Történelemportál

Régészeti munkálatok Keszthely határában

Nemzetközi régészcsapat végez ásatásokat Keszthely-Fenékpuszta határában, ahol a IV. századtól hatalmas római erődítmény állt, itt keresztezték egymást a provinciát átszelő utak. A heidelbergi és a lipcsei egyetem biztosította az önrészt és a munkaerőt a zalai múzeumi szervezet pályázatához, a tizenkét lelkes német régészhallgató számára ez amolyan nyári tanásatás volt, ahol reggel héttől délután ötig keményen dolgoztak. Az együttműködés révén az eredmények a nemzetközi szakma látókörébe kerülnek.

ásatások Fenékpusztán (forrás: zalaihirlap.hu)

ásatások Fenékpusztán (forrás: zalaihirlap.hu)

Ma már az is ritkaságnak számít, hogy nem valamely beruházáshoz kapcsolódóan zajlik a leletmentés, hanem kizárólag szakmai szempontok alapján láthatnak munkához a régészek. Az ásatás európai jelentőségét az adja, hogy Fenékpusztának évszázadokig különleges történelmi, politikai súlya volt a IV. századtól. S hogy minek köszönhető a felfokozott német érdeklődés? Annak, hogy itt töltötte gyermekéveit Nagy Theodorik, a keleti gótok leghíresebb uralkodója. Továbbá számos germán népesség telepedett meg itt a későbbiekben, a VI-VII. században is. Az avar korban antik népességgel kevert germán lakosság használta az erődöt.

A késő római castrum a tekintetben is különleges volt, hogy ellentétben a többi pannóniai erőddel, még a IX. században is lakták, s temetkeztek is a környéken. Ekkorra azonban Fenékpuszta elveszítette a jelentőségét, a térség központja Zalavár lett. A Balaton-parton, félszigeten fekvő erődöt feltehetően a honfoglaló magyarok pusztították el. A hatalmas, 377×358 méteres építményt 44 külső kerek torony és négy belső kaputorony védte, falai 2,6 méter széles alapozással készültek. Az V. században egy ideig a keleti gótok királyának, Thiudimernek a székhelye volt. Ma az épületekből 25-ről tudnak, de csak három látható: a déli kapu, az egykori bazilika és egy raktár felfalazott maradványai. A többit a föld rejti, mint ahogy a mostani ásatás feltárt épületeit is visszatemették.

– Munkánk fontos előzménye az a hároméves német–magyar kutatási kooperáció, ami a megelőző 125 év ásatási eredményeit summázza — mondta el dr. Heinrich-Tamáska Orsolya. — A vállalkozás komplexitását jelzi, hogy a régészek mellett antropológusok, archeobotanikusok és egyéb természettudományokban jártas szakemberek is közreműködtek az átfogó kép megalkotásában.

Az eredményeket október elején zárókonferencián összegzik a keszthelyi Balatoni Múzeumban, ahol kiállítás is nyílik. A mostani munkálatok részben a Csák Árpád által 1896 és 1906 között végzett feltárások helyszínén zajlottak. Három kisebb részletet vettek górcső alá, hogy a mai technikával és módszerekkel nyerjenek a korábbinál jóval precízebb képet a múltról. Konkrétan egy késő római fürdőépületet, amiről korábban nem tudták hogy az; egy palotát, ami az erőd szíve lehetett; továbbá egy másik késő római reprezentációs épületet, amiről sokáig úgy hitték, hogy kora keresztény bazilika.

– Az eredményeink sok mindenben kiegészítik és módosítják a múlt századi feltárások adatait — részletezi Orsolya. — Az előttünk járók általában csak egyetlen alaprajzot hagytak ránk az ásatások eredményeiről, ám ezekben is sok volt az esetlegesség. Egyrészt nem tárták fel az épületek különböző fázisait, mindössze egyetlen időpillanatot és állapotot merevítettek ki, másrészt a jelölt falak egy részét úgy szerkesztették ki, nem győződtek meg róla ásatással, hogy valóban ott húzódnak-e. Holott igen gyakran átépítették, felújították az erődöt, nyüzsgött itt az élet, változtak az igények. A nagy palotaépületnek például nem kevesebb, mint 6 féle állapotát, alaprajzát sikerült megfognunk .

– Mi, ha találunk egy falat, nem állunk meg, hanem megnézzük, mi van alatta. Macerás módszer, de megéri — fűzi hozzá Straub Péter. — Idővel, a sok kis részletből aztán összeállhat a teljes kép, bár addig még rengeteg aprólékos munkára volna szükség. Hiszen a rómaiak 15 hektáron álló erődítményéből mindmáig csak részleteket ismerünk.

A precíz kép kialakítását szolgálta, hogy 2007-2008-ban geofizikai felmérések is zajlottak a területen. Egy különleges szerkezettel vizsgálták a talaj ellenállását, s ahol a műszer kőfalat észlelt, ott másféle jelet rögzített. Eredményül ásás nélkül is kirajzolódott az alaprajz. Jó kiindulópont ez ahhoz, hogy hol állnak még épületek, hol érdemes kutatni. Most mód nyílt arra is, hogy e módszert teszteljék. A palotaépületnél például a régi alaprajz egyenes falat mutatott, a műszeres vizsgálat azonban félköríves záródást jelzett. A feltárás a geofizikát igazolta.

– A falak belső borításán megtaláltuk a medence alapozását, s a lefolyócsatornák is bizonyítják, fürdőről van szó — mutatja dr. Heinrich-Tamáska Orsolya. – Sőt, látható a frigidárium (hidegvizes medence) kifolyója is. A falak mélyére tekintve itt is látható, hogy legalább kétféle átépített változata volt a fürdőnek. Sőt, megtaláltuk egy kora római, I. századi kemence nyomait is, ami még jóval a fürdő megépülése előtt szolgált. Mindezen túl kelta kori gödörház is előbukkant, mintha csak tankönyv szerint haladnánk vissza az időben — mosolyog a szakember. A Balaton üledékes rétegeit ugyancsak szépen mutatja a metszet, ezekből kiolvasható, hogy az egyes időszakokban milyen magas volt a tó vízszintje.

1 hozzászólás »

Írja meg véleményét, észrevételét!

Hozzászólás küldéséhez az Ön böngészőjének fogadnia kell az ún. sütiket. A hozzászólásokért a honlap üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azok semmilyen módon nem tükrözik az üzemeltető véleményét, álláspontját.

css.php
FIGYELEM! Elavult, nem támogatott böngésző! Töltsön le egy újat!