Történelemportál

Képes múltőrzés – könyvekben

A Magyar kastélylexikon könyvsorozattal 2000 óta találkozhatunk országszerte. Alapját egy számítógépes adatbázis adta, amelyet a szerző-szerkesztőnek sok év kutatással sikerült összeállítani. Az egyedülálló kezdeményezés egy-egy megye kastélyainak, kúriáinak családtörténeti, művészeti és történelmi hátterét képanyaggal kiegészítve mutatja be. A sorozatban legújabban megjelent kötet kapcsán a szerző-szerkesztővel, Virág Zsolttal készített interjút a Magyar Hírlap.

Virág Zsolt

Először vegyük sorra, mi a különbség a kúria és a kastély között!

– Mivel a magyar szóhasználatban a kastély és a kúria mai fogalmának nincs egyértelmű definíciója, sok esetben problémák merülnek fel egy-egy épület besorolásánál. De mivel elengedhetetlen valamelyik kategóriába beilleszteni ezeket, a szempontrendszer kidolgozásánál figyelembe vettük, hogy mekkora az épület alapterülete, illetve, hogy az épület emeletes vagy földszintes-e, az építtető társadalmi státusát, az épület típusát, a művészeti érték szempontjait és gazdasági központként betöltött szerepüket. A kúriák két fő fajtája közül azok, amelyek őrzik az eredeti arányokat, egy kastély kicsinyített másainak tűnnek, ezeket néha kiskastélynak is nevezik. A népies stílusú épületek ezzel szemben — még ha kiterjedésre az előző típussal meg is egyeznek — inkább egy felnagyított parasztházhoz hasonlítanak. Sokszor mégis szembesülnünk kell a ténnyel, hogy a népnyelv által használt elnevezés annyira beépült a hivatalos listákba és felmérésekbe is, hogy annak helyreigazítása az épület azonosítását veszélyeztetné. Ez utóbbi szempont indokolta azt is, hogy a kötetekben az épület elnevezésében időrendben felsoroljam valamennyi ismert tulajdonos család nevét. Egyébként a kastély és a kúria fogalmán — mint ahogy az a feldolgozott épületanyagból is kiderül — mindig a 18. századtól kezdődően állandósult két épülettípus értendő.

Mi vezetett oda, hogy elindítsák a magyar kastélyokról szóló kötetsorozatot?

– Már fiatal korom óta érdekelt a kastélyépítészet, illetve ezen épületek története, ugyanakkor hamar kiderült, hogy még az alapkutatások is hiányoznak ezen a területen. A magyar kastélyok, kúriák döntő többségéről még csak lista sem volt, hatvan százalékukról még soha, sehol, semmi nem jelent meg nyomtatásban. Mindent levéltári alapkutatásokkal, térképtári kutatásokkal, helyszíni terepmunkával és az egykori családokkal való kapcsolatfelvétel útján lehet felderíteni. Ezenkívül segítségünkre volt több archív kép a mára feledésbe merült épületekről, illetve találkoztunk nem lebontott, viszont jócskán átalakított kúriákkal, kastélyokkal is, amelyek mára felismerhetetlenné váltak.

Milyen rendszerrel dolgoznak a könyvekben?

– A kötetekben megyénkénti bontásban, egységes szerkezeti formában mutatjuk be a kastélyokat, kúriákat – mind az álló, mind a lebontott épületeket. Most már eggyel több megye épületeinek bemutatása készült el, mint amennyi még feldolgozásra vár. A szisztematikus munka eredményeként sok korábbi sztereotípiáról kiderült, hogy nem igaz, így például, hogy az Alföldön nincsenek kastélyok, kúriák, sőt, egyáltalán műemlékek. Nos Békés megye mai területén 260 kastély és kúria volt egykor.

Tegyük hozzá, hogy a Békés megye kastélyait bemutató mű a legújabb kötet.

– Igen, emellett Jász-Nagykun-Szolnok megyében 257 épület állt valaha, s ez a szám szinte pontosan megegyezik a műemlékekben sokkal gazdagabbnak vélt Vas megye 260 és Fejér megye 261 egykori nemesi rezidenciáinak számával.

Hogyan zajlik egy-egy megye feltérképezése?

– Az első körben a térképtári, könyvtári és a levéltári kutatások zajlanak, második körben pedig a helyszíni terepmunkák következnek, amelyek során egy-egy megye valamennyi települését — sőt igen sok majorját — járja be a felmérő csapat. Végül a fotósok munkája következik, akik a könyv szövegéhez készítenek képeket az épületekről. Az egyes köteteket én írom és szerkesztem, a kutatások egyes fázisaiban viszont több kolléga segít, ami jelentősen felgyorsítja az adatgyűjtést.

Ezek szerint ön építészet-történész?

– Nem, művészettörténész és jogász vagyok.

Jó párosítás, hiszen a könyvkiadás esetében a publikálásnál több jogi kérdés szóba kerülhet…

– Így van, és létezik még egy speciális terület, ahol a jogi ismereteket még inkább tudom használni: egy műemléki ingatlanfejlesztő cég vezetője vagyok, amelynek Magyar Kastélyprogram Nonprofit Kft. a neve. Ez a munkám másik része, bár ez is kastélyokhoz kapcsolódik. Az EU-s turisztikai fejlesztési forrásokból több épület kezelője, tulajdonosa nyert jelentős összeget, ezen pályázatok megvalósíthatósági tanulmányát és dokumentációját készítettük a projektgazdák megbízásából. Ilyen forrásokból újul meg például a fertőd–eszterházai Esterházy-kastély két ütemben, az edelényi L’Huillier–Coburg-kastély vagy a hajósi egykori érseki kastély.

Kiknek szánják a sorozatot?

– A könyvek multifunkcionálisan hasznosíthatók, így az általános iskolai helytörténeti szakköröktől az egyetemi szemináriumokig haszonnal forgathatják őket, a szakemberek számára pedig négyféle mutatót és jegyzéket helyeztem el a könyv mellékletei között, itt a primer források is megtalálhatók. Az olvasók többségét egyébként az egyes épületekhez kapcsolódó anekdoták és hiteles történetek, valamint a családtörténeti kutatások eredményei érdeklik. A sárga alapra nyomtatott művészettörténeti leírások pedig a művészettörténészeket és az építészeket érdeklik, ezek különösen akkor fontosak, ha időközben lebontják az épületet, mert akadt rá példa, hogy novemberben megjelent a könyv, majd januárban szóltak, hogy az egyik alföldi kisváros főutcáján bontják a kötetben még álló épületként szereplő kúriát.

Milyen anekdotákkal találkoznak a kutatások során?

– A levéltári forrásokban gyakran sokkal jobb és erősebb történeteket olvashatunk, mint amilyeneket néhány mai forgatókönyvíró kitalál, például a Tököly–Popovich családban két fivér vetélkedett egymással, és az egyik úgy nyilatkozott a másikról: „Nem elég, hogy tékozló, ráadásul még szerelemből is nősült!”, azaz nem gazdag lányt vett feleségül, ami rámutat a kor jellemző gondolkodására is. A szabadkígyósi (akkori, korabeli nevén ókígyósi) Wenckheim-kúriánál történt meg a Jókai Mór által is feldolgozott eset, hogy amikor az idős, addig gyermektelen gróf feleségül vett egy fiatal lányt, az addig a hatalmas vagyon örökösének számító unokaöcs dühében egy fekete koporsót küldött az esküvőre az új férjnek, azzal az üzenettel, hogy „Neked nem asszony, hanem ez kell”. A gerendási Apponyi-kúriánál például szellemjárásról őriznek emléket, a gyomai Wodianer-birtok tiszttartóját pedig a feldühödött jobbágyok „a kastélyból való kihányatással” fenyegették meg.

Írja meg véleményét, észrevételét!

Hozzászólás küldéséhez az Ön böngészőjének fogadnia kell az ún. sütiket. A hozzászólásokért a honlap üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azok semmilyen módon nem tükrözik az üzemeltető véleményét, álláspontját.

css.php
FIGYELEM! Elavult, nem támogatott böngésző! Töltsön le egy újat!