nyelvemlékei, múltja, egy meglehetősen bonyolult mondat és nyelvszerkezete, alkalmas egy kultúrát megjeleníteni.
Ezzel szemben a szlovák nyelv nem volt, néhány kőkorszaki szintet tükröző egyszerű nyelvjárás létezett Európa egyik legprimitívebb formájában.
Emiatt van, hogy középkori szlovák vagy tót kultúráról nem is beszélhetünk, mert a kultúra ugye megkövetel némi írásbeliséget, hogy csak a legszükségesebbet említsem.
A felvidéki földműves tótokat ez egyáltalán nem érdekelte. Ez a fajta primitivitás bizony nem illik bele a több ezer éves múltról szóló szlovák mesébe, sőt nem tesz jót a valóság a melldöngető szlovák nacionalizmusnak sem.
Ugyanakkor ezek tények, amit miért ne lehetne kimondani, leírni? Ja, hogy nem vagyunk tekintettel a szlovák érzékenységre? Hát az legyen a szlavofilok dolga.
2. Idézet: „Atti, szerinted melyik gonosz manó és mikor követte el azt a kellemetlen suhintást a varázspálcájával, aminek következtében hirtelen a Felvidéken termettek az addig nem létező szlovákok és nyelvük?”
Válasz: nem teremtek ott a tótok egyik napról a másikra, ehhez kellett a magyar királyság a tótokat elnyomó politikája, mert csakis ennek köszönhető, hogy néhány évszázad alatt a „népek börtönében” úgy elszaporodtak mint a nyulak. Ugye milyen vicces ez a mondat?
Különféle szláv törzsek maradványaiként léteztek a magyar királyságban, tótokról viszont a 16. századig biztosan nem beszélhetünk.
A tótók tótságát mellékesen nekünk elnyomó fasiszta csürhe magyaroknak köszönhetik, mert nagy szerepünk volt a tót írásbeliség, a kultúra kialakításában. Személyesen Petra Pázmanya – nak köszönhetően. Vagyis Pázmány Péternek. Bizony-bizony, neki hálálhatják meg a szlovákok a Ciril és Metód legendáját, mert – minő véletlen – a szlovákok megtérítőjéről semmi nem maradt fenn mindaddig, amíg ezt a mesét, igaz nem ebben a formában Pázmányék be nem rakták az egyik tót énekeskönyvbe. Bizony, bizony, mi elnyomó, csürhe magyarok tót nyelven megpróbálkoztuk egy énekeskönyv kiadásával, mert a tót nyelven való kommunikáció írásos változatát a több ezer éves tótok addig nem tartották szükségesnek.
Idézet: „Tehát Bosnyák Zsófia idején még nincsenek tótok, Petőfi idején viszont vannak szlovák nemzetébresztők, akik irodalmi nyelvet, ÁBC-t és nemzettudatot fabrikálnak ráérő idejükben.”
Válasz: Mindenképpen gratulálnunk kell a tótoknak, hogy a több ezer éves múlttal a hátuk mögött a 19. században elkezdenek – Európában utolsóként – „ÁBC-ét és nemzettudatot fabrikálni”. De ugye abból nincs sértődés, hogy nem esek hasra előttük hódolatomban.
Egyébként hadd idézzek egy szlovák nyelvemléket Petőfi idejéből:
„Hol voltá, kde s isi bou, ty valaci juhás
Mikor te nem voltá vcera vcer u nás?”
Ezt a nacionalista Ján Kollár adta ki, aki 1838-as pesti árvízkor azt prédikálta a Deák téri evangélikus templomban Budapesten, hogy a tutajosok csak azokat mentsék meg, akik „németül vagy szlávul kiáltanak segítségért.” Magyar nemzettestvéreink, öleljük a keblünkre ezt a rendes tótot.
Akkoriban ennyire tellett. Nincs ezzel semmi baj, például a cigányok ilyennel sem dicsekedhetnek.
Idézet: „Egy tisztességes magyar történelemszemlélet a tényekre alapozzon és ne sértetten próbáljon viszonthamisítani.” Válasz egyszerűen nem értem, hogy miért ne lehetne leírni a szlovákokkal kapcsolatban a tényeket? Az a nagy helyzet, hogy a nagy múlt nem létezik, a kultúra hiányzik. Bezzeg ennek ellenére akkora arcuk van, hogy hihetetlen. A történelmi múltjukról egy szó sem igaz, ez a sajnálatos helyzet.
Idézet: „Milyen legyen a békés, kölcsönösen elfogadható történelemszemlélet, ha felvirrad a nagy nap és mindkét fél nyitott lesz a tisztességes hozzáállásra? Belefér a másik etnikuma és nyelve jelenlétének letagadása, mondjuk a 17. századi Felvidéken? Amíg nem térünk észhez, kölcsönösen tengert álmodhatunk a másik helyére.”
Válasz: hát ettől – már elnézést, de beszarok – folytathatnám még további tényekkel, de te olyan egyszerű vagy ebben a kérdésben, mint egy barlangrajz. Vitára teljes mértékben alkalmatlan, így arra kérnélek, hogy inkább menj szlovák honlapokra és ott mondogasd, hogy a gyűlöletes magyarok mennyi csúnyát mondtak a tótokról és kérj érte bocsánatot és írd azt, hogy te ezzel nem értesz egyet.
Végezetül:
Idézet:„És még annyi, Attinak nem alapjában véve igaza van, hanem ő egy áldozat. Feltételezem, hogy egy hazafias egyén, aki képzettségénél, társadalmi munkamegosztásban betöltött helyénél fogva nem rendelkezik konkrét ismeretekkel pl. a szlovákok történelméről”
Válasz: te szerencsétlen….
A magyar megmaradás egyik előfeltétele a szembenézés azzal, hogy mi vezetett pl. Trianonhoz, ennek része egy reális történelemszemlélet is, szigorúan a tényekre alapozva.
A "primitív" jelzővel alaposan el vagy tévedve, két okból is. Egyrészt, mert olyan alapon primitívezel le valakiket, hogy ők "csak" földet műveltek, vagy állatot tenyésztettek és nem sokuk volt íródeák. Nos, legnagyobb tragédiánk, hogy ma Magyarországon nincs több ilyen "primitív" emberünk, parasztunk, akiket korábban úgy neveztek nálunk, hogy "nemzetmegtartó erő". Te bunkó vagy ahhoz, hogy ezt felfogd. paraszt nyilván nem vagy, a paraszt ugyanis nem a bunkó szinonímája.
A második szempont a primitívséggel, hogy az egy túlélési szelekciós előny. A történelem rtele van lehanyatló, elbukó elpuhult, kifinomult, fejlett civilizációkkal, népekkel, akik helyét primitív, szilaj, ütésálló népek foglalták el, vagy legyőzve őket, vagy csak túlszaporodva.
Sajnos a magyarság régóta egy visszaszoruló nép, ezen változtatni kell. A szlovákok valóban vitálisabbnak bizonyultak, van ebben valamiféle, primitívségnek is nevezhető tényező, de mint mondtam, ez túlélési előny. Vegyük csak a Trianon óta felmutatott szaporulatukat. Még a magyarok államilag erőszakolt asszimilációján felül is, ők több utódot nemzettek, nem ítélték magukat halálra. Nyugodtan becsmérelheted őket, csak az a baj, hogy a huszonéves korosztályban létszámukhoz képest ők több katonát tudnának a frontra küldeni egy ellenünk zajló háborúban, mint mi.
De lehet, hogy mégis győzünk, csak elég sok magadfajta szórjon rájuk mindenfajta becsmérlő jelzőt, az biztosan segít.
Még annyit, hogy senki nem genetikailag szlovák, vagy magyar, vagy német. A Felvidéken a török korban nagy tömegek voltak két- vagy háromnyelvűek, ahogy ma is az ottani magyarság zöme elég jól tud szlovákul.
Amikor szerinted a 17. században valaki primitív attól, hogy tótul beszél, akkor mi a helyzet azokkal, akik néha tótul, néha magyarul, néha németül, néha latinul beszéltek és írtak? Közte a kor arisztokratái, balassi, vagy Bosnyák Zsófia is?
A mai felvidéki magyar politikusok is primitívek, amikor szlovákul szólalnak meg, aztán egy varázsütésre civilizálódnak, amikor magyarra váltanak?
Nagyon nem ott keresitek a hazafiságot, ahol van.
A tények mindenek felett.
Lehet, hogy téged legyőztek a primitív tótok, de a magyarokat nem. Mondom a MAGYAROKAT! ÉRTED?????????
Összességében nincs bajom a tótokkal. Valóban nagyon örülnék neki, ha nekünk olyan miniszterelnökünk lenne, mint Fico, még akkor is, ha nála sötétebb, primitívebb, balfaszabb politikust nem hordott hátán a Föld. Az egy más dolog, hogy a Fico nevű buta parasztnak nem koppintott a magyarországi (ezalatt nem a magyart értettem) diplomácia az orrára és engedte, hogy túl messzire menjen. Ez nem a mi hibánk. (MAGYAROKÉ)
De nem értem, hogy miért ne írhatnám le a tényeket a szlovákokkal kapcsolatban? Képzeld el, ha Budapesten szobrot állítanának Béthóven Lajosnak vagy Bakk Sebestén Józsefnek. Ezt írnák rá a talapzatára. Nem röhögne ki minket a seggével mindenki, akinek van egy csöpp esze? Hát hadd röhögjem én is ki a magam módján a tótokat. Tojok rá, hogy ez nekik tetszik vagy nem. És a hozzád hasonló, mindenekelőtt mások "érdekeit" néző szlavofil hajlamokra is teszek magasról.
AG! Miszter Barlangrajz!
azért nem tudtak tótul írni, mert nem lehetett, nem volt ÁBC, nem volt annyi szókincs, amivel egy értelmes mondatot le lehetett volna írni, nem volt meg az írásbeliség alapvető követelménye. ÉRTED? Ennél primitívebben neked se tudom megmagyarázni. Nem voltak betűk, és a tótok tojtak magasról mindenre, ami kultúra. EZ NEM BAJ! A cigány írásbeliségről sem sokat tudni. Mi a gond azzal, ha ezeket leírom? Remélem nem haragszanak meg a tótok, hogy a cigányokhoz hasonlítom őket? Hiszen csak egy másik faj. Remélem nem rasszista nácik a tótok, hogy felháborodnak azon, hogy a roma kultúra szintjére teszem azt amit ők eddig fel tudtak mutatni? Ugye nem ez a gond?
és hogy honnan teremtek ide-oda a tótok? Hát a betelepítéssel. 1920-ban pl. Pozsonyban alig voltak tótok elsősorban német, másodsorban magyar, harmadrészben pedig zsidók lakták. Azért lett mostanra ennyi tót, mert Trianon és a II. világháború után elüldözték a "nem tótokat". Nagyon diplomatikus vagyok, amikor azt mondom: nem teljesen kulturált módon
Azért nem ártana egy pár dolgot tisztázni a szlovákokkal/tótokkal kapcsolatban.
A cigányság szintjére azért ne tegyük őket - templomba jártak, dolgozni tudtak, földet műveltek, vérfertőzés által nem szaporodtak. Egyszerű parasztok/birkapásztorok voltak, többnyire békés nép, akivel senkinek sosem volt baja 800-900 éven keresztül. A pánszlávizmussal kezdődtek a bajok, aztán valahogy nem jött be nekik a csehekkel való "egyesülés", ami a pánszlávizmus logikus következménye ergo - egységes szláv nemzet létrehozása. Ezért próbáltak "szlávabbak" lenni a cseheknél is, kezdék hangsúlyozni a "cirilmetódot", "nagymorvákat" stb. stb. - és valamikor ekkor találták ki a "matúscsákokat", "jánosíkokat" stb. stb.
Azért tegyük hozzá, hogy az átlag szlováknak/tótnak erről halvány gőze sem volt, és 1920-ig ezek az agyrémek többnyire egy viszonylag szűk "értelmiségi" elit körében terjedtek.
Most jelenleg azon fáradoznak, hogy próbálnak kitalálni valamilyen történelmet saját nyelvükhöz, államukhoz, csakhogy ez nem fog menni, túl sok az ellentmondás a hivatalos verzióban is ahhoz, hogy összeálljon a kép.
Egy dologban viszont igazat is kell adnom meg nem is AG-nek. A szlovák "primitívsége" ellenére lelkileg egészségesebb nemzet, mint a magyar. De azért hozzá kell tenni, hogy az utóbbi 1000 történelmi sorscsapásai őket többnyire elkerülték, nincsenek traumáik, elvesztett háborúik, idegen megszállásaik stb. szemben mondjuk velünk. Mi azért is tartunk ott ahol, mert bennünket mindig leigáztak/legyőztek/meghódítottak, őket sosem - kérdés az, hogy meddig maradnak ők fent, ha majd egyszer őket is valaki legyőzi/leigázza/meghódítja? Mi kapaszkodhatunk legalább a történelmünkbe, kultúránkba, nyelvünkbe, ők viszont semmibe, mert az egész hazugságokon épül, és nem is látok semmilyen olyan tendenciát, hogy felállna valaki NAGY közülük, és megpróbálna azt megteremteni.
Csak kulturális értelemben hasonlítottam őket a cigányokhoz, egy szinten nem lehetnek, mert akkor a romáknak is lenne országuk. Amennyiben a csehek nem használják ki a tót kártyát és nem találnak ki nekik egy nyelvet és egy műkultúrát, akkor még nagyobb bajban lennének.
A gond nem itt van, hanem ott, hogy olyan agresszívek mint a kismalac a viccben. Mindent meg akarnak erőszakolni, mindent magukévá akarnak enni. Az csak hab a tortán, hogy közben szándákosan eltüntetik a felvidéki magyar kultúrát, pontosabban szlovákosítják.
Közben az egykori magyar időszakot kárhoztatják. Már elnézést de az 1868-as nemzetiségi törvényük a mai szlovák viszonyokhoz képest ég és a föld. A jelenlegi szlovák nyelvtörvény náci szellemiséget takar, mint ahogy nácik a szlovák kormánypárti politikusok is. Mert a szlovákok lehetnek nácik az ajrópúnióban.
A nyelvtörvénnyel kapcsolatban jó lenne, ha az illetők el is olvasnák még mielőtt véleményt formálnak róla. Lényegében nem kimondottan "tiltja" a magyar nyelv használatát, hanem inkább adminisztratív módszerekkel "ellehetetleníti". A cél viszont nem más, mint hogy a magyar nyelv kiszorítása a közéletből az emberek összezavarásával és megfélelmítésével.
Na de ez nem tartozik ide a cikkhez. Amíg a magyar történészek nem lesznek képesek egy egységes álláspontra jutni a szlovák "történelemmel" kapcsolatban, addig az ilyesmivel számolni kell.
LeírhatNÁD, de ennek egy objektív akadálya, hogy nem ismered őket és merészen gyártasz magadnak elképzeléseket ezek hiányában.
A szlovák nacionalizmussal szembeni önvédelem magyar kötelesség. E kötelesség keretében először is kötelező alaposan, tényszerűen ismerni az ellenfelet.
A szerencsétlen ABC-d, amit itt hangoztatsz, jellemző marhaság, külön magyar ABC sem volt a nyelvújítás koráig (amit egyébként eléggé felvilágosult, farncia forradalomért lelkesedő, szabadkőműves elemek vittek durva vadhajtások felé, lásd a jakobinus-szabadkőműves Kazinczyt), a korábbi magyar nyelvemlékek is a latin ABC betűivel írva maradtak fenn, akárcsak a szlovák és a legtöbb európai nyelv korai emlékei. Elég szerencsétlenül eltorzítva kínlódtak a magyar szavak latin betűkkel való leírásával, a cs volt korábban ts, és hasonlók.
Ez nem érv.
El kellene döntteni, hogy mi az elvárásunk a szomszéd népekkel szemben egy elképzelt jószomszédi viszony esetére (a távoli jövőben), hogy képzeljük a kölcsönös megbecsülést, mi lenne egy kölcsönösen akceptálható történelemszemlélet. Nem kell egyformának lennie, nem értelmes dolog közös tankönyveket írni, de ahogy bunkó a szlovák, aki a magyarokat Árpád idején "Szlovákia megszállóinak" nevezi, úgy bunkó az is nálunk, aki bizonygatja, hogy ezek a primitív szoszédok tulajdonképpen soha nem is léteztek, ma sincsenek, ez az egész egy félreértés. Ez pontosan ugyanaz a hozzáállás.
A normális felfogáshoz a tények tudomásulvételén át vezet az út.
Egy ilyen portál képzett szerzőinek lenne ebben nagy felelőssége, a kihívásnak e cikkben nem tudtak megfelelni.
Magánügy, de speciel Jobbik-szavazó vagyok.
A jelen szlovák nacionalizmusnak túl sok köze a hitleri nácizmushoz nincs. Annál több a felvilágosodásnak nevezett nagy elsötétüléshez, ami a világra szabadította a nacionalizmus pestisét.
Amely Isten helyére a Haladást és a modern államnemzetet állította, amelyet az új eszme által korán megfertőzött országokban (franciák, angolok, majd pl. németek) nyelvileg homogenizált, asszimilált embercsordaként tudtak elképzelni és ezt tűzzel-vassal elkezdték megvalósítani. A magyar elit ezt sose tette magáévá, csak idióta módon szájalt róla (az asszimilációs politikáról), közben bűnös mulasztásaival (pl az ország gazdasági-kulturális kulcspozícióinak átengedése zsidók részére némi apróért) lehetővé tete, hogy a hazánkat felosztó szomszédok viszont nagyon is utánozzák a nyugati modellt, miközben épp ezt az egykori magyar elitet vádolják alaptalanul hasonlóval.
Azt gondolom, hogy a szlovák nép, mint szlovák nevű nép története sajnos jobban a történelem homályába veszik, mint a magyar nép története. Igaz ugyan, hogy-állítólag- a szlávok nagy népessége a 7. században nagyjából a mai Lengyelország nagy síkságán volt, és a 6. században húzódott le délre a mai helyükre. De ebből az időből ismert két szláv nép, mely az említett síkságon létezett, ez a két nép Fehér Horvátország, és Fehér Szerbia néven ismertek. Szlovák, mint ilyen nem. Maga a szlovák név is a 15. században került használatba, és nem lehet tudni, hogy nem a szláv elnevezésnek egy változata-e inkább, de ha igen, akkor csak azt bizonyítja, hogy szlovák néven nép nem létezett. Mint tót is szokták őket hívni, de ennek eredete sem tisztázott még. A szlovákok tehát szlávok, ez az ami biztos, és valószínű, hogy a délre vonult szerbek, horvátok helyben maradt csoportját takarja, melyek között lehetnek éppen más etnikumok is, mint pl. lengyelek....Ami a nyelvüket illeti, nyílván volt beszélt nyelvük, melynek alapja is vegyes szláv nyelv lehetett, amit jól mutat az, hogy három nyelvjárásuk is van, de olyan nyelv, mely alapnyelvként szlovák lett volna, nem volt. Elég érdekes besorolás az is, hogy a nyugati szláv nyelvhez tartozik, annak a csehszlovák ágához. Mi az hogy csehszlovák nyelv? Mikortól létezik csehszlovák nyelv? Ami pedig az írott nyelvet illeti,főleg az irodalmi nyelvet, csak a 18. században alakult ki. A szlovák nép története tehát mint szlovák, fiatal, mint szláv népesség természetesen régebbi, ilyen értelemben is a 7. századtól jelenik meg a történelemben. Ma sem egyértelmű, hogy honnan érkeztek, illetve a feltételezett Baltikumban hogyan és mikor jelent meg a szláv népesség. Még a Nagy-morva kérdés is kérdés.
Ami pedig a magyar-szláv viszonyt illeti, a két nép történelme a honfoglalók megjelenésétől összefonódik, de -bármilyen nehéz elfogadni-önálló léte a szlovákoknak, mint nép nem volt. A Felvidék jellegzetes arculata mind a Magyar Királyság arculatát mutatja. Le sem lehetne tagadni, hogy a királyság része volt a terület. Mi nem nagyon tudunk tőlük semmit elvenni a történelemből, ők viszont annál inkább a mienkéből, például úgy, hogy magyar történelmi személyeket ugyan csak átírva saját nyelvük abc-jével, de nem említve meg sehol, hogy az illető nem szlovák történelmi személyiség, hanem magyar, vagy éppen más. Az átírás pedig semmi mást nem mutat, mint azt, hogy az átírt neveknek, szavaknak nincs szlovák megfelelője a nyelvben, tehát nem lehet szlovák eredete sem. A történelemhamisítás egyik formája tehát éppen az, amikor az átírt nevű személyek mellé nem teszik közzé, hogy az illető miről is nevezetes, vagy ha igen, akkor az eseményt a szlovák történelem részévé teszik. Ezért történelemhamisítás, épp úgy, mint a románoké is.
Annyira elszomorító.
Észre kéne vennie az egész díszes társaságnak, hogy megosztottak minket, és uralkodnak rajtunk!