Bottyán János kuruc generális halálának 300. évfordulója alkalmából tudományos konferenciát rendeztek ma a Hadtörténeti Intézet és Múzeumban Kard és karrier címmel.

A Hadtörténeti Múzeum

A tudományos konferencia érdekessége, hogy szakavatott történészek és hadtörténészek adtak összefoglaló képet a kuruc korról. A téma iránt érdeklődők az európai jelentőségű hadvezér és katonai teoretikus Raimondo Montecuccoli és a szlovák népi hősként számon tartott Juraj János mellett Bottyán Jánosról tudhattak meg többet.

A hallgatóság számos más érdekes katonai, hadvezéri pályát ismerhetett meg közelebbről, egyebek mellett Gyöngyösi Nagy Ferenc dunántúli főkapitány-helyettesét, Ottlyk György kuruc brigadérosét, a francia tábornokká emelkedett Ráttky Györgyét, egy kevésbé szerencsés sorsú francia hadnagyét, Vékony János kapitányét, vagy az Ocskayval együtt elpártolt, kuruc főstrázsamesterből császári altábornagyságig emelkedett Pestvármegyey Józsefét.

Bottyán János egyike a II. Rákóczi Ferenc nevével fémjelzett szabadságharc közismert hadvezéreinek. Köztéri szobrok, emléktáblák idézik fel alakját, és intézmények tucatjai viselték, viselik nevét. Bottyán János nem csupán a katonát testesítette meg, hanem az alacsony sorból felemelkedett egyén kiváló példáját is.

A lovászfiúból lett végvári katona a török elleni küzdelmek során fokozatosan jutott előre a ranglétrán, míg végül a császári hadsereg egyik legismertebb magyar huszárezredeseként maga az uralkodó tüntette ki aranylánccal. A XVII. század végén már korosodó, esztergomi udvarházába visszavonult hadfi életében az új század új lehetőséget is biztosított: 60. életéve körül járhatott, amikor csatlakozott Rákóczi felkeléséhez, s az egyik legvitézebb kuruc tábornok, a dunántúli és Vág-vidéki harcok hőse lett.

A páratlan tehetségű kuruc generális halálának háromszázadik évfordulója nem csupán a róla való megemlékezésre nyújt kiváló alkalmat, de általában a korabeli katonai pályaképek tudományos elemzéséhez, összehasonlításához is lehetőséget nyújt.