Nagy érdeklődés mellett október 31-én, szombaton a megyeháza előtti téren felavatták Kligl Sándor Háború című szobrát, amely a doni katasztrófa Csongrád megyei áldozatainak állít emléket.

A doni hősök most felavatott emlékműve (fotó:MTI)

Az ünnepségen jelen volt Schmitt Pál, az Európai Parlament alelnöke, Kiss-Rigó László, a Szeged-Csanádi Egyházmegye püspöke, Alekszander Guszev főkonzul, az Orosz Föderáció debreceni főkonzulátusa képviseletében, Szabó János, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem rektora, Magyar Anna, a Csongrád Megyei Közgyűlés elnöke, Andrej Schleining, Voronyezs megye közgyűlésének magyarországi képviselője, a Don-kanyarból visszatért hősök és hozzátartozóik, politikai és civil szervezetek képviselői, valamint nagyszámú érdeklődő, aki eljött megemlékezni a magyar hadtörténelem közel 150 ezer áldozatot követelő, legszomorúbb fejezetéről.

„A XX. század Mohácsa volt a doni katasztrófa” — hangsúlyozta köszöntő beszédében Magyar Anna. „A szobor emlékeztet a borzasztó halálra, egy kis ország szenvedésére és 150 ezer magyar hősre, a mi hőseinkre.” A szobor nemcsak az áldozatoknak, hanem a túlélőknek is emléket állít, azoknak, akik miután hazatértek a frontról vagy a fogságból, szemlesütve kellett élniük. A sors nem az életüket vette el, hanem a jövőjüket, a büszkeségüket és önazonosságukat. „Jöjjenek el a szoborhoz sokan, hogy végre az egész magyar nemzet legyen képes felemelni a fejét, és kimondani: büszkén szembe tudunk nézni a múltunkkal, és megőrizzük hőseink emlékét” — mondta az elnök asszony.

Vihar Béla Egy katona megy a hóban című megrázó versét Sinkovits-Vitay András mondta el, majd Szabó János rektor emlékező beszédében a II. Magyar Hadsereg kálváriáját ismertette. „A rendszerváltozást megelőző évtizedekben ádáz viták tették lehetetlenné, hogy a nemzeti identitásban méltó helyére kerüljön a II. Magyar Hadsereg II. világháborús doni működése és tragédiája. Az igazak azonban megérdemlik és ki is bírják, hiszen éppen ezért igazak ők” — szögezte le a rektor.

Schmitt Pál avató beszédében a jelen tisztelgéséről beszélt a múlt katonái és hősei előtt. „Ahogy Nagy Imrét és vértanú társait újra kihantoltuk , s eltemettük, nekünk az egész II. világháborús korszakot ugyanúgy kell kihantolnunk és eltemetnünk. Ezt követeli tőlünk a magyar katonák több tízezres, százezres névsora” — emelte ki a szónok. Ha egy nép képtelen tisztán emlékezni, valószínűleg képtelen tisztán gondolkozni is. „Nemcsak a jövőt, a múltat is teremteni kell” — mondta Illyés bölcs gondolatára hivatkozva Schmitt, majd beszéde után egyenként kezet fogott a színpadon ülő veteránokkal.

Ezt követően Kiss-Rigó László megyés püspök megáldotta a szobrot, Magyar Anna pedig a hazáért tett szolgálatért emlékplakettet és emlékérmet nyújtott át a Don-kanyart megjárt Csongrád megyei katonáknak, akik között egy szabadkai is volt. Az érem egyik oldala a szobrot ábrázolja, a másikon Csongrád megye címere látható.

Az ünnepség végén — katonai tiszteletadás mellett — politikai és civil szervezetek, küldöttségek, egyesületek és rendek koszorút helyeztek el a szobor talapzatánál.