Az egykori öt máramarosi koronaváros küldöttsége találkozott egymással a kárpátaljai Visken. Az együttműködési lehetőségekről tárgyaltak. A koronavárosok évszázadokon át jelentős szerepet töltöttek be a magyar történelemben, a sókitermelést felügyelték, és védték a keleti határokat.

Az ősi református templom előtt felállított, Máramarossziget, Hosszúmező, Huszt, Técső és Visk címerét ábrázoló kopjafánál emlékeztek a koronavárosok küldöttségei a dicső múltra. Máramaros magyarjai számára a haza védelme volt a legfontosabb. Most szórványban élnek, és a beolvadás elleni harc a legfőbb feladatuk.

— A hasonló olyan rendezvényeknek, mint a mai is, hatalmas érzelmi töltése van. Hiszen a nehéz időkben kitartó magyar emberek ilyenkor találkoznak, egymásnak erőt adva hirdetik azt, hogy a nemzet egy és oszthatatlan — fogalmazott a Duna TV Híradójának Gajdos István, a Kárpátaljai Határmenti Önkormányzatok Társulásának elnöke.

Az Ukrajnában és Romániában lévő koronavárosok együttműködési lehetőségeit latolgatták az egybegyűltek. Több — jelenleg kihasználatlan — Európai Uniós pályázat is szóba került. A rendezvényt szervező viskiek pedig a kiaknázatlan turisztikai lehetőségekre hívták fel a figyelmet.

— Aki ide érkezik, az eltölt Visken egy éjszakát, a következőt meg Máramarosszigeten, és így összefogva járjuk be az öt koronavárost — fejtette ki a tervet Ötvös Ida, a Viski Zöld Falusi Turizmus Szövetség elnöke. A koronavárosok képviselői szerint ahhoz, hogy az együttműködésük gyümölcsöző legyen, új határátkelőket kell építeni Ukrajna és Románia között.

Az öt város a 14. században vált kiváltságossá a sóbányászat és -kereskedelem révén. Máramarossziget Magyarország faiparának és sóiparának központja volt. A sóbányászat jelentőségének csökkenésével a koronavárosok gazdasági és politikai jelentősége is csökkent, előbb mezővárosok, majd 1869. után — a vármegyeszékhely Máramarossziget kivételével — nagyközségek lettek.