Olvasom Berecz Edgár Japán erdélyi szemmel című remek munkáját, s némi örömmel jutok el oda, hogy Japánban rengeteg antikvárium van. Az öröm mindössze pár másodpercnyi, mert kiderül hamarost az is, hogy ezekben kizárólag képregényeket árusítanak, amit korosztálytól függetlenül mindenki fogyaszt. S ez Ray Bradburyt idézi, aki a Fahrenheit 451 című klasszikusában már a hatvanas években a könyvolvasás végét jósolta. Hallani, hogy a nagy újságok jó része is problémákkal küzd, az írott sajtó népszerűsége csökken. Ott a tévé, a rádió, az internet, az „analóg” média megannyi kihívója.

Ilyen körülmények között Magyarországon két tudományos folyóirat is indult az idén, már címükben is hordozva azonos szellemiségüket: az egyik a Trianoni Szemle, a másik a Nagy Magyarország. Az EMI-táborban — nem véletlenül — mindkét folyóirat bemutatkozott, s akadt olyan kérdés, hogy nem konkurenciája-e az egyik a másiknak. Raffay Ernő adta meg e jogos felvetésre a választ, mondván, hogy neki mint tanárembernek nincs annál nagyobb öröm, mint látni, hogy az elvetett mag termékeny földre hull. A Nagy Magyarország a fiatal történészek lapja, ami nem jelenti azt, hogy bizonyos kor felett ne közölhetnének benne kutatók, mindössze arról van szó, hogy a fiatal szakmabeliek szellemi összefogásaként jelent meg e szépreményű sajtóorgánum. Egyébként, mint Raffay mondotta, a két lap háttérgárdája összeér.

A Trianoni Szemlét a Raffay Ernő és Szidiropulosz Archimédesz által életre hívott Trianon Kutatóintézet jelentette meg, ez utóbbi jeles görög származású történész felvezetésében elmondta, a trianoni problémakomplexum nem kezelhető történelemként, a mába nyúlik, s a magyarságnak ezer oka van foglalkozni vele. Trianont egyébként a baloldal sem tudja megkerülni, persze problématálalásuk merőben más. A minap került kezembe egy mainstream DVD-kiadvány, amelyen magyar és külföldi kutatók nyilatkoznak, a borítón pedig a következő bődületes kérdés olvasható: „mi lehetett az a bűn, amelyre ekkora büntetés volt a válasz?” Kíváncsi lennék, mi lenne, ha valaki ezt a kérdést mondjuk a holokauszttal kapcsolatban tenné fel. A történelemben egyébként nincs egyetemes igazságosztás, ezért a „bűn és bűnhődés” logikája könnyen félreviszi a gondolkodást. Trianonban az idegen hatalmi étvágy és a saját hadseregét leszerelő „magyar” balekség találkozott tragikus eredménnyel. Amit azóta is nyögünk.