Ugyan Törley József virágoztatta fel Budafokot, ám az utókor mostohán bánt emlékével. Impozáns mauzóleuma évtizedek óta romosodik, az egykori mágnásnak és családjának földi maradványai örökre elvesztek — írja a műemlékem.hu.

a Törley-mauzóleum

„1957-ben feldúlták a kriptában található szarkofágokat, valamint Törley Mariska sírját és Törley Bálint koporsóját. A hivatalos magyarázat szerint arra gyanakodtak, hogy a kőládákba fegyvereket rejtettek a forradalom után, azonban valószínűbb, hogy ékszereket kerestek. Az emberi maradványok heteken át hevertek szétdobálva a mauzóleum kertjében, míg végre megjelentek a temetkezési vállalat emberei és összeszedték azokat. Egy pesti köztemetőbe vitték a csontokat, ám hogy melyikbe, nem sikerült megtudni. Így egy szál virággal sem lehet emlékezni a Törley családra a sírjuknál, hiszen ismeretlen, jelöletlen helyen nyugszanak” — mondta Garbóci László helytörténész.

Az emberi maradványok meggyalázása csupán egy fejezete volt a család és a mauzóleum gyászos történetének. Pedig Törley József élete — legalábbis kezdetben — a mesék világát idézte.

Schmierl Valentin Törlei Bálintra magyarosította nevét, miután részt vett az 1848–49-es szabadságharc küzdelmeiben. 1858-ban született legkisebb fia, József, aki a grazi kereskedelmi akadémián tanult, majd Reimsben kezdett dolgozni egy pezsgőgyárban levelezőként. A pezsgőgyártás technikai alapjait hamar eltanulta, majd amikor a francia cég Magyarországra küldte, hogy megfelelő alapbort keressen a pezsgőgyártáshoz, a budafoki (akkori nevén Promontor) pincéket felfedezve önállósította magát. Szőlőt, présházat és területet vásárolt, s a korábban Reimsben alapított üzemét is áttelepítette 1882-ben.

A Törley-féle pezsgő a minőségének és a jó reklámnak köszönhetően hamarosan fogalommá vált — nemcsak idehaza, de Nyugat-Európában is. A gyár 1890-ben új, nagyobb telephelyre költözött, Törley József 1896-ban nemesi címet kapott Ferenc Józseftől (ekkortól illette meg a Csantavéri előnév, a családi birtokra emlékezve), üzeme a századfordulóra a Monarchia legnagyobb pezsgőgyárává vált.

A semmiből birodalmat alapító mágnás nem csak pezsgőgyártásban járt az élen: övé volt az első magyarországi teherautó. A kocsit nem vonaton hozták be, hanem hazavezették a francia gyárból, az oldalára pedig hatalmas Törley-reklámot rakatott fel a gyáros, így még az úton is a pezsgőjét hirdette. Törley József egyébként is megszállottja volt az automobiloknak, Csonka János és Bánki Donát mellett alapító tagja volt a Királyi Magyar Automobil Clubnak. Egyike volt az elsőknek, akik Magyarországon gyalogost gázoltak (a körúton ütötte el Czolits János utcaseprőt, aki szerencsésen megúszta a balesetet).

„Amennyire szerencsésnek bizonyult Törley az üzletben, annyira boldogtalan volt a magánélete” — mondta el Garbóci László. „Sacelláry Irént vette feleségül, s a friggyel hatalmas vagyonra tett szert. A kortársak érdekházasságot szimatoltak, ám a későbbiek bizonyították: a feleség szerette és tisztelte az urát.”

A házasságból egy gyermek, Mariska született 1886-ban, ám másfél évesen elhunyt. A párnak nem született újabb gyermeke, s alig 25 évvel a gyár megalapítása után, 1907-ben Törley József is meghalt vakbélgyulladásban.

Az özvegy igyekezett méltó módon emléket állítani férje emlékének. Ray Rezső már korábban is a család házi építésze volt, vele terveztetett monumentális mauzóleumot a birtok legmagasabb pontjára. A szecessziós-neobizánci stílusú, Magyarországon páratlan épület 1909-ben készült el, s kriptájában kapott (sajnos nem végső) nyughelyet Törley József és a kislányuk is. Az özvegy kisebb birtokot is elkerített a mauzóleumhoz, ennek jövedelméből kellett volna fedezni a későbbiekben az épület fenntartását és misét mondatni minden évben, Törley József halálának napján. A kriptába, férje mellé temették el Sacelláry Irént, s a család egy másik tagját, Törley Bálintot is 1940-ben.