Ma hetvenhét éve, hogy 1932. szeptember 29-én Horthy Miklós kormányzó Gömbös Gyulát nevezte ki Magyarország miniszerelnökévé. A “három gróf” (Teleki Pál, Bethlen István, Károlyi Gyula) kormánya után a murgai evangélikus tanító fiának miniszterelnöksége nem egyszerűen kormányváltozást jelentett. Gömbös Gyula miniszerelnöki megbízásával a rendszeren belül alapvetõ eltolódás vette kezdetét a konzervatív-liberális bethleni szisztémához képest. Alakja a tekintélyelvű, modernizációra törekvő jobboldali radikalizmus hatalomra kerülését jelképezte.
Gömbös Gyula portréja
Gömbös Gyula 1886. december 26-án született a Tolna vármegyei Murgán evangélikus tanítói családban. Édesapja idősebb Gömbös Gyula, a falu elemi iskolájának evangélikus vallású tanítója. Tanulmányait a pécsi hadapródiskolában folytatta, ahol 1905-ben tisztté avatták, majd a zágrábi 25. honvédezredben szolgált. 1911-től Budapesten felsőbb tiszti tanfolyamot, 1912 és 1914 között a bécsi Hadiiskolát végezte el. A XIII. (zágrábi) hadtest vezérkari osztályára került, az I. világháborúban a szerbiai fronton, majd a Kárpátokban harcolt.Egyike volt azon keveseknek, akik még az őszirózsás forradalom után is kísérletet tettek megmenteni történelmi magyar területeket; ezen lépések egyike vezetett a MOVE megalakulásához 1919. január 19-én, a Gólyavárban. 1924-ben néhány elvbarátjával (például Eckhardt Tibor, Bajcsy-Zsilinszky Endre) együtt kilépett az Egységes Pártból és megalakította a Magyar Nemzeti Függetlenségi (Fajvédő) Pártot, mely ezután a kormánypárt jobboldali ellenzékeként volt jelen a Nemzetgyűlésben. 1928-tól kezdődően — a Fajvédő Párt általa történő feloszlatása után — ismét belép az EP-be. A honvédelmi államtitkári és a hadügyminiszter posztok betöltése, valamint Bethlen és Károlyi bukása után a határozott programmal fellépő Gömböst nevezte ki Horthy hazánk miniszterelnökévé, ezen tisztségét pedig egészen 1936-os haláláig töltötte be.
A magyar parlamentáris gyakorlatban szokatlan módon Gömbös kormányprogramját — precíz katonaként — írásban és pontokba foglalva hozta a nagy nyilvánosság tudtára. A 95 pontból álló ún. Nemzeti Munkaterv mindenki számára érthetõ volt és vonzereje éppen abban állhatott, hogy a kormány működése közben bárki számon kérhette annak elmaradását. Az anyagot Gömbös és közvetlen baráti köre dolgozta ki, számos propagandisztikus elemet tartalmazott ugyan, de legalább “program” volt. Fő célként “az öncélú nemzeti állam” létrehozását és a társadalmi jólét megteremtését tűzte ki, ami a külpolitikában revíziót, a belpolitikában pedig korporatív — az osztályellentéteket feloldó — antikapitalizmust jelentett. Ennek érdekében erős kormányzatot, az állam intézményeinek racionalizálását, titkos választásokat, új típusú gazdaság- és kultúrpolitikát, hitelt, illetményrendezést, munkaalkalmat, földreformot, illetőleg szociális gondoskodást ígért.
Miniszterelnökségének első két évében Gömbös jelentős politikai sikereket ért el. “Bizalomerősítő” lépései között már a hatalomra kerülését követő héten megszüntette a statáriumot. Felismerte ugyanis, hogy a rendszert nem fenyegetik olyan tömegmozgalmak vagy szervezkedések, amelyekkel szemben indokolt lenne a rögtönbíráskodás fenntartása. Gömbös kormánya valóban komolyan vette a gazdavédelmet. 1933-ban hozott rendelkezései enyhítettek a birtokos parasztság adóterhein. A gazdasági sikerekhez kétségkívül hozzájárultak bizonyos nemzetközi gazdaságpolitikai fejlemények is, így pl. a háború után kiszabott jóvátételi fizetések elengedése vagy a felvett kölcsönök fizetési kötelezettségének a mérséklése. A külpolitikai sikerek és a nyomukban járó kereskedelmi szerződések 1934-re konszolidálták a Gömbös-kormány belpolitikai helyzetét.
Az osztrák, olasz és német piac megnyílása segített a magyar gazdaságnak kilábalnia a válságból. Ennek kézzelfogható eredményei voltak a megindult beruházások, a kommunális és szociális fejlődés, a lakosság életkörülményeinek javulása. A külpolitikai sikerek pedig részben enyhítették a trianoni kudarcélményt. Miután Gömbös helyzete konszolidálódott, hozzálátott a kezdettől fogva tervezett szerkezetváltás megvalósításához, a konzervatív-liberális bethleni szisztéma helyett egy új, keresztény-nemzeti tekintélyuralmi állam létrehozására törekedett. Ezt azonban sem Horthy, sem a hagyományos vezetőréteg nem támogatta.
Ennek következtében 1936 elején Gömbös Gyula menesztése eldöntött tény volt. Ezt Horthy csak a miniszterelnök halálos betegségére tekintettel halogatta. Vesebetegsége végül 1936. október 6-án végzett vele, amikor Münchenben tartózkodott gyógykezelésen.