A hazai börtönökben kivégzett vagy természetes halállal elhunyt egykori raboknak állít emléket a Budapesti Temetkezési Intézet Zrt. Kegyeleti Múzeumának új fotókiállítása, amely november 15-ig látogatható.

a 301-es parcella, a legismertebb magyarországi börtöntemető

“A mi XX. századi történelmünk során emberek százezreit megkülönböztették, deportálták, elvitték az utcáról. A politikai fordulatok következtében pedig a börtönben nem azok foglalták el a cellákat, akik az előbbi bűnöket elkövették, hanem azok kerültek börtönbe és galád ítéletek folytán a rabtemetőkbe, akik előtt az utókornak most fejet kell hajtania” — fogalmazott Boross Péter, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnöke a megnyitón.

A történelmi adatok szerint az első világháború előtt a fogva tartottak száma 14-16 ezer fő körül volt. A területileg egyharmadára zsugorodott országban a Kádár-korszakban ez a szám a 20 ezret is elérte. A kivégzetteket vagy a börtönökben természetes halállal elhunytakat az 1960-as évek közepéig külön rabtemetőkben hantolták el.

A kiállítás dokumentumai között a legkülönlegesebb a márianosztrai börtön rabtemetőjének anyaga. Itt 300 sírhely van, a fegyencnők mellé temették az őket őrző Szent Vince rendi apácákat is. 1951-től pedig idekerültek a Márianosztrán raboskodó férfi politikai elítéltek is. Külön rész foglalkozik a váci rabtemetőben található emlékekkel, ahová még Recskről is szállítottak elhunytakat és ide kerültek a sopronkőhidai foglyok koporsói. A legismertebb börtöntemető természetesen a 301-és a 298-as parcella a rákoskeresztúri Új köztemetőben. A 301-es parcellában még mindig 113 azonosítatlan holttest található.

E temetőkkel kapcsolatban még számos titok feltáratlan — jegyezte meg Hargittai Emil, a Kegyeleti Múzeum nyugalmazott igazgatója, aki a kiállítás rendezője. A képeket készítő Urbán Tamás pedig arról számolt be, hogy a mostani börtönszemélyzet igen gondosan bánik a sírokkal.