Történelemportál

A Kádár-rendszer nem volt puha diktatúra – Stefano Bottoni a romániai és a magyarországi ügynökkérdésről

Rovatok: Interjú

Stefano Bottoni volt az egyetlen külföldi, aki Romániában kutatási engedélyt kapott az egykori Securitate irattárába. Munkájának eredménye sokkolta az erdélyi magyar közvéleményt, többek között ő leplezte le Szilágyi Domokos költő ügynökmúltját. Az Olaszországban született, magyar származású történész most Budapesten kutat, a Magyar Nemzet szombati számában megjelent interjúban eddigi tapasztalatait osztotta meg a közvéleménnyel.

Kezdő kutatóként megdöbbentették a romániai ötvenhatos perek Stefano Bottoni történészt. A Magyar Nemzet szombati számában a kutató úgy fogalmazott: „kényelmes világból érkeztem huszonöt éves fiatalként, aztán belecsöppentem a borzalomba. Az iratokat olvasva személyes ismerősömmé váltak olyan emberek, akiket semmiségekért ítéltek halálra, fiatalok, akiket agyonvertek a kihallgatáson, olyan dolgok, amik számomra csak a filmekben léteztek.” Utalt arra, hogy az ötvenes években a Magyar Autonóm Tartományban a szekusok hetven százaléka magyar volt, vagyis az erdélyi elit is kitermelte a maga gazembereit. Könnyű volt mindent a románokra hárítani, de az is igaz, hogy abban az időben a magyar lakosság jelentős mértékben irányíthatta sorsát, magyarok voltak az ügyészek, bírók, párttagok, vagyis a hatalom gyakorlói — mondta Bottoni. Hozzátette: ők nem azért voltak lojálisak a központi hatalomhoz, mert megfélemlítették őket, hanem mert hittek abban az eszmében. Ez a hetvenes-nyolcvanas évekre megváltozott, sok jó elvtársnak csalódnia kellett, amikor a Ceauşescu-diktatúra kimutatta a foga fehérjét.

A Szilágyi Domokos ügynökmúltját is feltáró kutató elmondta: Szilágyi ügyén másfél évig gondolkodott, hogy nyilvánosságra hozza-e az adatokat. Gyűjtötte az információkat, mindig azt kereste, hogy hol a bizonyíték arra, hogy mégsem igazak a neves költőt terhelő adatok. Ma már a legavatottabb Szilágyi-kutató sem tudja eldönteni, hogy ennek a ténynek milyen köze lehetett a költő 1976-os öngyilkosságához — tette hozzá.

A magyarországi helyzettel kapcsolatban úgy fogalmazott: itt nem az a kérdés, hogy ki volt besúgó. Amikor egy filmrendezőről kiderült, sokan kiálltak mellette. „Számomra döbbenetes élmény volt, tudomásul kellett vennem, hogy ez a kérdés nem éri el a magyar társadalom ingerküszöbét” — mondta.

Bottoni szerint tudomásul véve a tényeket fontos volna arra koncentrálni, hogyan működött itt ez az úgynevezett puha diktatúra, miért és ki osztotta Magyarországra a „pénzmosoda” szerepet a Varsói Szerződés országai közül. Érdekes volna kutatni, hogyan élhetett itt évekig a hírhedt terrorista, Carlos, de az is izgalmas kérdés, hogy lehetett sikeres a kádári politika az egyházak tekintetében, és miért sikerült beépíteni a szinte teljes felső papságot. Kifejtette: ne felejtsük el, hogy itt olyan diktatúra volt, amely széles érdekközösségen alapult. Nem nevezném puha diktatúrának, mert az én értelmezésemben egy rendszer keménységét nem azzal kell mérni, hogy hány embert vernek agyba-főbe az utcán. Egy hatalom akkor a legsikeresebb, ha erre már nincs szükség, mert mindenki pontosan tudja, meddig mehet el, mikor kell csöndben lennie. A Rákosi-rendszer borzalmai miatt hajlamosak vagyunk úgy tekinteni az azt követő korra, mint egy majdnem Kánaánra, de egyáltalán nem volt az. Amíg az emberekben nem tudatosul, hogy Magyarországon nagyon súlyos dolog történt a rendszerválást megelőző évtizedeken, addig hiába várjuk a megtisztulást — mondta Stefano Bottoni.

A kutató hangsúlyozta: a múlt feltárása nemcsak ügynökkérdés, ilyenek viszonylag kevesen vannak, és nem fogják bevallani saját tetteiket. Sokkal fontosabb lenne megkérdezni a tartótisztjeiket, főleg a szigorúan titkos állományúakat — nagyon soknak ismerjük a nevét, fokozatát, tevékenységét — és azokat, akik az ügynökök beszervezésére adtak ki parancsot. Ezt eddig senki nem tette meg, adódik a kérdés, mitől félünk, és jogos-e ez a félelem? Még mindig mozgósíthatják kapcsolataikat, konvertálhatják tudásukat a mába és most is van hatalmuk, netán ma is a szakmában maradtak? — tette fel a kérdést a történész.

Bottoni elmondta azt is, hogy Magyarországon a sajtó jóval óvatosabb és elnézőbb a pártállami múlt iránt, mint máshol a környező országokban. Magyar újságíró még nem lopott ki iratot a levéltárból, miközben Lengyelországban sok tízezer nevet rakott fel a világhálóra egy zsurnaliszta a kutatásai alapján. Ennek az az oka, hogy a hazai sajtóban elmaradt a rendszerváltás, nagyjából ugyanazok a lapok, ugyanazok a újságírók és ugyanazok a baráti közösségek működnek és dolgoznak, mint a hetvenes-nyolcvanas években.

Stefano BottoniStefano Bottoni történész 1977-ben született Bolognában. 2001-ben summa cum laude minősítéssel történészi oklevelet szerzett a bolognai egyetem bölcsészkarán. Diplomamunkájának címe: A magyar kisebbség Kelet-Közép-Európában, 1944-1948. 2002-2008 között a bolognai egyetem legújabb kori történelem tanszékének doktorandusza volt, disszertációjának címe Területi kérdések és etnopolitika Kelet-Közép-Európában — A romániai Magyar Autonóm Tartomány esete, 1952-1960. 2009-től a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének munkatársa.

A kommentelés átemenetileg kikapcsolva. Az eddigi hozzászólások megvannak, csak nem látszanak.
FIGYELEM! Elavult, nem támogatott böngésző! Töltsön le egy újat!